adozona.hu
AVI 2003.9.93
AVI 2003.9.93
Nem vonható le az előzetesen felszámított adó személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A G. M. M. Pénzügyi Szolgáltató Kft. és a felperes 1995. március 17-én kötött lízingszerződést a felperesi beavatkozó márkakereskedő közvetítésével. A lízingelt gépjármű a szerződés szerint egy 82 LE, fehér, Opel Astra Caravan Club 1,4 gyártmányú gépkocsi volt. A megállapodás 8. pontja azt rögzítette, hogy az utolsó fizetés megtörténtekor a lízingbe adó átruházza a jármű tulajdonjogát a lízingbe vevőre, aki ezzel tulajdonossá válik. A forgalmi engedély 1995. március 21-én került kiállításra, ...
AVI 2003.9.93 Nem vonható le az előzetesen felszámított adó személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
A G. M. M. Pénzügyi Szolgáltató Kft. és a felperes 1995. március 17-én kötött lízingszerződést a felperesi beavatkozó márkakereskedő közvetítésével. A lízingelt gépjármű a szerződés szerint egy 82 LE, fehér, Opel Astra Caravan Club 1,4 gyártmányú gépkocsi volt. A megállapodás 8. pontja azt rögzítette, hogy az utolsó fizetés megtörténtekor a lízingbe adó átruházza a jármű tulajdonjogát a lízingbe vevőre, aki ezzel tulajdonossá válik. A forgalmi engedély 1995. március 21-én került kiállításra, abban a gépjármű Astra Del Van típusú autóként tehergépkocsi gépjárműfajtaként került bejegyzésre. A gépjármű biztosítási kötvénye szerint a gépjármű teherautó, típusa Astra Delivery Van 1,4. A lízingbe adó a lízingdíjat kiszámlázásakor SZTJ 113110 gépjármű lízingszolgáltatást számlázta le 25%-os áfa-kulcs feltüntetésével. A felperes az áfa összegét, mint tehergépjárműhöz kapcsolódó beszerzést terhelő levonható adót szerepeltette bevallásában. A gépjárművet 1997. április 4-én ellopták, forgalmi engedélyét visszavonták, a jármű tulajdonjoga nem szállt át a felperesre.Az Opel Southeast Europe Kft. közlése szerint a gépjármű 1995-ben személygépkocsiként került gyárilag legyártásra, és értékesítésre.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben 1995-1996. évekre és 1997. I-VI. hónapokra vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 599 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, aminek előírását rendelte el. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot összegszerűségében módosította, az adófizetési kötelezettséget 1995-96. évre vonatkozóan 391 000 Ft-ban írta elő, 1997. évre vonatkozóan változatlanul hagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a gyárilag személyszállításra alkalmasnak kialakított gépjármű annak következtében, hogy haszongépjárművé alakítják át, nem minősül tehergépjárműnek. A gépjármű besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapot a meghatározó. A gyárilag személygépkocsiként összeszerelt jármű minősítését a rakodótér növelési céllal végzett átalakítás nem befolyásolja. A Közlekedési Felügyelet minősítésének az áfa szempontjából nincs jelentősége. A lízingszerződés az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (2) bekezdése értelmében termékértékesítésnek minősül, így a szerződés tárgya egy olyan gépjármű volt, ami személygépkocsi, ez után pedig az Áfa. tv. 33. § (2) bekezdésének b) pontja alapján nincs lehetőség az áfa levonására. Hivatkozott még az Áfa. tv. 67. §-ában foglaltakra is.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy nem történt termékértékesítés, a gépkocsi eltulajdonítása miatt erre fizikailag nem volt lehetőség. A tulajdonátszállás hiányát igazolja a lízingbe adó által kiállított számla is, mely szerint a felperes szállítóeszköz lízingszolgáltatást vett igénybe. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a személygépkocsi fogalmát helytelenül értelmezte. A szerződéskötésre 1995-ben került sor, ekkor a felperes által lízingelt gépjármű megfelelt a tehergépkocsik tekintetében megfogalmazott törvényi feltételeknek, tehergépjárműként vizsgáztatott haszongépjármű volt. A jogszabály nem tett különbséget a gyárilag előállított, illetve utólag átalakított haszongépjármű között. A felperesnek nem volt tudomása arról, hogy a levizsgáztatott jármű utólag átalakított jármű volt. A közokiratban, forgalmi engedélyben rögzítetteket irányadónak kellett tekinteni. Az volt a jogi álláspontja, hogy "ha az adóhatóság ettől eltérő adójogi kategóriát használ, akkor a jogbiztonság érdekében - az egyidejű jogszabályi hátterét is megteremtve - nem utólagos jogalkalmazói értelmezéssel kell ezt a szándékát kifejezni".
A felperesi beavatkozó a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a gépjárművek esetén az eredeti, gyárilag kialakított állapot, a gyári típus a meghatározó. Amennyiben a gyárilag kialakított gépjárművekhez olyan termelési érték adódik hozzá, amelynek következtében az egy másik, az eredetitől eltérő, de szintén gyári terméknek felel meg, úgy az a statisztika kereteiben termelésnek minősül, és statisztikailag megragadható. Azt rögzítette, hogy a peres iratok alapján nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a felperesi beavatkozó által végzett átalakítás következtében beállt változások eredményeként az Opel Astra termékcsaládon belüli Delivery Van típussal teljes mértékben - nem hasonló mértékben - azonos termék keletkezett. A teljes körű azonosság kétséget kizáró bizonyítékaként nem fogadta el a forgalmi engedély típus bejegyzését. Az volt a jogi álláspontja, hogy mivel a gépjárművet ellopták, így a tulajdonátszállásra a futamidő végén nem került sor. Az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdése szerinti termékértékesítés megvalósulásához pedig elegendő a lízingszerződés megkötése. A felperes a gépjárműre vonatkozó lízingszerződést 1995. március 17-én kötötte meg, így az Áfa. tv. 67. §-a szerinti rendelkezés folytán, esetében alkalmazni kell az 1994. június 15. napján érvényes statisztikai besorolási rendet. A perben vitatott gépjármű pedig Opel Astra Caravan Club 1,4 gyártmányú jármű, azaz személygépkocsinak minősül. Ezért az alperes határozatát jogszerűen hozta meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság "nagyrészt helyesen állapította meg a tényállást, de abból helytelen következtetést vont le". A tényállás pontosítását a gépkocsi típusának meghatározása körében kérte azzal az indokkal, hogy a felperes a gépjárművet Opel Astra Delivery Van gépjárműként üzemeltette, erre vonatkozóan a forgalmi engedély is egyértelmű adatot tartalmaz. Fenntartotta kereseti érvelését, mely szerint termékértékesítés nem történt, tulajdonosváltásra nem került sor, a gépjármű nem felelt meg a személygépkocsi fogalmának.
A felperes, a beavatkozó is ugyanilyen tartalmú kérelmet terjesztett elő. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben.
A fellebbezésben előadottakra figyelemmel csupán a következőkre kíván rámutatni:
Az elsőfokú ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, az abban megállapított tényállás jogszerű. A fellebbezésnek a tényállás "pontosítására" irányuló érvelése nem alapos, a Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú ítélet 7. oldalán 1. pontban, a 8. és 9. oldalon 2. pontban rögzítetteket, mivel azok iratszerű, a bizonyítás adatainak okszerű mérlegelésén alapuló, jogszabályi rendelkezéseket is rögzítő és azok helyes alkalmazásával kifejtett jogi álláspontot tartalmaznak.
Az elsőfokú bíróság az Art. 1. § (7) bekezdésében, az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdés a) pontjában, 16. § (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel helyesen állapította meg, hogy a számlán feltüntetettektől eltérően lízingszerződésen alapuló termékértékesítés valósult meg. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy a gépjárművek besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapot a meghatározó, nincs jelentősége a tényleges használatnak és arra is, hogy "nem ügydöntő a közlekedési hatóság közlekedésrendészeti és igazgatási szempontok alapján kiállított forgalmi engedélye". Azt is rögzítette már több határozatában, hogy a téves ITJ vagy SZTJ számot tartalmazó számla alapján a levonási jog nem gyakorolható. (Kfv. II. 27.494/97/6., Kfv. II. 27.886/98., Kf. I. 27.872/99/5., Kfv. III. 28.580/99/5, Kfv. IV. 35.284/00/8., Kfv. IV. 35.746/01/6. Kfv. X. 36.036/2001/4., Kf. IV. 35.699/1999/9.) Az Áfa. tv. 67. §-a szerinti rendelkezés értelmében a statisztikai besorolási számmal meghatározott termékek, illetve szolgáltatások esetén irányadónak kell tekinteni az adott termék, illetve szolgáltatás statisztikai besorolási rendjét. A gyárilag személyszállításra alkalmasnak kialakított gépkocsi annak következtében, hogy haszongépjárművé átalakítják, nem minősül tehergépjárműnek. A felperes lízingszerződést kötött, a szerződés tárgya pedig olyan gépjármű volt, ami személygépkocsinak minősül, ezért a gépjármű lízingelésére áfa-levonási jogot nem alapíthatott az Áfa. tv. 33. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti rendelkezés értelmében. Nem vonható le ugyanis az előzetes felszámított adó személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik. Ezért jogszerűen került megállapításra, hogy a felperes az adóbevallásaiban a beszerzést terhelő levonható adót jogosulatlanul szerepeltette. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.768/2001.)