adozona.hu
AVI 2003.9.92
AVI 2003.9.92
A felvásárlási jegyek nem minősülnek a visszaigénylés alapjául szolgáló hiteles dokumentumnak (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1996. IV. negyedévi bevallásában - mezőgazdasági kompenzációs felár címén - almafelvásárlásról kiállított bizonylatokra alapítottan általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) igényelt vissza. A bizonylatok szerint az almát 12 önállóan mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemély értékesítette, akiknek nyilatkozata szerint elkülönülten állt rendelkezésére bérlőként vagy tulajdonként "saját gazdaságukba tartozó" földterület.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben ellenő...
AVI 2003.9.92 A felvásárlási jegyek nem minősülnek a visszaigénylés alapjául szolgáló hiteles dokumentumnak (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
A felperes az 1996. IV. negyedévi bevallásában - mezőgazdasági kompenzációs felár címén - almafelvásárlásról kiállított bizonylatokra alapítottan általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) igényelt vissza. A bizonylatok szerint az almát 12 önállóan mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemély értékesítette, akiknek nyilatkozata szerint elkülönülten állt rendelkezésére bérlőként vagy tulajdonként "saját gazdaságukba tartozó" földterület.Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 1 286 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, kötelezte a felperest 643 000 Ft adóbírság megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Azt állapította meg, hogy az áfa- visszaigénylés jogosulatlan, fiktív bizonylatokon alapul, a felvásárlási jegyek tartalma nem felel meg a valóságnak, a kompenzációs felárra, az áfa-visszaigénylésre vonatkozóan hiteles dokumentumok nem állnak rendelkezésre. Az ingatlan-nyilvántartás és szerződések szerint nem 12, hanem csak 5 gyümölcsös művelési ágba tartozó földterülettel rendelkeztek a bizonylatok szerinti személyek. Az almatermeléshez, felvásárláshoz kapcsolódó tevékenység nem igazolt. A szerződések és egyéb dokumentumok a földterületek többszörös bérbeadásáról tanúskodnak. A bérleti szerződések haszonbérleti szerződésnek minősülnek, a haszonbérlet tárgyát képező földterület alhaszonbérbeadása semmis szerződés. Az Agrárkamara által közölt termésmutatók többszörösét meghaladó irreális mennyiségű almamennyiségről és termésátlagról kerültek kiállításra a bizonylatok. Az alperes döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, 35. § (1) bekezdésének, 59. § (1) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében 15. § (3) bekezdésében, 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, az 1972. évi 31. tvr. (továbbiakban: Itvr.) 33. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Jogszabálysértésként az Áfa tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, az Art. 51. § (7) bekezdésében foglaltak be nem tartására hivatkozott. Azzal érvelt, hogy a tényállás nem megalapozott, mert a földhivatali adatszolgáltatás "nem naprakész". Az alperes által megállapított termésátlag nem mond ellent az Agrárkamara tájékoztatásának. Az eladott alma mennyisége ugyanis nem a hektáronkénti 30 tonnára vonatkozik, hanem különböző területekről, megítélése szerint jogosan leszedett almamennyiségre is. A bérleti szerződések tekintetében arra hivatkozott, hogy nem mezőgazdasági földterületen, hanem csak a gyümölcsfák termesztésével kapcsolatosan alapított alhaszon bérletet a bérlők részére. Almatermesztéssel, szedéssel, felvásárlással kapcsolatos járulékos munkák igazolására bizonyítékként becsatolta közte és B. Ferenc között létrejött bérleti szerződést, B. Ferenc szállításra vonatkozó nyilatkozatát és két személy közjegyző előtt tett, illetve négy személy magánokiratba foglalt nyilatkozatát. Nyolc személy őstermelői igazolványának benyújtásával pedig azt kívánta igazolni, hogy a bizonylatok szerinti adásvétel létrejött. Kérte a büntetőügy iratainak beszerzését is.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes eljárási, illetve anyagi jogszabályt a határozathozatalkor, illetve határozatában nem sértett meg, az összegszerűséget pedig a felperes nem vitatta. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes által becsatolt őstermelői igazolványok a gazdasági esemény tényleges megtörténtének igazolására nem alkalmasak. A felperes nem bizonyította a perben, hogy ténylegesen megtörtént volna az a gazdasági esemény, amire az áfa visszaigénylését alapította. Nem értékelte hitelt érdemlő bizonyítékként a felperes által becsatolt nyilatkozatokban foglaltakat a közvetlenség elvére, valamint arra hivatkozva, hogy a felperes a nyilatkozattevő személyek tanúkénti meghallgatását nem kérte. Kiemelte, hogy a felperes a keresetében vitatott egyes határozati megállapítások tekintetében - felhívás ellenére - sem ajánlott fel bizonyítást. Az ingatlan-nyilvántartás adatait pedig a közigazgatási szerveknek és a bíróságnak hivatalos adatként kell kezelnie. Ebből következik az, hogy a felperes által hivatkozott felvásárlási jegyek nem hitelesek, az azokon feltüntetett adatok nem felelnek meg a valóságnak. Az ingatlan-nyilvántartás adataiból megállapíthatóan ugyanis a 12 önálló mezőgazdasági tevékenységet folytatóként feltüntetett magánszemély csak öt olyan önálló földterülettel rendelkezett, amely gyümölcsös művelési ágú. Osztotta az alperes azon jogi álláspontját, mely szerint a felperes által becsatolt bérleti szerződések haszonbérleti szerződésnek minősülnek.
Az alhaszonbérlet tárgyát képező földterület további haszonbérbe adása semmis. Rögzítette, hogy a termésátlagra vonatkozó tájékoztatást az alperesnek figyelembe kellett vennie. Utalt arra, hogy a büntetőügy iratait miért nem értékelhette.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, az Sztv. 84. § (2) bekezdésében, 15. § (3) bekezdésében és az Itvr. 2. § (1) bekezdésében, 33. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A jogerős ítélet tévesen állapította meg, hogy az alperes eleget tett az Art. 51. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettségének. Hivatkozott arra, hogy a büntetőügyben a nyomozás megszüntetésre került.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes jogszabálysértésre hivatkozott, felülvizsgálati kérelmében azonban - tartalma szerint - a jogerős ítéletben megállapított tényállást, a bizonyítékok értékelését és mérlegelését vitatta. A felülvizsgálati eljárásban nincs felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének, jogszabálysértést csak a bizonyítékok okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése]. A perbeli ügyben a bizonyítékok értékelése okszerű, a logika szabályaival nem ellentétes. E körben csupán a következőkre kíván rámutatni a Legfelsőbb Bíróság:
Az alperes határozatában megállapított tényállás - mely szerint a felvásárlási jegyek tartalma nem felel meg a valóságnak, a bizonylatok fiktívek - nem egy bizonyítékon, hanem több bizonyíték együttes értékelésén alapul. A perben a felperes e bizonyítékoknak csak egy részével szemben ajánlott fel bizonyítást. Ezek tekintetében pedig az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy nem alkalmasak az alperes határozatában megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására. Az Itvr. 2. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az ingatlan-nyilvántartás "hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatokat, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását". Az Itvr. 33. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az államigazgatási szerveknek határozataiban az ingatlan-nyilvántartás adatait kötelezően kell használniuk. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a jogszabályi rendelkezések értelmében közhitelesnek minősített ingatlan-nyilvántartás adataival szemben is csupán nyilatkozatot tett, de az abban foglaltak igazolására bizonyítást nem ajánlott fel. Az ingatlan-nyilvántartás, a bérleti szerződések, kamarai tájékoztatás, nyilatkozatok alapján pedig iratszerűen és megalapozottan került megállapításra az, hogy a bizonylatokon értékesítettként szereplő alma a felvásárlási jegyeken eladóként feltüntetett 12 személytől a bizonylatokon megjelölt időpontban nem kerülhetett megvásárlásra. Ennél fogva a felvásárlási jegyek az Sztv. 84. §-ának (2) bekezdése, 15. §-ának (3) bekezdése értelmében nem tekinthetők hiteles dokumentumnak, hiteles dokumentum hiányában pedig áfa-visszaigénylésre nem kerülhet sor [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja]. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felvásárlási jegyek akkor sem minősülnének visszaigénylés alapjául szolgáló hiteles dokumentumoknak, amennyiben a felperes igazolta volna, hogy az értékesítők részére nem csak saját és családtagjaik termékét adták el. A felvásárlási jegyeken ugyanis ilyen jellegű adatok nem szerepelnek. A csatolt bérleti szerződések - a felperes érvelésével ellentétben - nem "gyümölcsfatermés" alhaszon bérbeadásáról szólnak, hanem különböző földterületek többszörös bérbeadását, alhaszon bérletbe adását igazolják. Kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet tényállása jogszerű, az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetés is törvényes. A jogerős ítéletet hozó bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a perben anyagi, avagy eljárási jogszabálysértés a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva nem igazolt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.284/2001.)