adozona.hu
AVI 2003.10.104
AVI 2003.10.104
Az olyan számla, amelyen az időpont nem valós, nem hiteles dokumentum, arra adólevonási jog sem alapítható (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az adóhatóság a felperesnél 1999. III. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére bevalláshoz viszonyítva 3 056 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amiből 500 000 Ft-ot adóhiánynak, 2 556 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 1 528 000 Ft adóbírságnak, 31 000 Ft késedelmi p...
AVI 2003.10.104 Az olyan számla, amelyen az időpont nem valós, nem hiteles dokumentum, arra adólevonási jog sem alapítható (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az adóhatóság a felperesnél 1999. III. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére bevalláshoz viszonyítva 3 056 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amiből 500 000 Ft-ot adóhiánynak, 2 556 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 1 528 000 Ft adóbírságnak, 31 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Nem fogadta el levonható adóként az M. Kereskedelmi és Szolgáltató nevű cég (továbbiakban: cég) által kibocsátott készpénzfizetési számlák áfa-tartalmát. Azt állapította meg, hogy a számlák tömbje a számlakibocsátás időpontját követően került a számlaforgalmazók között értékesítésre, viszonteladó felé továbbértékesítésre, a cég részére pedig csak 1999. október 8-án érkeztek meg. A számlakibocsátó cégnek a kibocsátás időpontjában a számlatömb még nem volt birtokában, a számviteli bizonylatot pedig a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani. A számlákon lévő időpontok nem valósak, a számviteli dokumentumok nem hitelesek.A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségének törlését kérte, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését. Eljárási jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a vizsgálat elrendeléséről szóló megbízólevelet képviseletében olyan személy (N. Éva) vette át, akinek erre nem volt meghatalmazása. Nem vitatta, hogy az egyéni cég részére a számlákat utólag a gazdasági esemény megtörténtét követően a teljesítési időpont visszamenőleges megjelölésével állította ki. Az volt azonban a jogi álláspontja, hogy jogszerűen járt el, mivel 1999. III. negyedévében már a számla birtokában volt és a gazdasági esemény is megtörtént.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, súlyos eljárási jogszabálysértést nem követett el. A perben vitatott számlák tartalmilag nem voltak hitelesek, hiszen a felperes sem vitatta, hogy azokat nem ügyletkötéskor, hanem későbbi időpontban állították ki. A gazdasági eseménytől függetlenül kiállított számla nem hiteles, így arra adólevonási jogot alapítani nem lehet. Az alperes határozata megfelelt az abban rögzített jogszabályi rendelkezéseknek és az adóbírság tekintetében sem volt jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel nem értékelte ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésként azt, hogy az alperes a megbízólevelet nem a felperesnek, hanem meghatalmazással nem rendelkező személynek adta át. A számlák tekintetében pedig az Sztv. 84. § (3) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozott azzal, hogy visszadátumozáshoz a törvény jogkövetkezményt nem fűz, a számlák tényleges gazdasági eseményen alapultak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 14. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen és jogszerűen állapította meg, hogy a megbízólevél átvétele kapcsán nem történt olyan súlyos, ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértés, amely a felperes keresetét alapossá tehetné. Az 1999. november 25-én kelt megbízólevelet a felperes nevében valóban N. Éva vette át. N. Éva része azonban a felperes még 1999. november 24-én meghatalmazást adott arra vonatkozóan, hogy nevében és helyette az adóhatóságnál eljárjon. Iratszerű és tényszerű a jogerős ítélet az a megállapítása is, mely szerint N. Éva a felperest az adóhatóság előtti eljárásban több esetben képviselte, nevében iratokat adott át, illetve vett át.
Az Áfa. tv. 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog csak az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Áfa. tv. 43. § (4) bekezdése értelmében a számlára az Sztv.-nek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Sztv. 84. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük. Az Sztv. 84. §-ának (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a számviteli bizonylatot a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani. Az olyan számla, amelyen az időpont nem valós, nem hiteles dokumentum, arra adólevonási jog sem alapítható. Azt a tényt pedig a felperes sem vitatta, hogy a számlák nem a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában kerültek kiállításra. Ezért az előzőekben megjelölt törvényhelyekre és a jogerős ítéletben helyesen megállapított tényállásra figyelemmel a felperes az adólevonási jogát a perben érintett időszakban nem jogszerűen gyakorolta. Ezért a perrel érintett adókülönbözet, pertárgy érték, azaz a 3 056 000 Ft tekintetében a jogerős ítélet jogszerűen állapította meg az adóhatósági határozatok törvényességét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, eljárási jogszabálysértés nem történt, ezért a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezése az 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdésében és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.960/2001.)