adozona.hu
AVI 2003.10.106
AVI 2003.10.106
Nincs helye becslési eljárás lefolytatásának, ha az adózó által rendelkezésre bocsátott adatokból jogszerűen lehet megállapítani az adóhiányt (1990. évi XCI. tv. 60. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995-1998. évekre megtartott költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzése alapján határozatával általános forgalmi adó és társasági adó adónemekben összesen 16 258 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, 7 631 000 Ft adóbírságot, 100 000 Ft mulasztási bírságot és 9 663 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg terhére. Az adókülönbözet részben abból származott, hogy a felperes több árubeszerzési számlát kétszer könyvelt le, a vásárolt áruk áfa összegénél nem...
A felperes szűkszavú keresetében az alperes határozatának a felülvizsgálatát és annak hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott az adóhatóság tényállás megállapítás és tisztázási kötelezettségére, illetve, hogy az adóalanyt a nyilvántartásainak pótlására illetve megfelelő formában történő előkészítésre kellett volna köteleznie. Álláspontja szerint a hiányosságok igazságügyi könyvszakértő igénybevétele esetén tisztázhatók lettek volna, ezért ennek kirendelését kérte az elsőfokú bíróságtól.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettség elmulasztására, mert az adóhatóság mind az első-, mind a másodfokú határozat indokolásában részletesen kitért arra, hogy a tényállást milyen módon tisztázta és milyen dokumentumokat vizsgált.
A jogerős ítélet kifejtette, hogy nem az adóhatóság, hanem a felperes kötelessége lett volna a hiányosan vezetett nyilvántartásainak megfelelő időben történő pótlása. Amennyiben komoly szándékában állt volna, hogy a nyilvántartásait rendbe tegye, akkor a revízió megkezdésétől eltelt több év alatt azt már megtehette volna.
Az elsőfokú bíróság szükségtelennek tartotta igazságügyi könyvszakértő kirendelését, mivel a felperes alappal nem vonta kétségbe az adóhatóság által tett megállapításokat, illetve ezzel szemben konkrét megállapítást nem tett, melyet ily módon lehetett volna a per során bizonyítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az adóhatóságnak kellett volna feltárnia és bizonyítania a tényállást. A szakértő pártatlanságára tekintettel külön szakértői véleményt nem kért, a szakértő kijelölését a bíróságtól várta. E bizonyítás indítványának azonban a bíróság nem tett eleget. Az Art. 60. § alapján az adóhatóság lehetősége lett volna a becslési eljárást lefolytatnia és így megállapítani az általános forgalmi adó összegszerűségét. Az Art. 1. § (3) bekezdése alapján az adóhatóságnak az adóalany javára szóló tényeket is köteles feltárni. Ez a mulasztás jelen esetben igen súlyos jogi következményekkel járt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Hivatkozott arra, hogy a tényállás megállapításakor a felperes által rendelkezésre bocsátott és általa feldolgozott, illetve újra feldolgozott adatokat vette alapul, így nem sértette meg az Art. 1. § (3) illetve (6) bekezdését. A felperesi iratok áttanulmányozásához szakértő igénybevételére nem volt szükség, és becslési eljárás alkalmazása sem volt indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet a tényállást kellő mértékben tisztázta, és az így megállapított tényállásból jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett.
A Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy az adóhatóságok a tényállás tisztázási kötelezettségüknek megfelelő körben eleget tettek. A határozatokból megállapítható, hogy mely tényállásra alapítva, milyen bizonyítékok és mely jogszabályok alapján hozták meg döntéseiket. Az adóhatóságok által megállapított tényállás a felperes által rendelkezésre bocsátott feldolgozott, illetve újra feldolgozott adatokon alapult. E körben az Art. 60. §-a szerinti becslési eljárásnak nem lett volna alapja, hiszen a felperes által átadott adatokból jogszerűen lehetett megállapítani az áfa és társasági adóhiányt. Az adóhatóságok által megállapított jogellenességek: kettős számlázás, áfa kétszeri levonása, számla kibocsátójának azonosíthatósága, magasabb áfa kulcs alkalmazása mind olyan tények és körülmények, amelyek megállapításához nem kellett volna becslési eljárást alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság az igazságügyi könyvszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványt is helytállóan utasította el, annak kirendelésére jogi alapjai és indokai nem álltak fenn.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 36.108/2001.)