adozona.hu
AVI 2003.10.102
AVI 2003.10.102
Amennyiben megállapítható a fizetés és a teljesítés között fellelhető ok-okozati összefüggés, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 13.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Jogú Város Önkormányzata 1996. február 1. napján alapította a felperesi közhasznú társaságot és 1996. április 2-án közhasznú megállapodást kötöttek. Ennek alapján 1997. április 10-én együttműködési megállapodást kötöttek, melyben a közhasznú tevékenység körét kiegészítették útfenntartás, parkfenntartás, belvízvédelem és területfejlesztési tevékenységekkel is. Az önkormányzat a városüzemeltetési tevékenység ellátására és a személyi kiadások fedezetére éves költségvetéséből támogatást ...
AVI 2003.10.102 Amennyiben megállapítható a fizetés és a teljesítés között fellelhető ok-okozati összefüggés, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 13.)
A Megyei Jogú Város Önkormányzata 1996. február 1. napján alapította a felperesi közhasznú társaságot és 1996. április 2-án közhasznú megállapodást kötöttek. Ennek alapján 1997. április 10-én együttműködési megállapodást kötöttek, melyben a közhasznú tevékenység körét kiegészítették útfenntartás, parkfenntartás, belvízvédelem és területfejlesztési tevékenységekkel is. Az önkormányzat a városüzemeltetési tevékenység ellátására és a személyi kiadások fedezetére éves költségvetéséből támogatást biztosított, ennek folyósításának ütemezését az 1999. március 2-án létrejött megállapodásban rögzítették. Az 1999. szeptember 29-i módosítás alapján átalánydíjas szerződést kötöttek többek között a közös használatban lévő ingatlanok, épületek üzemeltetésére, fenntartására, karbantartására és városüzemeltetési feladatok ellátására.Az 1999. július 8-án létrejött forrásátadási megállapodásban a felperes vállalta a lakossági útalap aszfaltépítési munkálatainak elvégzését a meghatározott útvonalon, melynek ellenértékét (23 873 503 Ft) az önkormányzat vállalta a felperes részére átutalni. A felperes ezt az összeget kizárólag útépítési munkákra használhatta fel.
A felperes az útépítési munkálatokat a megállapodás szerinti értékben alvállalkozó bevonásával elvégezte, az előzetesen felszámított adót az 1999. III. negyedévében adóbevallásában levonásba helyezte. Az önkormányzat a 23 873 503 Ft-ot 1999. július 17-én a felperesnek átutalta. A felperes a megállapodásban vállalt feladatok elvégzéséről, illetve ellenértékéről az önkormányzat felé számlát nem bocsátott ki, adófizetési kötelezettségét nem állapította meg, illetve nem vallotta be.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 20 544 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, az 1999. III. negyedévére vonatkozó áfa-visszaigénylést jogosulatlannak tartotta, ezen kívül megállapította, hogy a felperes a konkrét feladat elvégzésére kapott anyagi juttatása ellenértéknek minősül, és adóalapot képez.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a jogosulatlan igénylés összegét 4 944 000 Ft-ra módosította. Megállapította, hogy az előzetesen felszámított adó levonása a fizetendő adóból jogszerű volt. Ugyanakkor az önkormányzati forrásátadás valójában a felperes szolgáltatásnyújtásának ellenértéke volt, amely után 25% mértékű adót kellett volna fizetni.
A felperes keresetében 169 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésen túl megállapított áfa-különbözetre vonatkozóan kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését azzal, hogy téves az a megállapítás, hogy a társaság által elvégzett tevékenység és az önkormányzat által átutalt pénzösszegek között ok-okozati összefüggés áll fenn.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) tárgyi hatálya az adóztatható tényállásokat fedi le. E szerint az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport adóztatható. A szolgáltatásnyújtás fogalmát negatív módon határozza meg az Áfa. tv., a szolgáltatásnyújtás minden olyan tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek, de fizetnek érte. Az ellenérték a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, amely feltételez egy teljesítést, amelyből a tartozás léte levezethető. Ok-okozati összefüggésnek kell lennie a teljesítés és az ellenérték fizetése között. Mivel az ügyleteket az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján mindig valós tartalmuk szerint kell megítélni, a pénz folyósításának elnevezése nem meghatározó.
A felperes az önkormányzat alapfeladat ellátására kötött megbízással vegyes szerződést 1999. július 8-án, amikor vállalta, hogy a meghatározott utcákban a lakossági útalap aszfaltburkolat építési munkáit elvégzi. A felperes tehát szolgáltatást nyújtott az önkormányzat által átutalt támogatás ellenében, az önkormányzat által konkrétan meghatározott útépítési feladatok elvégzésével.
A Kht. a konkrét feladat elvégzésére kapott anyagi juttatás az Áfa. tv. 22. § (1) és (2) bekezdései értelmében ellenértéknek minősül és adóalapot feltételez. A felperes elmulasztotta az Áfa. tv. 28. § (1) és (2) bekezdésében foglalt mértékű áfa-adó megállapítását és befizetését, amely adófizetési kötelezettség a 16. § (1) bekezdésében foglalt időpontban keletkezett. A közigazgatási szerv tehát helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes terhére adókülönbözet jelentkezik. Az Áfa. tv. 43. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról számlát kibocsátani. A jogerős ítélet kifejtette azt is, hogy annak nincs jelentősége, hogy a felperes a mérlegében az elvégzett tevékenységet melyik számlaosztályban szerepeltette. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a közigazgatási határozatok megváltoztatását és az adókülönbözet megfizetésére való kötelezés mellőzését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Áfa. tv. 43. § (1) bekezdés a) pontját, a 16. §-át, 22. § (1) és (2) bekezdését, a 28. § (1), (2) bekezdését, valamint a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (továbbiakban: Ksztv.) 26. § c) pontjának 22. alpontját és a Pp. 206. §-át. Arra hivatkozott, hogy az önkormányzat nem a részére végzett szolgáltatás ellenértékeként, hanem a felek között létrejött együttműködési megállapodás alapján, az áfa tárgyát nem képező támogatást utalta át a felperes részére. A felperes nem azért végzett szolgáltatást, mert ennek fejében támogatást kapott. Ez a támogatás nem tartozik az Áfa. tv. tárgyi hatálya alá.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy az 1999. július 8-án kötött forrásátadási megállapodás alapján a felperes, mint megbízott vállalta a lakossági útalap aszfalt útépítési munkáinak elvégzését, melynek ellenértékeként 23 873 503 Ft-ot utalt át az önkormányzat a felperes részére.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet helyesen utalt arra, hogy az Áfa. tv. törvényi hatálya az adóztatható tényállásokat fedi le, e körben a 8. § (1) bekezdése a szolgáltatásnyújtás fogalmát negatív módon határozza meg, mely szerint szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek. Az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdés alapján az adó alapja termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés ellenértéke. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 1. pontja alapján pedig az ellenérték tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték.
Ennek alapján, ha megállapítható a fizetés és a teljesítés között fellelhető ok-okozati összefüggés, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minősül. A perbeli esetben pedig az önkormányzat nem általánosságban folyósított a felperes részére pénzösszeget (pl. az intézmény fenntartására vagy dologi, személyi jellegű kiadásokra), hanem konkrétan meghatározta, hogy ezt a pénzösszeget mire kell fordítani, mely utcák útalap aszfaltépítési munkálatait kell elvégeznie a felperesnek. Annak a per eldöntése szempontjából nincs kihatása, hogy a felperes ezt nem maga végezte, hanem a felújítást az önkormányzat által átadott pénzösszegből finanszírozta alvállalkozók bevonásával.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az önkormányzat által fizetett összeg az Áfa. tv. 22. § (1) és (2) bekezdése alapján a felperes által nyújtott szolgáltatás (konkrét útépítés) ellenértéke, ennek alapján a felperes adófizetési kötelezettsége az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdésében foglalt időpontban keletkezett. Mivel a felperes az adóbevallás és adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, az alperes határozata jogszerűen állapított meg a felperes terhére adókülönbözetet.
Ugyancsak helytállóan utalt a jogerős ítélet az Áfa. tv. 43. § (1) bekezdés a) pontjára, mivel a felperes a szolgáltatásnyújtásról köteles lett volna számlát kibocsátani, ezt azonban eltérő jogi álláspontja miatt elmulasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság egyebekben más eseti döntéseiben (Kfv. IV. 35.520/2001/6., Kfv. IV. 35.652/2000/9., Kf. IV. 35.944/2000/10., Kf. I. 35.097/2000/6.) a perbeli tényállással azonos, vagy hasonló tényállásban hasonló jogi indokokat fejtett ki az önkormányzat által átutalt ellenérték áfa-fizetési kötelezettségével kapcsolatban.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.040/2001.)