adozona.hu
AVI 2003.10.108
AVI 2003.10.108
A végrehajtási kifogás tárgyában hozott jogerős döntés nem minősül az ügy érdemében hozott határozatnak (1990. évi XCI. tv. 86. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság végrehajtási eljárást folytatott a G.-K. Kft. adózóval szemben. Ennek során, 1999. december 13-án kelt iratban lefoglalta az adósnak az E. Energiagazdálkodási Rt.-vel (továbbiakban: Rt.) szemben fennálló 11 108 970 Ft összegű követelését. Az Rt. a 2000. január 20-án kelt "követelés visszaigazolásá"-ban elismerte az adós követelését, és a követelés összegét is. Vállalta, hogy az adóssal kötött szerződések szerinti lejárati időpontokban és összegekben azt az adóhatóság által megje...
AVI 2003.10.108 A végrehajtási kifogás tárgyában hozott jogerős döntés nem minősül az ügy érdemében hozott határozatnak (1990. évi XCI. tv. 86. §)
Az adóhatóság végrehajtási eljárást folytatott a G.-K. Kft. adózóval szemben. Ennek során, 1999. december 13-án kelt iratban lefoglalta az adósnak az E. Energiagazdálkodási Rt.-vel (továbbiakban: Rt.) szemben fennálló 11 108 970 Ft összegű követelését. Az Rt. a 2000. január 20-án kelt "követelés visszaigazolásá"-ban elismerte az adós követelését, és a követelés összegét is. Vállalta, hogy az adóssal kötött szerződések szerinti lejárati időpontokban és összegekben azt az adóhatóság által megjelölt végrehajtói letéti számlára befizeti. Az Rt. az első részlet esedékességi időpontjáig, 2000. április 30-ig fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Ezért az APEH Megyei Igazgatósága a 2000. május 10-én kelt és a felperes részére május 15-én kézbesített 1 666 477 263 számú határozatban kötelezte a felperest - követelés foglalás alapján - 9 239 986 Ft végrehajtói letéti számlára történő megfizetésére. Döntését az 1999. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 88/A. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.A megyei bíróság a 2000. május 13. napján jogerőre emelkedett végzésében elrendelte a G.-K. Kft. felszámolását.
A felperes az elsőfokú határozat ellen bejelentett fellebbezésében a felszámolás tényére, a 2000. május 13-i felszámolási kezdő időpontra figyelemmel kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését. Hivatkozott arra is, hogy a végrehajtási eljárás során szerzett tudomást arról, hogy a G.-K. Kft. felé hibásan teljesített, emiatt további számlák várhatók, a projekt pénzügyi lezárására még nem került sor.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az Art. 88/A. § (1) bekezdésében és az 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 38. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felszámolás kezdő időpontját időben megelőzi a felperes fizetési kötelezettség teljesítésének időpontja, azaz 2000. április 30-a. Ezért az adózó elleni felszámolás elrendelése nem érinti a felperes kötelezettségét, törvényen alapuló felelősségének megállapítását, az elmulasztott összeg megfizetésére határozattal történő kötelezését. A követelés visszaigazolásban foglalt fizetési kötelezettség nem teljesítésének időpontjában az adózóval szemben folytatott végrehajtási eljárás, illetve a felperes felelősségének érvényesítése egymástól elválik. A felperes a törvény erejénél fogva fennálló felelőssége következtében az adóigazgatási eljárás alanya lett függetlenül az adózóval szembeni végrehajtási eljárás folytatásától, illetve megszüntetésétől. A felperesnek a hibás teljesítésre hivatkozása nem értékelhető, az az Art. 88/A. § (1) bekezdése alapján fennálló felelősségét és annak terjedelmét nem módosíthatja. Utalt egyben arra, hogy a G.K. Kft. elleni végrehajtási eljárást megszüntette, a G.-K. Kft.-nek a felperessel szemben fennálló lefoglalt és visszaigazolt követeléseit a foglalás hatálya alól feloldotta. E követelések jogosultja a felszámoló által képviselt adózó lett.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, és a G.-K. Kft. adós tartozásának behajtása miatt ellene indult végrehajtási eljárás megszüntetését kérte a Cstv. 38. § (1) bekezdésére hivatkozással. Azzal érvelt, hogy nem tekinthető az adóigazgatási eljárás önálló alanyának. Az adózóval szemben folytatott végrehajtási eljárás megszüntetésének ki kell terjednie a vele szemben folytatott eljárásra is. Hivatkozott arra is, hogy fizetési kötelezettségét előíró elsőfokú határozatot a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően vette kézhez, az kötelezettséget nem keletkeztethetett az adós elleni felszámolási eljárás megindulása következtében.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, a határozatába foglalt jogi álláspontját fenntartotta. Kifejtette, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt követelésre vonatkozóan jogszerűen hozott határozatot, a határozathozatal időpontja nem releváns. Az Art. 88/A. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás előtt lejárt tartozásra önálló végrehajtás a felperessel szemben lefolytatható volt.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a G.-K. Kft. elleni adóvégrehajtási eljárást megszüntette. Az volt a jogi álláspontja, hogy a lefoglalt követelés az adós vagyonának részét képezte, a foglalásra is az adós ellen indított végrehajtási eljárásban került sor, ezért az adós elleni felszámolás megindításakor is felszámolás körébe tartozó vagyonnak minősült a lefoglalt követelés. A felperes még az adós elleni felszámolási eljárás megindulását megelőzően mulasztotta el a határidőben történő teljesítést. Ezért az adóhatóság a 2000. május 10-i elsőfokú határozatban az Art. 88/A. § (1) bekezdése alapján jogszerűen kötelezte a felperest határozattal fizetési kötelezettségének teljesítésére. Ez a határozat azonban az adós elleni felszámolási eljárás megindulásáig, azaz 2000. május 13-ig nem emelkedett jogerőre, végrehajtására csak a felszámolás kezdő időpontját követően kerülhetett volna sor. Ez pedig sértené a Cstv. 38. § (1) bekezdése szerinti kógens rendelkezést, mivel a felperes ellen meginduló végrehajtási eljárás is a felszámolás körébe tartozó vagyonra vezetett végrehajtási cselekményt jelentene. Abból következően, hogy az Art. 88/A. § (1) bekezdése alapján megindult végrehajtási eljárás is az adós elleni végrehajtási eljárás keretében végzett eljárási cselekmény, a Cstv. 38. § (1) bekezdése szerinti végrehajtási eljárás megszüntetésének kötelezettsége ki kell, hogy terjedjen az Art. 88/A. § (1) bekezdése szerinti végrehajtási cselekményekre is. Ezért az alperes a Cstv. 38. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésével hagyta helyben az elsőfokú határozatot az adós elleni végrehajtási eljárás teljes körű megszüntetése helyett.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy határozata nem volt jogszabálysértő, a jogerős ítélet pedig nem felel meg az Art. 88/A. § (1) bekezdésében, a Cstv. 38. § (1) bekezdésében, 4. § (1) bekezdésében, az 1994. évi LIII. törvény 112. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak. A követelés foglalásával az eredeti jogosult rendelkezési joga megszűnik, a követelés kötelezettjével szemben a követelést lefoglaló adóhatóság kerül jogosulti pozícióba. A lefoglalt és felszámolás kezdő időpontjáig esedékessé vált követelésekkel az adós gazdálkodó szervezet már nem rendelkezik, így azok nem is minősülnek felszámolás körébe tartozó vagyonnak. Annak, hogy az adóhatóság fizetésre kötelező határozatát milyen időpontban hozza meg, csak annyiban van jelentősége, hogy a fizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedéséig a határozat közvetlen végrehajtása iránt nem intézkedhet. Az adós felszámolása kezdő időpontját megelőzően lefoglalt és esedékessé vált, de nem teljesített követelések beszedése iránt az adóhatóság a fizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedését követően önállóan az adós felszámolásától függetlenül intézkedhet.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
A Pp. 275/B. §-a értelmében, ha a törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el. A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert megszünteti. A bíróságnak a pert az eljárás bármely szakában hivatalból meg kell szüntetnie a Pp. 158. § (1) bekezdése értelmében, ha a Pp. 157. § a) pontjában illetve a Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt törvényi feltételek bekövetkeztét állapítja meg. A perben pedig a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes olyan adóhatósági határozat ellen nyújtott be keresetet, amelynek bírósági felülvizsgálata nem kérhető.
Az adóhatósági határozatok bírói felülvizsgálatáról törvény rendelkezik. Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése értelmében csak az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatának bírói felülvizsgálatát lehet kérni. E törvényhely kógens szabályként rögzíti, hogy "érdemi határozatnak minősül - a fizetési halasztást és részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat kivételével - minden, az adókötelezettséget (9. §) érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító határozat". A perben felülvizsgálni kért határozat nem az Art. 9. §-a szerinti adókötelezettséget érintő érdemi döntés. A tényállásból és az Art. 5. §-a, 75. §-a szerinti rendelkezésekből következően nem is az adózó jogait és kötelezettségeit megállapító határozat. A felperes az Art. 25. §-a szerinti szabályozásból következően nem tekinthető adó megfizetésére kötelezett személynek sem. Az alperes a G.-K. Kft., mint adózó adótartozásának behajtása tárgyában foganatosította a végrehajtási eljárást. A perben vitatott összeget a végrehajtási eljárás megindulása, és a követelés-foglalás eszközlését követően is a kft., mint adózó folyószámláján tartotta nyilván. A követelés-foglalás a tartozás jogcímét nem változtatta meg, a 88/A. § szerinti határozat a végrehajtási eljárás körében hozott döntés. Az adóvégrehajtási eljárás pedig végrehajtható okirat alapján indul. Ennek keretében az adóhatóság kizárólag az adótartozás behajtása érdekében foganatosít intézkedéseket és nem egy közigazgatási ügy érdemét dönti el. Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése és az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 72. §-ának (1) bekezdése értelmében a végrehajtási eljárással kapcsolatos döntések bíróság által nem vizsgálhatóak felül. Ha egy jogszabály kógens rendelkezést tartalmaz, attól eltérni nem lehet. Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Art. a végrehajtási eljárás során foganatosított intézkedések, intézkedések elmulasztása, továbbá döntések kapcsán speciális jogorvoslati lehetőséget rögzít. A végrehajtási eljárás során hozott intézkedések, döntések végrehajtási kifogással támadhatók [Art. 87. § (5) bekezdése]. A végrehajtási eljárásban a követelés-foglalás kötelezettje is élhet végrehajtási kifogással. Rámutat azonban a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a végrehajtási kifogás tárgyában hozott jogerős másodfokú döntések sem tekinthetők ügy érdemében hozott közigazgatási határozatnak, ezért közigazgatási bíróság által perben nem felülvizsgálhatók a döntések. Törvényi rendelkezések írják elő kötelező szabályként, hogy mikor lehet bírói utat igénybe venni, és nem a döntés alakisága, a határozati forma, illetve az abban eszközölt jogorvoslatra való kioktatás dönti el, hogy van-e helye vagy sem bírósági felülvizsgálatnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét teljes egészében hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette [Pp. 251. § (1) bekezdése, 275. § (2) bekezdése, 275/B. §-a, 157. § a) pontja, 130. § (1) bekezdésének b) pontja]. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.258/2001.)