adozona.hu
AVI 2003.9.98
AVI 2003.9.98
A Jöt. a Jszt.-től eltérően nem a jövedéki ellenőrzés alól elvont, hanem az adózás alól elvont terméket szankcionálja jövedéki bírsággal (1997. évi CIII. tv. 76. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1996. október 21-én jövedéki ellenőrzést tartott. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperesi jogelőd határozatában megváltoztatta. Az I. és II. r. felpereseket egyetemlegesen 3 948 336 Ft összegű jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, elrendelte egyben az eljárás során lefoglalt jövedéki termékek elkobzását. Döntését az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 67. § (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolt...
AVI 2003.9.98 A Jöt. a Jszt.-től eltérően nem a jövedéki ellenőrzés alól elvont, hanem az adózás alól elvont terméket szankcionálja jövedéki bírsággal (1997. évi CIII. tv. 76. §)
A vámhivatal 1996. október 21-én jövedéki ellenőrzést tartott. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperesi jogelőd határozatában megváltoztatta. Az I. és II. r. felpereseket egyetemlegesen 3 948 336 Ft összegű jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, elrendelte egyben az eljárás során lefoglalt jövedéki termékek elkobzását. Döntését az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 67. § (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperesek a jövedéki ellenőrzés alól elvont termék származását igazolni nem tudták, azt üzemanyagtöltő állomáson kívül hozták forgalomba. A vámhatóság az üzemanyagot határozatának megfelelően 1997-ben megsemmisítette.A felperesek keresete alapján eljárt városi bíróság a 16. sorszámú, 1998. szeptember 9. napján hozott ítéletében a határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási szerveket új határozat hozatalára utasította. Azt állapította meg, hogy az I. és II. r. felperesek 17 600 liter 95-ös benzin vonatkozásában követtek el jövedéki törvénysértést. Megszegték a Jszt. 67. § (1) bekezdésének d) pontjában foglaltakat, ezért a jövedéki bírság összegét ennek megfelelően kell az új eljárásban meghatározni és arra az I. és II. r. felpereseket egyetemlegesen kötelezni. Az volt a jogi álláspontja, hogy az ezt meghaladó körben, azaz a 98-as oktánszámú benzin vonatkozásában a felperesek jövedéki törvénysértést nem követtek el. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását arra hivatkozva, hogy a felperesek nemcsak a 95-ös oktánszámú, hanem a 98-as oktánszámú benzin vonatkozásában is jövedéki törvénysértést követtek el. A Heves Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság az 1998. november 30. napján hozott 2. Pf. 20.927/1998/3. sorszámú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet indokolását azzal egészítette ki, hogy a 98-as benzinre vonatkozóan is, indokolt az új eljárás lefolytatása a szabványnak megfelelőség kérdésében.
A bíróságok által elrendelt közigazgatási eljárásban a vámhivatal a 98-as oktánszámú benzin tekintetében az eljárást elkülönítette. A 95-ös oktánszámú benzin vonatkozásában hozott elsőfokú határozatban a felpereseket egyetemleges kötelezte 2 487 936 Ft jövedéki bírság megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatva a felpereseket 500 000 Ft jövedéki bírság egyetemleges megfizetésére kötelezte. Egyebekben úgy rendelkezett, hogy a lefoglalt 17 600 liter 95-ös ólmozatlan benzin előzetes megsemmisítésének költségeit az állam viseli. Döntését az 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 84. § (7) bekezdésében, 78. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az eset körülményeire figyelemmel a Jöt. szerint maximálisan megállapítható jövedéki bírságot találta megfelelően arra, hogy a felpereseket a jövőben hasonló mulasztások elkövetésétől visszatartsa. A 95-ös benzin lefoglalása és előzetes megsemmisítésére korábban jogszerűen került sor, mivel a jövedéki törvénysértés tényét jogerős bírói ítélet is rögzítette, ezért a hatóság nem kötelezhető a lefoglalt és megsemmisített termék értékének megtérítésére. A megsemmisítés során felmerült költséget az 1957. évi IV. törvény 89. § (1) bekezdése alapján az állam viseli.
A felperesek keresetükben a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérték. Azzal érveltek, hogy az alperes a jövedéki bírság összegének megállapításakor megsértette az 1957. évi IV. törvény 2. § (1) bekezdésébe foglalt alapelvet. Nem a jogszabálysértés súlyához igazította a bírságot, figyelmen kívül hagyta a fokozatosság elvét és a javukra értékelendő körülményeket. A 95-ös benzin vonatkozásában a Jöt. szabályaira figyelemmel lefoglalásnak, elkobzásnak és megsemmisítésnek már nem volt helye. Ezért az alperesnek a lefoglalt jövedéki termékek kiadásáról, vagy amennyiben az nem lehetséges, kamatokkal növelt forgalmi értéknek megfelelő összeg visszafizetéséről kellett volna rendelkeznie.
Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a lefoglalás jogszerűségét a jogerős bírói ítélet sem tette vitássá. A Jszt.-ben és a Jöt.-ben szabályozott törvényi tényállások nem teljes körűen azonosak. A lefoglalt termék megsemmisítésére a Jöt. 81. § (6) bekezdés b) pontja alapján is jogszerűen került sor, mivel szabványon kívül termék nem értékesíthető, forgalomba nem hozható.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata a jövedéki bírság jogalapja és összegszerűsége tekintetében is jogszerű döntést tartalmaz a Jöt. 84. § (7) bekezdésének 1. pontjában és 78. § (1) bekezdésében, 72. § (11) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel. Az alperes kellően értékelte a jogszabálysértés súlyát, a kereskedelmi mennyiséget jóval meghaladó mennyiségre elkövetett jövedéki törvénysértést. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a korábbi jogszabályok ennél jóval magasabb összegű bírság kiszabását tették volna lehetővé. A másodfokú határozat indokolásának hiányossága pedig nem olyan súlyú eljárási jogszabálysértés, amely a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és új közigazgatási eljárás lefolytatásának elrendelését indokolttá tenné. Bár a Jöt. 81. § (1) bekezdésének a) és b) pontja, (2) bekezdése szerinti rendelkezésre figyelemmel már nincs helye lefoglalásnak és elkobzásnak, a perben felülvizsgálni kért határozat e körben is jogszerű döntést tartalmaz. A közigazgatási határozat jogszerűségének felülvizsgálatánál ugyanis mindig a cselekmény elkövetésekor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lenni. Jövedéki törvénysértést pedig a felperesek 1996. október 21-én követték el. A Jszt. szabályai alapján, figyelemmel a jogerős bírói ítéletre is, a jövedéki ellenőrzés időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint jogszerű és megalapozott volt a lefoglalás, az elkobzás és a megsemmisítés. Ezért nincs jelentősége annak, hogy milyen minőségű volt a lefoglalt termék, e körben további bizonyítást az alperesnek nem kellett lefolytatni, és a megsemmisítésre figyelemmel az új közigazgatási eljárás során már nem is folytathatott volna le. Utalt egyben az elsőfokú bíróság arra, hogy az új jogszabály nem rendelkezik a hatályba léptető rendelkezések között olyan esetekről, amikor a korábbi és új jogszabály szerinti tényállási elemek és eljárási lehetőségek mások, így a perben vitatott körben "a helyes eljárás a korábbi jogszabály alkalmazása volt".
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelműk szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Jöt. 84. § (7) bekezdés 1. pontjában, 81. § (1) bekezdés a)-b) pontjában, (2) bekezdésében foglaltaknak. Az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak is a lefoglalás, elkobzás kapcsán a Jöt. felperesekre kedvezőbb rendelkezéseit kellett volna alkalmaznia. A jövedéki bírságot pedig - a keresetben is hivatkozott alapelvnek megfelelően - a határozat szerintinél kisebb összegben kellett volna előírnia.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 22. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Jszt. 67. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősült az a jövedéki termék, amit üzemanyagtöltő állomáson kívül hoztak forgalomba. E jövedéki törvénysértés kapcsán a közigazgatási szervnek az elvont terméket le kellett foglalnia, el kellett koboznia. Minderről a jövedéki bírságot megállapító határozatban kellett rendelkeznie, a Jszt. 68. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdésének a) pontja értelmében. Jogerős bírói ítélet állapította meg, hogy az alperes határozata a 17 600 liter 95-ös benzin vonatkozásában a Jszt. 67. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezésre figyelemmel törvényes volt. Ezért az új közigazgatási eljárásban ennek megfelelően kellett e körben a határozatot meghozni. Nem vitásan, mire az új határozat meghozatalára sor került, hatályba lépett a Jöt. A Jöt. 84. § (7) bekezdés a/1. pontja pedig kimondta, hogy a Jöt. hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a Jszt., azonban "a folyamatban lévő, Jszt. szerinti jövedéki ügyek elbírálására rendelkezéseit alkalmazni kell, feltéve, ha e törvény ugyanazon ügyre vonatkozó rendelkezése nem eredményez az ügyfélre kedvezőbb elbírálást". Rámutat ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Jszt. és a Jöt. más konstrukciót, más szabályozást tartalmaz a tényállásokat és a jogkövetkezményeket illetően. A Jöt. a Jszt.-től eltérően nem a jövedéki ellenőrzés alól elvont, hanem az adózás alól elvont terméket szankcionálja jövedéki bírsággal a 76. § (1) bekezdésében. A Jöt. 78. § (1) bekezdése szerinti tényállás sem teljesen azonos a Jszt. 67. § (1) bekezdés d) pontja szerinti tényállással, míg a Jszt. 68. §-a a jövedéki ellenőrzés alól elvont termékek lefoglalásáról és elkobzásáról rendelkezett, addig a Jöt. az adózás alól elvont termékek lefoglalásáról és elkobzásáról rögzít rendelkezéseket a 81. §-ában. A kifejtettekből következően a két jogszabály, azaz a Jszt. és a Jöt. rendelkezései a perbeli ügy kapcsán nem hasonlíthatók össze, ebből következően a Jöt. szabályainak alkalmazása kizárt. A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. V. 27.437/1999/7. sorszámú határozatában is rámutatott arra, hogy "amennyiben két jogszabály ugyanazon elkövetési magatartást más-más szankciórendszerrel büntet, úgy az ugyanazon ügyre vonatkozó rendelkezés kedvezőbb elbírálása sem állapítható meg. A Jszt. 84. § (7) bekezdés a/1. pontja értelmében a Jöt. alkalmazását csak akkor lehet megállapítani, ha mind a Jszt., mind a Jöt. ugyanazon elkövetési magatartást, ugyanazon a módon szankcionálja, és a szankciórendszer összehasonlításával a Jöt. alkalmazása kedvezőbb elbírálást eredményez a jövedéki alanyra nézve". Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a határozathozatalkor irányadó tényállásra, és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre, a jogerős ítéletben foglaltakra figyelemmel a 95-ös oktánszámú benzin vonatkozásában a lefoglalásra, elkobzásra, megsemmisítésre törvényesen került sor. Az előzőekben részletett jogi álláspontból következik, hogy a perben felülvizsgálni kért határozat szerinti jövedéki bírság összegszerűsége tekintetében kifejtett felperesi jogi érvelés is téves.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35 188/2001.)