adozona.hu
AVI 2003.11.111
AVI 2003.11.111
Csak az minősül értékpapír osztaléknak, amelyet ellenszolgáltatás nélkül juttatnak (1995. évi CXVII. tv. 66. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperesnek az alperesi határozat 6. és 7. pontjának felülvizsgálata iránti kereseti kérelmét elutasította. Az indokolásban a bíróság a határozat 6. pontjával kapcsolatban a Pénzügyminisztérium álláspontjára is figyelemmel az alperes érveit fogadta el. A Személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. § (3) és (4) bekezdésében foglalt alapelveket, a 66. § (1) bekezdés b) pontját, a 69. § (1) bekezdését, továbbá a (2) bekezdése f) po...
AVI 2003.11.111 Csak az minősül értékpapír osztaléknak, amelyet ellenszolgáltatás nélkül juttatnak (1995. évi CXVII. tv. 66. §)
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperesnek az alperesi határozat 6. és 7. pontjának felülvizsgálata iránti kereseti kérelmét elutasította. Az indokolásban a bíróság a határozat 6. pontjával kapcsolatban a Pénzügyminisztérium álláspontjára is figyelemmel az alperes érveit fogadta el. A Személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. § (3) és (4) bekezdésében foglalt alapelveket, a 66. § (1) bekezdés b) pontját, a 69. § (1) bekezdését, továbbá a (2) bekezdése f) pontját idézve jutott arra a következtetésre, hogy az alperesi határozat jogszerű volt, mert a jegyzett dolgozói részvény 1%-os ára és részvény névértéke közötti különbözet természetbeni juttatásnak minősül.A felperes a felülvizsgálati kérelmében az alperesi határozat 6. pontjával kapcsolatban állította a jogerős ítélet jogszabályba ütközését és kérte annak valamint az alperesi határozatnak a kereseti kérelme szerinti hatályon kívül helyezését. A felülvizsgálati kérelemben megismételve a kereseti kérelme szerinti érveket arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az Szja. tv. 69. § (2) bekezdése f) pontjába ütközik, mert a dolgozói részvénykibocsátás e szakasz hatálya alá tartozó kedvezményes juttatás volt, amely után a 67. § (1) bekezdése szerint teljesítette a forrásadó levonási kötelezettségét. Hivatkozott arra, hogy a dolgozói részvénykibocsátás esetén a részvények névérték alatti kibocsátási értéken való kibocsátása megengedett figyelemmel a Gazdasági társaságokról szóló 1988. évi IV. törvény 244. § (1) bekezdésére. Ezzel összefüggésben Szja. tv. egyes szakaszai szövegezésére utalva azzal is érvelt, hogy az Szja. tv. 69. § (2) bekezdés f) pontja szerinti "juttatásnak", miként a "jóváírásnak" nem feltétele ingyenesség és e szakasz nem minősíthető 66. § (1) bekezdés b) pontja megismétlésének. Az Szja. tv. 3. § 9. pontja szerinti piaci érték a jegyzési összeggel azonos volt, amelyet a jegyző megfizetett. Álláspontja szerint a jogerős ítélet azért is jogszabálysértő, mert a bíróság a jogvitát az 1996/247. számú - jogszabállyal ellentétes - PM-APEH Iránymutatás alapján döntötte el, ugyanakkor az elsőfokú bíróság a felperesi érveket nem cáfolta meg. Előadta, hogy téves az az ítéletben elfogadott alperesi állítás, hogy a részvényeket az egyetlen részvényjegyzőtől vásárolták vissza.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Érvei szerint az Szja. tv. 66. § (1) bekezdésében meghatározott ellenérték nélkül juttatott és osztaléknak minősülő kedvezményes részvény csak akkor nem minősül természetben juttatásnak, ha a 69. § (2) bekezdés f) pontja kiveszi a természetbeni juttatások közül, mert az ellenérték nélkül juttatott részvény egyebekben kimeríti a természetbeni juttatás fogalmát és megfelel a 69. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 14. számú ítéletének felülvizsgálattal nem érintett részét nem érintette, felülvizsgálattal érintett részét hatályában fenntartotta.
Az Szja. tv. 1. § (3) bekezdése szerint a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg. A (4) bekezdés kimondja, hogy az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.
Az Szja. tv. 3. § 7. pontja szerint a törvény alkalmazásában a jóváírás az a pénzügyi művelet, amelynek eredményeként a magánszemély az adott bevétel felett rendelkezhet; míg a 9. pont szerinti szokásos piaci érték: az adott időpontban vagy az időpontot magában foglaló időszakban ismert ár. Ez az ár lehet a kifizető által általában érvényesített ár, vagy a mások által általában érvényesített értékesítési ár. Érvényesített ár az, amelynek alkalmazását a kifizető igazolni tudja. Használt termék esetén szokásos piaci értéknek a hasonló minőségű és állagú termék előzőek szerinti árát kell tekinteni. Az értékpapír szokásos piaci értéke az értékpapír tulajdonosváltozása időpontjában érvényes kibocsátási (jegyzési) ár, a jegyzés lezárását követően a tulajdonosváltozás időpontját megelőző utolsó érvényes tőzsdei átlagár (átlagárfolyam). A tőzsdén kívüli kereskedelemben a tulajdonosváltozás időpontjában érvényes ismert (nyilvános) eladási ár legalacsonyabb és legmagasabb összegének számtani középértéke, az előzőek hiányában a névérték (ideiglenes részvény esetén az ott feltüntetett összeg).
Az Szja. tv. 66. § (1) bekezdés b) pontja alapján osztaléknak minősül a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelésével a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott (jóváírt) értékpapír, továbbá a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében az értékpapír névértékének az emelése.
Az Szja. tv. 69. § (1) bekezdése szerint természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, értékpapír, szolgáltatás stb.) megszerzésére a kifizető kiadásának számla szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékéből, a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld-juttatás. Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket elidegeníti, akkor szerzési értéknek az előzőek szerint figyelembe vett értékrészt kell tekinteni. A (2) bekezdés f) pontja kimondja, hogy nem minősül természetbeni juttatásnak a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében magánszemélynek juttatott (jóváírt) értékpapír, továbbá a gazdasági társaságokról szóló és a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke emelése keretében az értékpapír névértékének az emelése.
A felhívott jogszabályok szerinti releváns és az ítéleti döntés alapjául is szolgáló tényállás szerint a felperes 12 000 darab egyenként 10 000 forint névértékű a dolgozók számára kedvezményesen darabonként 100 forintért jegyezhető és ekként lejegyzett részvény kibocsátásával 120 000 000 forint tőkeemelést hajtott végre úgy, hogy a jegyzési összeg (1%) és a névérték közötti különbözetet az eredménytartalék terhére számolta el. A felperes a részvények visszavásárlásakor az 1% és visszavásárlási összeg után az Szja. tv. 67. § (1) bekezdése szerinti forrásadó levonási kötelezettségét teljesítette.
A fentiekben idézett törvényhelyek alapján a felek közötti jogvita a perben az volt, hogy a dolgozó által fizetendő 1%, azaz a jegyzési érték és a kibocsátáskori részvény névértéke közötti összeg természetbeni juttatásnak tekintendő-e, s ezzel összefüggésben piaci értéknek a névérték avagy a kedvezményes jegyzési összeg tekintendő-e.
A jogvita eldöntése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság elsőként arra utal, hogy az elsőfokú bíróság szükségtelenül hívta fel az Szja. tv. alapelvekről szóló 1. § (3) és (4) bekezdését, mert a jogvitát - miként az ténylegesen történt - az Szja. tv. tételes rendelkezései szerint kellett eldönteni.
Az nem volt vitás, hogy a felperes a Gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 244. § (1) bekezdése szerint kedvezményes áron megszerezhető dolgozói részvényeket bocsátott ki, amelynek a névértéke és a kedvezmény közötti különbözetet az eredménytartaléka terhére számolt el. Ennek következtében fel sem merült, hogy a részvények kibocsátására a Gt. 235. § (1) bekezdésébe ütköző módon, azaz névértéken alul került volna sor. A Gt. 244. § (1) bekezdése szerinti részvénykibocsátás célja az, hogy egy zárt, törvény szerint speciálisan kedvezményezett kör, a dolgozók a névértékhez jussanak anélkül, hogy azért valóban a névértéknek megfelelő összeget kelljen fizetniük azáltal, hogy a kedvezményes ár és a névérték közötti különbözetért maga a kibocsátó áll helyt biztosítva annak pénzügyi fedezetét. A kedvezményes jegyzési ár nem fejezi, nem fejezheti ki a részvény valós, azaz piaci értékét, azzal tehát nem azonos. A piaci értéket ez esetben a kedvezményes ár és a részvényre eső eredménytartalék együtt, azaz a részvény névértéke fejezi ki.
Az Szja. tv. 66. § (1) bekezdése pontosan meghatározza, hogy a törvény alkalmazása szempontjából mit lehet osztaléknak tekinteni. Világosan kimondja, hogy az a jegyzett tőke emelésével magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott (jóváírt) értékpapír. Tehát csak az az értékpapír osztalék, amelyet ellenszolgáltatás nélkül, azaz ingyenesen juttatnak. A jelen esetben a részvények nem ingyenesen, hanem kedvezményes áron kerültek dolgozói tulajdonba, ezért az ily módon jegyzett részvények az Szja. tv. alkalmazása szempontjából nem osztalékok. E minősítés összhangban áll az Szja. tv. 69. § (2) bekezdése f) pontjával is, amely a természetbeni juttatások köréből emeli ki a tőkeemelés körében magánszemélynek juttatott (jóváírt) értékpapírt. Ez utóbbi szövegezésnél a jogalkotó ugyan nem tesz említést arról, hogy a juttatás ingyenes, azonban a juttatás tartalmaként zárójelben használt kifejezéssel a "jóváírással" utal annak jellegére. A jóváírás Szja. tv. 3. § 7. pontjabeli meghatározás szerinti pedig ellenszolgáltatás nélküli, azaz ingyenes. Ezért teljesen nyilvánvaló, hogy a jogalkotó a természetbeni juttatások köréből az ellenszolgáltatás nélkül, azaz ingyenesen juttatott részvényt emelte ki.
A jegyzett részvények a fentiekben kifejtettek szerint nem osztalékok és nem vonhatók ki a természetbeni juttatások köréből. A kedvezményes ár és a névérték közötti különbözet teljesíti az Szja. tv. 69. § (1) bekezdése szerinti feltételeket, azaz természetbeni juttatás. A különbözet jogi sorsát a tételes jogszabályokból ekként levezetve a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal valamint az alperessel egyezően ítélte meg.
A Legfelsőbb Bíróság itt jegyzi meg, hogy egy adott jogszabály alkalmazásával kapcsolatos hatósági állásfoglalás a bírói döntés indokául még az esetben sem szolgálhat, amennyiben az abban foglaltakkal a bíróság egyetért, ezért arra hivatkozni felesleges és szükségtelen. A bíróság a Polgári perrendtartás XX. fejezete szerint a közigazgatási határozat felülvizsgálata során a határozat jogszabályoknak való megfelelését vizsgálja, erről és nem a peres felek érveinek cáfolatáról kell számot adni ítélete indokolásában.
A fentiekben kifejtettek szerint a felperes a jogerős ítéletnek a határozat 6. pontját érintő jogszabálysértését nem igazolta, ezért a felülvizsgálattal érintett részében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.129/2000.)