adozona.hu
AVI 2003.10.107
AVI 2003.10.107
Adóperben a bíróság csak a perben felülvizsgálni kért határozatok jogszerűsége tárgyában határozhat. Az elbírálás során a határozathozatalkor irányadó tényállásra és jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lennie (1990. évi XCI. tv. 86. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1995. szeptember havi általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallását 1995. október 17-én nyújtotta he az adóhatósághoz hibátlanul. Abban 2 249 000 Ft visszaigényelhető adót vallott, amelynek kiutalását kérte. Az adóhatóság az adófolyószámla 215-ös adónemében fennálló 1 988 000 Ft adóhátralék miatt a bevalláson a kiutalásra vonatkozó bejegyzést "átvezetési kérelmet nyújtott be" bejegyzésre javította ki, és a bevallást ellenőrzésre adta át. A revízió a visszaigényelt 2 249 ...
AVI 2003.10.107 Adóperben a bíróság csak a perben felülvizsgálni kért határozatok jogszerűsége tárgyában határozhat. Az elbírálás során a határozathozatalkor irányadó tényállásra és jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lennie (1990. évi XCI. tv. 86. §)
A felperes az 1995. szeptember havi általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallását 1995. október 17-én nyújtotta he az adóhatósághoz hibátlanul. Abban 2 249 000 Ft visszaigényelhető adót vallott, amelynek kiutalását kérte. Az adóhatóság az adófolyószámla 215-ös adónemében fennálló 1 988 000 Ft adóhátralék miatt a bevalláson a kiutalásra vonatkozó bejegyzést "átvezetési kérelmet nyújtott be" bejegyzésre javította ki, és a bevallást ellenőrzésre adta át. A revízió a visszaigényelt 2 249 000 Ft adóösszegből 92 000 Ft-ot minősített jogosulatlan visszaigénylésnek, 245 000 Ft-ot - hivatalból kiállított 17-es nyomtatvánnyal - a bírság adónemben fennálló hátralék rendezésére vezetett át. A fennmaradó 1 912 000 Ft visszaigénylést jogszerűnek ismerte el.Ez 1997. január 28-án került átutalásra a felperes számlájára.
A felperes 1997. február 17-én kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz, kérte a késedelmesen kiutalt 1 912 000 Ft áfa összeg után késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat felszámítását és annak az általa megjelölt számlára történő átutalását. Kérelmét az adóhatóság határozatában elutasította. Az elsőfokú határozatot a hatóság határozatában akként módosította, hogy a felperes javára 1 063 000 Ft késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot állapított meg, amely összeg előírását rendelte el a felperes adó-folyószámláján. Egyebekben úgy rendelkezett, hogy amennyiben a felperes kiírja az összeg kiutalását, nyilatkozatot kell benyújtania köztartozásairól. A felperes fellebbezésében vitatta, hogy nyilatkozattételi kötelezettsége lenne, és a késedelmi kamat 1 330 105 Ft-ra történő felemelését kérte arra figyelemmel, hogy az adóhatóságnak a kamatot nem 1 912 000 Ft, hanem 2 157 000 Ft után kellett volna megállapítania. A 245 000 Ft figyelmen kívül hagyása jogalapnélküli volt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1997. október 31. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes folyószámláján előírt 1 063 000 Ft késedelmi kamat kiutalását rendelte el. Azt állapította meg, hogy a felperesnek nem volt nyilatkozattételi kötelezettsége, a 245 000 Ft átvezetésének jogalapját a felperes nem helytállóan kifogásolta. Az adóhatóság ugyanis az 1995. I. negyedévre lefolytatott kiutalás előtti áfa ellenőrzés eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 3 976 000 Ft összegű jogosulatlan adó-visszaigénylés miatt 1 988 000 Ft adóbírságot szabott ki. 1995. szeptember 19. napján jogerős határozatában ennek előírására a folyószámlán 1995. október 3-i esedékességgel sor került. A jogerős adóbírság miatt keletkezett hátralék rendezése érdekében került sor a 245 000 Ft visszatartására. A felperesnek a jogerős adóbírság törlésére, mérséklésére vonatkozó méltányossági kérelmének elbírálása nincs összefüggésben a kamat felszámítása tárgyában hozott határozattal.
A felperes a keresetében felperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az adóhatóságnak közigazgatási határozat meghozatalára nem volt jogszabályi lehetősége, mivel benyújtott igénye polgári jogi igény. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a késedelmi kamat mértékét helytelen alapösszeg figyelembevételével számította ki, őt 1 330 105 Ft összegű késedelmi kamat illette volna meg. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
A városi bíróság 5. számú ítéletében az alperes perben felülvizsgálni kért határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság a 5. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az első- és másodfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az adóhatóságnak a késedelmes kiutalásról és az annak alapján teljesített kamatigényről a felperest csupán értesítenie kellett volna, ezt követően a felperes az el nem ismert igényét polgári jogviszony keretében államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítéseként érvényesíthette volna. A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. II. 28.116/1998/4. számú ítéletében a megyei bíróság ítéletét és a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. Azt állapította meg, hogy a felek között a felperes késedelmi kamatigénye tekintetében közigazgatási adójogi jogviszony jött létre, ebből következően az alperes köteles volt határozatot hozni az előterjesztett igény tárgyában. Az adó késedelmes kiutalásából eredő kamatigény adójogi jogviszonyból származó, azzal összefüggő követelés és nem kötelmi jogi kártérítési jellegű. Az adóügyi eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak állást kell foglalnia abban, hogy az alperes a felperes javára járó késedelmi kamat összegét helytállóan állapította-e meg, vagy sem. A felek felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének összegét 50 000-50 000 Ft-ban állapította meg.
A megismételt eljárásban a felperes kereseti kérelmét akként tartotta fenn, hogy a kamat összegét 1 330 105 Ftban kérte megállapítani azzal, hogy a késedelmi kamatszámítás alapját nem az 1 912 000, hanem a 2 157 000 Ft-nak kell képeznie, mivel az alperes jogosulatlanul intézkedett a 245 000 Ft-ot átvezetéséről. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 882 000 Ft-nak 1997. január 28-tól 1997. november 26-ig terjedő időszakra 181 000 Ft-nak 1997. január 28-tól 1997. december 28-ig fennálló kamatának és a még mindig különbözetként mutatkozó 270 105 Ft-nak 1997. január 28-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatának megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperesnek az 1 330 105 Ft-ot 1997. január 28-ig kellett volna átutalnia a felperes számlájára, ezt azonban olyan formában teljesítette, hogy 882 000 Ft-ot 1997. november 26-án utalt át, 181 000 Ft-ot pedig a felperes késedelmi pótlék számlájára vezette át 1997. december 8-i könyvelési időponttal, jogszabálysértő módon. Késedelmi kamat késedelmes kiutalása után is köteles az adóhatóság a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összegű késedelmi kamat megfizetésére. Ezért a helytelenül megállapított késedelmi kamatkülönbözet 270 105 Ft-os összege után ennek 1997. január 28-tól a kifizetés napjáig járó mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összegű késedelmi kamat iránti igényt terjesztett elő. Azt hangsúlyozta, hogy az alperes az első keresetlevél benyújtásának időpontjában sem tett eleget az általa megállapított késedelmi kamat kifizetésének. Ebből következően pedig a felperesnek a keresetlevél benyújtásának időpontjában a teljes összeg követelése iránt jogos igénye keletkezett.
Az alperes továbbra is a felperes keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy az 1 988 000 Ft-os adóbírságot kiszabó határozat 1995. szeptember 19-én jogerőre emelkedett, a bírság 1995. október 3-i esedékességgel a felperes folyószámláján előírásra került. A bírságösszeg megfizetésére 1995. december 21-én 1 321 000 Ft-ot, 1996. január 18-án 422 000 Ft-ot, 1997. január 27-én - az 1995. szeptember havi áfa bevallásban a vizsgálat által jóváhagyott 2 157 000 Ft visszaigényelhető áfából - 245 000 Ft-ot vezetett át. A 245 000 Ft visszatartása és átvezetése megítélése szerint az Art. 32. § (4) bekezdése alapján jogszerű volt.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta és a felperes javára megállapított késedelmi kamat összegét 1 330 105 Ft-ra felemelte. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg 882 000 Ft késedelmi kamatnak 1997. január 28-tól november 26. napjáig 181 000 Ft, késedelmi kamatnak 1997. január 28-tól december 28. napjáig, 245 000 Ft-nak 1995. november 20-tól 1996. január 19-ig járó, valamint 270 105 Ft-nak 1997. január 28-tól a kifizetés napjáig járó mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét, továbbá 20 000 Ft perköltséget. Az volt a jogi álláspontja, ha az adóhatóság az Art. 27. § (4) bekezdése szerinti kiutalást késedelmesen teljesíti, akkor a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. A felperes 1995. szeptember havi bevallása hibátlan volt, abban az előzetesen felszámított áfa kiutalását kérte. Az adóhatóság a felperes hátralékos folyószámlájára tekintettel a kért összeget visszatartotta, erről azonban az Art. 32. § (4) bekezdése szerinti rendelkezés megszegésével, határozattal nem értesítette az adózót. A késedelmi kamatot nem az 1 912 000 Ft, hanem a 2 157 000 Ft alapulvételével kellett volna megállapítani. Az alperes az általa megállapított késedelmi kamat kiutalásával is késedelembe esett, ezért a késedelmi kamat után fizetendő késedelmi kamatfizetési kötelezettségre irányuló felperesi igény is megalapozott. A 181 000 Ft esedékességének időpontja 1996. november 19-e volt, vagyis későbbi időpont, mint ahogy a felperes visszaigénylése, jogosultsága keletkezett. Az a körülmény pedig, hogy az alperes jogszerűtlen határozatai következtében a felperes visszaigénylésének jogossága 1995. október helyett csak 1997. februárjában került megállapításra, nem róható a felperes terhére. A visszaigénylés jogos időpontjában ugyanis a felperesnek bírságtartozása még nem állt fenn. A felperesnek, így a késedelmi kamat és járulékainak megfizetésére irányuló keresete alapos volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a határozata nem volt jogszabálysértő, a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 32. § (3) és (4) bekezdésében, 67. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Téves jogértelmezésen alapul a jogerős ítéletben megállapított tényállás téves, jogszabálysértő.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Kfv. II. 28.116/1998/4. sorszámú jogerős határozat is rámutatott arra, hogy a felek között a késedelmi kamatigény vonatkozásában adójogi jogviszony jött létre. Ebből következik az is, hogy a jogvita elbírálására és a bírói felülvizsgálatra is a közigazgatási jogviszonyra, határozatokra irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése, a Pp. 339. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a bíróság csak a perben felülvizsgálni kért határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában határozhat. Ennek elbírálásában mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és a hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lennie. A felülvizsgálni kért határozatát az alperes a felperes 1997. február 17. napján előterjesztett kérelme tárgyában hozta meg. A felperes az 1995. szeptember hónapi áfa bevallásában szereplő visszaigénylés késedelmes kiutalása miatti kamatigényének teljesítését kérte. Az alperes határozata is e kérdésben tartalmaz döntést, ennél fogva nem lehetett bírói felülvizsgálat tárgya az, hogy az alperes az 1 063 000 Ft késedelmi kamat kiutalását elrendelő határozatában foglaltakat keresetlevél benyújtásáig teljesítette-e vagy sem, illetve annak, hogyan, mikor, milyen időpontban, milyen módon tett eleget. Követett-e el e körben jogszabálysértést vagy sem. Közigazgatási perben nincs helye kereset kiterjesztésnek, módosításnak olyan kérdésben, amelyre vonatkozóan a felülvizsgálni kért határozat döntést nem tartalmazhat, és nem is tartalmaz. Ezért az elsőfokú bíróság a felperes által a megismételt eljárás során 3. sorszámú jegyzőkönyvben, illetve 3/F/1. sorszám alatt előterjesztett előkészítő iratban kereseti módosításnak, pontosításnak nevezett igény tárgyában nem dönthetett volna.
A felperes az 1997. november 21. keltezésű keresetében a határozat meghatározott irányú felülvizsgálatát kérte. Ebben - a közigazgatási eljárás során előterjesztett fellebbezésével egyezően - azzal érvelt, hogy az alperes a késedelmi kamat mértékét helytelen alapösszeg figyelembevételével számította ki, mivel nem 2 157 000 Ft alapulvételével határozta meg. A felperes az új eljárásban keresetét is csak e körben pontosíthatta, és e körben tehette vitássá azt is, hogy a visszatartás, illetve a 245 000 Ft átvezetése jogszerű volt-e vagy sem. A bíróságnak is e körben és a perben felülvizsgálni kért határozat alapján kellett döntést hoznia. Az alperes e tekintetben helytállóan hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő döntést tartalmaz a következők miatt:
A felperes 1995. október 17-én nyújtotta be az 1995. szeptember havi áfa bevallását, amiben 2 249 000 Ft kiutalását kérte, ennek esedékessége 1995. november 20-a lett volna. A felperes 1995. október 12-i folyószámlája azonban a jogerős határozattal kiszabott adóbírságra tekintettel bírság adónemben 1 988 000 Ft-os adóhátralékot mutatott. Az akkor hatályos Art. 32. § (3) bekezdése alapján az adóhatóság a kiutalási kérelmet határozathozatal nélkül is módosíthatta átvezetési kérelemre és a visszaigényelt összeg visszatartása tárgyában nem kellett határozatot hoznia. Ha a bevallásban kért áfa összeg kiutalható lett volna az adózó részére, akkor is csak az 1 988 000 Ft feletti rész kiutalását lehetett volna teljesíteni az Art. 32. § (3) bekezdése szerinti rendelkezésre figyelemmel. Az adóhatóság azonban ellenőrzést is elrendelt, és ez ugyancsak jogalapot adott a visszaigényelt összeg visszatartására. Az ellenőrzés eredményeként pedig azt állapította meg, hogy az összegből 92 000 Ft jogosulatlan visszaigénylés. Mivel az 1995. októberében hatályos Art. 32. § (3) bekezdése értelmében a visszatartás határozatot nem igényelt, és a felperesnek jogerős határozatban előírt nyilvántartott bírság hátraléka volt, abból még fennmaradó 245 000 Ft-os tartozás - a felperes által egyébként aláírt 9517-es átvezetési nyomtatványra is figyelemmel - a felperes részére visszautalandó összegnél nem volt figyelembe vehető. Késedelmesség tehát kizárólag az 1 912 000 Ft összeg tekintetében állt fenn, mert csak ez került az eredeti esedékességhez képest később kiutalásra.
A felperes az 1997. február 17-i kérelmében az alperestől a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat megfizetését kérte. Az alperes a határozatában a késedelmi pótlék összegével megegyező kamat kifizetéséről rendelkezett, az előzőekben megállapítottakból következően 1 912 000 Ft - jogszerű - alapulvételével. Ezért a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek nem felel meg, azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 36.020/2001.)