adozona.hu
AVI 2003.8.90
AVI 2003.8.90
Az áru kiléptetésének igazolására az árunyilatkozat és az ahhoz kapcsolódó számla szolgálhat (1995. évi C. tv. 52. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél több évet érintően több adónemre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában megváltoztatta. A felperes terhére társasági adó és általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben adókülönbözetet írt elő. Kötelezte a felperes adóhiánynak, adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes a határozatok bírói felülvizsgálatát kérte. Az alperes a p...
AVI 2003.8.90 Az áru kiléptetésének igazolására az árunyilatkozat és az ahhoz kapcsolódó számla szolgálhat (1995. évi C. tv. 52. §)
Az adóhatóság a felperesnél több évet érintően több adónemre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában megváltoztatta. A felperes terhére társasági adó és általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben adókülönbözetet írt elő. Kötelezte a felperes adóhiánynak, adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes a határozatok bírói felülvizsgálatát kérte. Az alperes a per során határozatát 1223181406/2000. számon módosította akként, hogy a felperes terhére 1998. február hónapra megállapított áfa-adókülönbözetet törölte. Ennek eredményeként a felperes terhére 2 775 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 2 772 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, ebből a társasági adóhiány 182 000 Ft, az áfa-adóhiány 2 590 000 Ft. Kötelezte a felperest 1 109 000 Ft adóbírságnak és 975 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére, egyebekben korábbi döntését nem módosította.A határozat módosítására figyelemmel a felperes keresetét megváltoztatta, és akként tartotta fenn, hogy a 2 590 000 Ft adókülönbözetnek és jogkövetkezményeinek törlését kérte. A módosított és fenntartott keresetében kizárólag az 5108 és 5245 számú számlák kapcsán terhére megállapított áfa-adókülönbözetet, adóhiányt vitatta. A keresettel érintett adóhatósági határozatok az alábbi megállapításokat tartalmazták:
A felperes 1998. év során papíripari alkatrészeket készített a V. S. GMBH részére. Az alkatrészekhez szükséges alapanyagot a felperes saját nevében Magyarországon szerezte be, az előzetesen felszámított áfát levonható adóként lekönyvelte. A külföldi vevő felé úgy készítette a számlát, hogy kiszámlázta a belföldön beszerzett anyag értékét, és ettől elszakadva egy későbbi időpontban számlázta ki az anyag megmunkálásának díját. Az értékesítések után a felperes a termékexporthoz kapcsolódó 0%-os áfát alkalmazta. Az adóhatóságnak az 1992. évi LXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 11. § (1) bekezdésében, 29. § a) pontjában, az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv. ) 52. § (2) bekezdésében foglaltakra alapítottan az volt a jogi álláspontja, hogy ahhoz, hogy a felperes a termékértékesítései után 0%-os áfa-kulcsot alkalmazzon, igazolnia kell az áru külföldre léptetésének tényét. Ennek igazolására az árunyilatkozat és az ahhoz kapcsoló számla szolgál. A felperes az 5108 számú számlához vám-árunyilatkozatot bemutatni nem tudott, ezért a termékexport megvalósulását nem igazolta. Így az általa teljesített értékesítés belföldi értékesítésnek minősül, ami után az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdése értelmében 25%-os mértékű adót kell fizetni. Az 5245 számú számlán szerepelő anyagérték sem lett vámáru-nyilatkozattal kiléptetve, így nem teljesült az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdésébe foglalt exportértékesítést igazoló feltétel, a felperes nem volt jogosult 0%-os kulccsal számlázni. Ez az értékesítése is belföldi értékesítésnek minősül és áfa-fizetési kötelezettséget keletkeztet.
A felperes keresetében azzal érvelt, hogy az alperes tévesen állapított meg belföldi értékesítést a vitatott számlák kapcsán. Az 5108 számú számla ugyanis az 5113 számú számla előlegszámlája, és ez utóbbi számlához kapcsoló vámáru-nyilatkozattal kerültek kiléptetésre az 5108 számú számlán lévő termékek. Az 5245 számú számla pedig a 338 és 340 számú számlák előlegszámlája. Az 5245 számú számlán lévő áruból 24 db ez utóbbi két számláról kiállított vámáru-nyilatkozattal került kiléptetésre.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az áru kiléptetésének igazolására az árunyilatkozat és az ahhoz kapcsolódó számla szolgál. A felperes pedig olyan vámáru-nyilatkozatokat nem tudott bemutatni, amelyek az érintett számlákhoz kapcsolódó termékek kiléptetését igazolták volna, ezért a 0%-os kulcs alkalmazására sem volt jogosult. Az 5108 számú számla 102 db számot tartalmaz, ehhez a felperes vámáru-nyilatkozatot bemutatni nem tudott, az 5113 számú számla 3´51 db számot tartalmaz, és az ehhez kapcsolódó vámáru-nyilatkozatokon 102 db 101 622 DM értékű áru került kiléptetésre, ami megegyezik a számlán szereplő végösszeggel, a 101 622 DM-al. A felperes nem tudta igazolni bizonylatokkal, hogy az 5245-ös számú számlán szereplő árukból az általa hivatkozott két számláról kiállított vámáru-nyilatkozattal kerültek kiléptetésre. A 340 számú számlához kapcsolódó vámáru-nyilatkozat adatai megegyeznek a 340 számlán szereplő adatokkal, a 338 számú számlához kapcsolódó vámáru-nyilatkozat is egyezik a számla adataival, ezért az 5245-ös számú számla nem tekinthető ezen számlák előlegszámlájának. Mivel a felperes a vitatott számlák tekintetében a termékexport megvalósulását igazolni nem tudta, az értékesítések belföldi értékesítésnek minősülnek, amelyek után az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdése értelmében 25%-os áfát kell fizetni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és arra irányult, hogy a felülvizsgálati bíróság az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára, ha úgy látja, hogy az igazságügyi könyvszakértő bevonása nélkül a felek közötti jogvita nem dönthető el. Azzal érvelt, hogy igazságügyi szakértő a valós gazdasági folyamatokat vizsgálva kimutathatná, hogy a valóságban a termékexportra sor került, csupán adminisztrációs hibának minősül az, hogy a számlákon az előleg megjelölést nem tüntette fel. A jogerős ítélet a belföldi értékesítést a nélkül állapította meg, hogy megjelölte volna kinek, milyen árut és milyen értékben értékesített a felperesi cég, "a számlák helyes értelmezése esetén az eljáró bíróság" megállapíthatta volna az áruk kiléptetését. A felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelését az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdésében, a Ptk. 278. §-ában, 365. § (1) bekezdésében foglaltakra, illetve azok megsértésére alapította.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 26. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdése értelmében az az értékesítés minősül termékexportnak, melynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság végleges rendeltetéssel külföldre kilépteti. Az Áfa. tv. 29. §-ának a) pontja alapján a felszámított adó mértéke az adó alapjának 0%-a termékexport esetén. Ahhoz tehát, hogy a termékértékesítések esetén 0%-os áfa-kulcsot lehessen alkalmazni, az áru külföldre kiléptetésének tényét igazolni kell. A Vtv. 52. §-a értelmében a vámkezelés árunyilatkozat alapján történik az írásbeli árunyilatkozatot hivatalos nyomtatványon kell benyújtani. A Vtv. 52. §-ának (2) bekezdése rögzíti, hogy a vámáru-nyilatkozatnak milyen adatokat kell tartalmaznia. A (3) bekezdés pedig rendelkezik az árunyilatkozathoz csatolandó dokumentumokról, a törvény által előírt adatok többek között az áru mennyiségére, megnevezésére, értékére, a számlára vonatkoznak. Az ismertetett szabályozásra figyelemmel a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az áru kiléptetésének igazolására az árunyilatkozat és az ahhoz kapcsolódó számla szolgálhat. A felperes pedig olyan vámáru-nyilatkozatokat a perben nem tudott bemutatni, amelyek a vitatott számlákhoz kapcsolódó termékek kiléptetését igazolták volna. Az ismertetett jogi szabályozásból következően nincs jelentősége a felperes által hivatkozott Ptk.-beli szabályoknak. A szállítási szerződések, nyilatkozatok, továbbá igazságügyi szakértői vélemény sem pótolhatja a jogszabály által megkívánt okmányt, a vámáru kiléptetését igazoló dokumentumot.
Rámutatott egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az 1990. évi XCVIII. törvény 93. §-ának (3) bekezdése értelmében szabályszerűnek csak az a bizonylat minősül, amely az adott gazdasági műveletre vonatkozóan az adatokat a valóságnak megfelelően hiánytalanul tartalmazza. Ebből következően a végszámlán, ha előzőleg előlegszámla került kiállításra, ennek a ténynek szerepelnie kell és az előlegszámlán is fel kell tüntetni a számla előleg jellegét. Erre a perben vitatott, felperes által hivatkozott számlák kapcsán nem került sor, ez pedig nem a felperes keresetének, felülvizsgálati kérelmének, hanem az alperes határozatának és a jogerős ítéletnek a megalapozottságát és jogszerűségét támasztja alá. A termékexport megvalósulása nem igazolt, a 0%-os adókulcs nem alkalmazható, az ügy érdemében hozott adóhatósági határozat és a jogerős ítélet ezért jogszerű és helyes döntést tartalmaz. Az alperest e körben további bizonyítás nem terhelte. Az irányadó tényállásból és az alkalmazandó törvényhelyekből pedig okszerűen következik, hogy a felperesnek az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdése alapján 25%-os áfát kellett volna megfizetnie, mivel a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva a termékexport megvalósulását nem bizonyította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelelt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.906/2001.)