adozona.hu
AVI 2003.10.101
AVI 2003.10.101
A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek forgalmazásánál a számlának kötelező tartalmi kelléke a jövedéki engedély száma (1992. évi LXXIV. tv. 13. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az M.-F. Kereskedelmi Kft. által 1997. október, illetve november hónapban gázolaj értékesítésről kibocsátott számlák alapján összesen 28 764 000 Ft adóalap után 7 191 000 Ft általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) helyezett levonásba a bevallási időszakban. Az M.-F. Kft. könyvelésében ezek a számlák nem szerepeltek, a cég 1996. október 21-től nem rendelkezett jövedéki engedéllyel.
A felperes 1997. december havi bevallásában a K.-I. Rt. számlái alapján, amelyek ugyancsak gázol...
AVI 2003.10.101 A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek forgalmazásánál a számlának kötelező tartalmi kelléke a jövedéki engedély száma (1992. évi LXXIV. tv. 13. §)
A felperes az M.-F. Kereskedelmi Kft. által 1997. október, illetve november hónapban gázolaj értékesítésről kibocsátott számlák alapján összesen 28 764 000 Ft adóalap után 7 191 000 Ft általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) helyezett levonásba a bevallási időszakban. Az M.-F. Kft. könyvelésében ezek a számlák nem szerepeltek, a cég 1996. október 21-től nem rendelkezett jövedéki engedéllyel.A felperes 1997. december havi bevallásában a K.-I. Rt. számlái alapján, amelyek ugyancsak gázolaj értékesítésről kerültek kibocsátásra, 13 960 000 Ft adóalap után 3 490 000 Ft áfát helyezett levonásba. Az K.-I. Rt. jövedéki engedélyét 1997. szeptember 12-én a hatóságnak visszaadta azzal, hogy 1997. szeptember 10-i hatállyal valamennyi telephelye vonatkozásában megszünteti jövedéki tevékenységét. A vámhatóság 1997. október 9-i dátummal törölte a társaságot a jövedéki engedélyesek listájáról. Az Rt. engedélyének ügyfélpéldányát nem adta vissza, a társaság képviselője 1997. december 12-én jelentette be annak elvesztését a jövedéki hatóságnál.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperest 10 681 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 5 340 000 Ft adóbírságnak, 8 903 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte. Az alperes a 1 224 045 972 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésének a) pontjában, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 84. § (2) bekezdésében, az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 6. § 22. pontjában, 67. § (1) bekezdésének b), c) pontjában foglaltakra alapította. Döntését azzal indokolta, hogy az M.-F. Kft. és a K.-I. Rt. számlái nem hiteles dokumentumok, jövedéki engedély megszűnését követő időszakban kerültek kiállításra, az azokon feltüntetett engedélyszámok nem léteznek. A számlák valótlan adatot tartalmaznak. A beszerzések nem jövedéki alanytól történtek. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel akkor, amikor nem ellenőrizte le a vámhatóságnál a szállítók által kiállított számlán lévő jövedéki engedélyszámot, nem győződött meg azok valódiságáról. Utalt egyben arra, hogy az M.-F. Kft. - ügyvezetőjének nyilatkozata szerint - a felperes részére gázolajat nem szerzett be. A felperessel gazdasági kapcsolatban nem állt annak ellenére sem, hogy a 841 914., 941 926. és 841 956 számú számlákon az ügyvezető aláírása szerepel. A felperes ezért jogtalanul élt adólevonási jogával, az adóbírság mérséklésére sem látott lehetőséget.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal évelt, hogy a határozatok jogszabálysértők, "mert a jogszabály szellemével és a jogalkotói szándékkal is ellentétes"-ek. Hivatkozott arra, hogy "az Áfa. törvény 35. § és más jogszabályhelyek is követelményként azt írják elő, hogy az áfa összegének meghatározhatósága szerepeljen". A levonási jog gyakorlásához szükséges dokumentumok rendelkezésére álltak, nyilvántartási fegyelem és okiratok hiánya nem nála, hanem a számlakibocsátóknál állapítható meg. Vitatta a bizonyítékok értékelését, elégséges voltát, hivatkozott arra is, hogy "lehető leggondosabban" a tőle elvárható "maximális körültekintéssel" járt el.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Rögzítette, hogy az alperes helytállóan állapította meg, hogy az áfa-levonási jogosultságnak tárgyi feltétele az adó összegét hitelesen igazoló dokumentum, azaz a hiteles számla. Az Áfa. tv. 13. § 16. pontja azonban nem sorolja fel kötelező alaki és tartalmi feltételként a számla esetében a szállító és vevő jövedéki engedélyszámát. Ezért az adóhatóságnak nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy a szállítók jövedéki engedéllyel rendelkeztek-e az ügyletkötés időpontjában, hanem azt, hogy az Áfa. tv. alkalmazása szempontjából adóalanynak minősültek-e vagy sem. Abból az okból, hogy a számlákon lévő jövedéki engedélyszám nem volt hatályos, a számla kiállításának időpontjában még a számla hitelességét nem dönti meg. Az alperes határozata megalapozatlan is, mert a döntését nem támasztja alá az M.-F. Kft. ügyvezetőjének Sz. Ferencnek a nyilatkozata sem. Azt pedig nem értékelte az adóhatóság bizonyítékként, hogy az M.-F. Kft.-nek Sz. Ferencen kívül más személy, F. Levente is ügyvezetője volt. Ezért nem állapítható meg egyértelműen, hogy a gazdasági esemény a felperes és a számlakibocsátó között nem jött létre. A K.I. Rt.-vel kötött ügyletekkel kapcsolatban pedig azon túlmenően, hogy az eladó a számlakibocsátáskor már jövedéki engedéllyel nem rendelkezett, egyéb bizonyíték nem áll rendelkezésre. Az elsőfokú bíróság az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az adóhatóságnak az Áfa. tv. 32. §-ában és 35. §-ában foglaltak figyelembevételével kell megállapítania, hogy a felperes az áfa levonására jogosult volt-e. "Az, hogy az ügyletek a jövedéki törvény előírásainak megfeleltek-e, az adóeljárásban nem bír jelentőséggel". A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, az adójogi konzekvenciák levonásához szükséges adatok rendelkezésre álltak a határozat meghozatalakor. Az elsőfokú bíróság a határozatában megjelölt jogszabályhelyek téves jogértelmezésével hozta meg határozatát.
A felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum, azaz számla. Az Sztv. 84. § (2) bekezdése kimondja, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A Jszt. 6. § 22. pontja a számla fogalmát a következőképpen rögzíti: "számla: az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdésének 16. pontja rendelkezései szerint számlaként meghatározott bizonylat, amely tartalmazza a vevő adóigazgatási azonosító számát, továbbá a szállító jövedéki engedélyének számát, valamint a vevő jövedéki engedélyének számát, ha az jövedéki alanynak minősül". A kifejtettekből következően az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek forgalmazásánál a számlának kötelező tartalmi kelléke a jövedéki engedély száma. Ez a számla hitelességéhez szorosan kapcsolódik. Amennyiben a számlákon nem létező, megszűnt, vagy érvénytelen engedélyszámokat tüntetnek fel, azok hiteles dokumentumként nem fogadhatók el. Az pedig a perben nem volt vitatott, hogy a számlák a jövedéki engedély megszűnését követően kerültek kibocsátásra. Ezért az adólevonás a felperes részéről nem hiteles dokumentumok alapján, jogtalanul történt. A felperes annak ellenkezőjét sem bizonyította a perben, hogy az M.-F. Kft. könyvelési anyagában, nyilvántartásában, bevallásában a perben vitatott számlák nem szerepelnek. Az alperes határozatában megjelölt bizonyítékokkal szemben nem igazolta a perben azt sem, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlák szerinti felek között ment volna végbe. A felperes e körben bizonyítást sem ajánlott fel. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a felperes a számlákon feltüntetett jövedéki engedélyszámok alapján ellenőrizhette volna a vámhatóságnál a számlák valóságtartalmát. Információkérést a felperes nem bizonyított, nem hagyható figyelmen kívül továbbá az sem, hogy az M.-F. Kft. jövedéki engedélye már az ügylet létrejöttét megelőző egy évvel érvényét vesztette. Az alperes ezért jogszerűen tette azt a megállapítást, hogy a felperes nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabályt sért. Ezért a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 36.114/2001.)