adozona.hu
AVI 2003.10.105
AVI 2003.10.105
Az adóhatóságot a tényállás tisztázási kötelezettség csak az ügy eldöntése szempontjából releváns tények tekintetében terheli. Az adózó köteles az eljárás lefolytatásához szükséges dokumentumokat szolgáltatni [1990. évi XCI. tv. 1. § (2)-(5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1997. évre vonatkozóan átfogó adóvizsgálatot végzett. A felperes az ellenőrzés eredményeként hozott határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatva társasági adóban 6 264 000, általános forgalmi adóban 8 349 000 Ft, azaz összesen 14 613 000 Ft adókülönbözetnek, 5 701 000 Ft adóbírságnak, 4 160 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes keresetében a határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság a terhére kirótt társ...
AVI 2003.10.105 Az adóhatóságot a tényállás tisztázási kötelezettség csak az ügy eldöntése szempontjából releváns tények tekintetében terheli. Az adózó köteles az eljárás lefolytatásához szükséges dokumentumokat szolgáltatni [1990. évi XCI. tv. 1. § (2)-(5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1997. évre vonatkozóan átfogó adóvizsgálatot végzett. A felperes az ellenőrzés eredményeként hozott határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatva társasági adóban 6 264 000, általános forgalmi adóban 8 349 000 Ft, azaz összesen 14 613 000 Ft adókülönbözetnek, 5 701 000 Ft adóbírságnak, 4 160 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes keresetében a határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság a terhére kirótt társasági adóból 5 966 000 Ft-ot, általános forgalmi adó különbözetből 8 285 000 Ft-ot, azaz összesen 14 251 000 Ftot és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményeket törölje.
Keresetében a határozat 18., 19. és 20. pontjában rögzített megállapításokat, azok jogalapját és jogkövetkezményeit vitatta. A határozat 18. pontjában megállapított tényállás szerint a felperes 1997. július 25-én megállapodást kötött a T. Kft.-vel piackutatás végzésére és az intervenciós piaci támogatással kapcsolatos ügyek intézésére. Megállapodás szerint a felperes vállalta, hogy az intervenciós piaci támogatás keretében forgalmazott tüzelőanyagok értékének 2%-át bonyolítási-üzletkötői jutalékként a megbízott részére kifizeti. A felperes az Ipari Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumtól 1997. november 13-án kelt megállapodás szerint az 1997-1998. évi időszakra 70 000 000 Ft intervenciós támogatásban részesült. A felperes és a T. Kft. 1997. december 29-én egyeztető jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a szerződés szerinti piackutatás a megbízott részéről nem valósult meg a megrendelő igényeinek megfelelően. A felperes 1998. január 16-án számlát bocsátott ki 1997. évi üzletszerzői jutalék címén, 700 000 Ft-ot + 175 000 Ft általános forgalmi adót (áfát) utalt át a megbízottnak. A határozat 19. pontja szerint a felperes 1997. május 1. napjától kezdődően határozatlan idejű megbízási szerződést kötött a P.-T. Bt.-vel. A megbízás tárgya kereskedelmi és üzletviteli szaktanácsadás volt, ezen a jogcímen a felperes összesen 1 995 000 Ft-ot és 25%-os áfát számolt el a költségei között. Az alperes a határozat 20. pontjában azt rögzítette, hogy a felperes 1997. január 8-án menedzsment szerződést kötött az N. Kft.-vel gazdasági és Kereskedelmi irányításra határozatlan időre vonatkozóan. A szerződés felsorolta a kiemelten fontos végzendő feladatokat, amelyekért a felek havi 500 000 Ft + áfa rendelkezésre állási díjban és ezen felül 15 000 Ft + áfa teljesített szakértői óradíjban állapodtak meg. A felperes ennek kapcsán összesen 30 450 000 Ft + áfa összeget költségek között számolt el. Az alperes a határozati pontok tekintetében döntését az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (1) bekezdésének d) pontjában, 3. sz. melléklet 7. pontjában foglaltakra alapította. Döntését azzal indokolta, hogy piackutatás nem valósult meg, az intervenciós támogatás hitelfelvétel kapcsán a megbízott tevékenységét semmi nem támasztja alá. A számla kiállításának időpontjáig tüzelőanyag forgalmazás nem történt, így a jutalékalapja nulla. A 18. pont szerinti szolgáltatás teljesedése nem dokumentált. Nem igazolt, bizonylatokkal alá nem támasztott 1997. május 1-jei és 1997. január 8-i szerződések teljesedése sem (19., 20-as határozati pontok). Hivatkozott arra is, hogy átfedések találhatók az N. Kft.-vel és P.-T. Bt.-vel kötött megállapodásokkal kapcsolatban. Teljesítést igazoló dokumentumok a felperesnél kellene, hogy fellelhetőek legyenek. A közigazgatási eljárás során azonban a felperes olyan bizonyítékokat nem csatolt, amelyek a bevallása szerinti adatok helyességét, jogszerűségét igazolták volna.
A felperes keresetében azzal érvelt, hogy az alperes törvénysértően járt el akkor, amikor a Tao. tv. 8.§ (1) bekezdésének d) pontját és a 3. sz. melléklet 7. pontját kiterjesztően értelmezte és az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdése és 37. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségét elmulasztotta. Hivatkozott valamennyi keresetben vitatott határozati pont tekintetében, kifejtette, hogy a jogszabály az igazolások formáját, tartalmát nem határozza meg, a teljesítésre vonatkozó bizonyítékok, dokumentumok döntően a vele szerződő félnél lelhetők fel. Az adóhatóság jogszabálysértően mellőzte az általa hivatkozott utasítások, megállapodások, jegyzőkönyvek javára történő értékelését. Valamennyi tényállási pont tekintetében tanúbizonyítás foganatosítását kérte, dokumentumokat, szerződéseket is csatolt.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, határozatában foglalt jogi álláspontját fenntartotta.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ügyben eldöntendő kérdésként azt vizsgálta meg, hogy a felperes, avagy az alperes értelmezte-e helyesen a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontjában és 3. sz. melléklet 7. pontjában foglaltakat, illetve, hogy az okirati bizonyítást, tanúvallomás helyettesítheti-e vagy sem, a felülvizsgálat tárgyává tett határozat sért-e jogszabályt vagy sem. Az alperes jogi értelmezését osztotta, és azt állapította meg, hogy a 18., 19. és 20. pontban foglalt szerződések tekintetében többnyire csak az ellenértékről kiállított számla állt a felperesnek, mint megrendelőnek a rendelkezésére. Ezekből a szolgáltatás jellege, teljesítése nem állapítható meg. A 18. pontbeli szerződés intervenciós támogatásra vonatkozó része nem teljesült, a hitelt ugyan a felperes megkapta, a megbízott az ügybeli közreműködése azonban nem dokumentált. Így az eljárása sem állapítható meg. A 19. pontbeli szerződés kereskedelmi és ügyviteli szaktanácsadásra vonatkozott, a megbízott pedig a P.-T. Bt. és nem a felperes szerint kereskedelmi igazgatói feladatokat szerződés szerint ellátó M. Zoltán volt. A kereskedelmi és üzletviteli szaktanácsadás nem azonosítható a napi operatív tevékenységek ellátásával. E feladat teljesítésének jobban megfelelt volna a 20. pontbeli szerződés. A két szerződésben foglalt megbízottat terhelő kötelezettségek teljesülése - a felperes által sem vitatott átfedések és dokumentáltság hiányában - ugyancsak nem állapíthatóak meg. A M. Zoltán által ellenjegyzett szerződésekből nem tűnik ki, hogy a 19. avagy 20. pontbeli megállapodás alapján járt-e el. A P.-T. Bt. megbízottként egy dokumentumon sem szerepel, az N. Kft. által készített anyag sem támasztja alá a szerződések teljesítését. Rögzítette, hogy az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének is eleget tett és nem sérült az Art. 37. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés sem. A felperes tanúkihallgatásra irányuló bizonyítási indítványát is mellőzte azzal az indokkal, hogy a számviteli törvény előírásai szerinti dokumentáltság tanúvallomással nem helyettesíthető.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a jogerős ítéletnek és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében, a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontjában, 3. sz. melléklet 7. pontjában, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 84. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak. Tévesen állapította meg, a jogerős ítélet azt is, hogy az alperes határozata az Art. 51. § (7) bekezdésében, 37. § (1) bekezdésében foglaltaknak eleget tett volna.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 22. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A közigazgatási perekben a bíróság csak a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet [Art. 86. § (1) bekezdés, Áe. 72. § (1) bekezdés, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése]. Ennek vizsgálatánál mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lennie. Az adóhatóságot a tényállás tisztázási kötelezettség csak az ügy eldöntése szempontjából releváns tények tekintetében terheli. Egyes bizonyítékok értékelésénél pedig figyelemmel kell lenni az adójogi jogviták eldöntésére irányadó adójogi jogszabályi rendelkezésekre, így az Sztv. szabályaira is. Az Art. 1. §-ának (2) és (5) bekezdése szerinti szabályozásból következően nem csak az adóhatóságnak vannak kötelezettségei, hanem az adózónak is szolgáltatnia kell az eljárás lefolytatásához szükséges dokumentumokat. A felülvizsgálni kért határozatok és a jogerős ítélet jogszerűen és helytállóan utalt arra, hogy a Sztv. 15. §ának (3) bekezdése, 84. § (1) és (2) bekezdése értelmében a felperes könyvvitelében rögzített tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülálló által is megállapíthatónak és ellenőrizhetőnek, felperesnél fellelhetőnek kell lennie. Azokat a revízió számára a felperesnek kellett volna rendelkezésre bocsátania az 1998. október 27-től megindult ellenőrzés során a másodfokú jogerős határozat meghozataláig, azaz 2000. február 14. napjáig, erre azonban nem került sor. Az ügyfél nyilatkozata, tanúvallomás, a bizonylatot, számítást, tervet, ellenőrzési anyagot, dokumentumokat nem helyettesíti, nem pótolhatja, ezért a bizonyítási indítvány elutasítására jogszerűen került sor. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének, a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti. A bíróság által megállapított tényállás csak akkor iratellenes, ha az, az annak megállapításának alapjául szolgáló adatokat illetően ellenkezik az iratok tartalmával. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokkal ellenkezik, mert ez a körülmény nem iratellenességet támad, hanem a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul. A felperes pedig a bizonyítékok értékelését támadja a felülvizsgálati kérelmében valamennyi tényállási pont tekintetében, amikor arra hivatkozik, hogy az általa megjelölt bizonyítási eszközök alkalmasak lettek volna eljárása jogszerűségének igazolására.
A Tao. tv. 8. § (1) bekezdésének b) pontjában és a 3. számú melléklet 7. pontjában foglaltak alapján pedig nem számít a vállalkozási, a bevételszerző tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak az általános forgalmi adó nélkül 200 000 Ft-ot meghaladó szolgáltatás ellenértéke, ha az alapjául szolgáló írásbeli szerződésből, megállapodásból, a szolgáltatás jellege és tartalma, valamint - igazolás hiányában - a szerződés tényleges teljesülése nem állapítható meg. Előzőekben kifejtettekből következően a jogerős ítéletben megállapított tényállás és az abból elvont ténybeli és jogkövetkeztetés nem jogszabálysértő. Helyesen került megállapításra az, hogy a felperes által határozathozatalig szolgáltatott adatokból nem állapítható meg a megállapodásokban, szerződésekben foglaltak teljesülése, a gazdasági események tényleges megtörténte hitelt érdemlően nem igazolt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási szabályt, az anyagi jogszabályoknak megfelel, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.456/2001.)