adozona.hu
AVI 2003.8.88
AVI 2003.8.88
A felülvizsgálati eljárásban a tényállás módosításának, illetve a bizonyítékok felülmérlegelésének általában nincs helye. Erre akkor van mód, ha a jogerős ítélet tényállást nem állapított meg, vagy a megállapításai iratellenesek (Pp. 206. §, 221. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával személyi - jövedelemadó adónemben 1996. évre a felperes javára 8216 Ft-ot, 1998. évre 16 612 480 Ft adókülönbözetet (egyben adóhiányt) állapított meg és kőtelezte a felperest, hogy személyi jövedelemadó címén 16 604 264 Ft-ot, és az adóhiánynak minősülő összeg után 8 306 240 Ft adóbírságot és 4 724 752 Ft késedelmi pótlékot fizessen meg. Egyben bevallási kötelezettség elmulasztása miatt 10 000-10 000 Ft mulasztási bírságot is kiszabott. Az alperes a határo...
AVI 2003.8.88 A felülvizsgálati eljárásban a tényállás módosításának, illetve a bizonyítékok felülmérlegelésének általában nincs helye. Erre akkor van mód, ha a jogerős ítélet tényállást nem állapított meg, vagy a megállapításai iratellenesek (Pp. 206. §, 221. §)
Az elsőfokú adóhatóság határozatával személyi - jövedelemadó adónemben 1996. évre a felperes javára 8216 Ft-ot, 1998. évre 16 612 480 Ft adókülönbözetet (egyben adóhiányt) állapított meg és kőtelezte a felperest, hogy személyi jövedelemadó címén 16 604 264 Ft-ot, és az adóhiánynak minősülő összeg után 8 306 240 Ft adóbírságot és 4 724 752 Ft késedelmi pótlékot fizessen meg. Egyben bevallási kötelezettség elmulasztása miatt 10 000-10 000 Ft mulasztási bírságot is kiszabott. Az alperes a határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az adóellenőrzés során fellelt tagi kölcsönszerződés szerint, a felperes 1998. december 31-én 39 700 000 Ft kölcsönt nyújtott az Sz. Bt. részére, de a felperes 1995., 1996., 1997., 1998. évre bevallott jövedelme a tagi kölcsönre nem nyújthatott fedezetet. A felperes bár állította, hogy a tagi kölcsönt általa felvett kölcsönökből fedezte, de az erre vonatkozó iratokat nem mutatta be. A felperesnek a rendelkezésre bocsátott tagi kölcsön összegével, mint jövedelemmel rendelkeznie kellett, ezért a vállalkozásba adózatlanul betett összeggel az adóhatóság az 1998. évi bevallott jövedelmét megnövelte.A felperes keresetében a mulasztási bírságra vonatkozó részt nem kifogásolva az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az Sz. Bt. iratai között fellelt - kölcsönszerződés érvénytelen, a pénzmozgás nem volt valós, így nincs tényalapja, hogy a tagi kölcsönszerződésben feltüntetett összeg, mint jövedelem a felperesnél 1998-ban keletkezett.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
Indokolásában kifejtette, hogy az Sz. Bt. "pénztár" megnevezési főkönyvi számlája, a Bt. 1998. évi egyszerűsített éves zárómérlege alapján megállapítható, hogy bár a tagi kölcsönről készült okirat - aláírások hiányában - nem szabályszerű, de a tényleges gazdasági esemény, a kifizetések forrásának a felperestől származó volta megnyugtatóan megállapítható. A felperes ugyan cáfolta a tagi kölcsön tényét, de a rendelkezésre álló bizonyítékok (a Bt. 1998. június 4-ét követő kifizetése, a Bt. könyvelése és a felperes korábbi előadása) ezen védekezését hiteltelenné teszik. Az elsőfokú bíróság különös súllyal értékelte T. Györgyné az Sz. Bt. könyvelőjének a kapcsolódó nyomozati eljárás során tett tanúvallomását, mely szerint a pénztárkezelés a felperes kizárólagos kompetenciájába tartozott, és a felperes írta alá a tagi kölcsönt feltüntető egyszerűsített mérleget is.
Elvileg felvetődhet, hogy az Sz. Bt. negatív pénztár egyenlege ellenére történő kifizetések nem a felperestől származtak, ezt a feltételezést azonban az okirati bizonyítékok és a felperes korábbi előadása cáfolja. A felperes sem az adóhatósági eljárás, sem a per során semmiféle nyilatkozatot nem tett, bizonyítást nem ajánlott fel arra nézve, hogy a Bt. kifizetései miféle, honnan származó pénzösszegekből voltak fedezve.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése és 51. § (7) bekezdése és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 26. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet szerint az alperes a tényállást feltárva, a bizonyítékokat helytállóan értékelve állapította meg, hogy a felperes adózatlan jövedelméből nyújtott tagi kölcsönt. Erre figyelemmel pedig az adóhatóság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi XCVII. törvény 1. § (3) bekezdése és 4. § (1) bekezdése alapján helytállóan állapította meg a személyi jövedelemadó kötelezettség alapját is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását, és a kereseti kérelemnek történő helyt adást. Álláspontja szerint az alperes az Art. 51. § (7) bekezdése alapján tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes és az elsőfokú bíróság is alapvető bizonylatok, és szerződés hiányában állapította meg a tagi kölcsön felperes általi befizetését. Ennek alátámasztására csatolta a megyei nyomozóhivatalnál indult büntetőügyben keletkezett szakértői véleményt is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy a kölcsönösszeg eredetére vonatkozó állításainak igazolására felperes semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 17. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a Legfelsőbb Bíróságtól a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, és a Pp. 270. § (1) bekezdésére figyelemmel a konkrét jogszabálysértés tényét is meg kell jelölnie. A megjelölt jogszabálysértés vonatkozhat anyagi, illetve eljárási jogszabálysértésre is, ez utóbbinak azonban az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással kell legyen.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Art. 51. § (7) bekezdését jelölte meg jogszabálysértésként. Nyilvánvaló, hogy a bíróság tényállás megállapítási és bizonyítási kötelezettségére nem az Art. vonatkozik, hanem a Pp.</a> Így a felperes az Art. 51. § (7) bekezdésére hivatkozással áttételesen arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését, illetve a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére - a tényállás módosításának, illetve a bizonyítékok felülmérlegelésének általában nincsen helye. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős ítélet tényállást nem állapított meg, vagy a megállapításai iratellenesek, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte (BH 1993/768., BH 1994/195.). A felperes által felülvizsgálni kért jogerős ítélet azonban a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást és a bizonyítékokat egyenként és összességében mérlegelve, azokból okszerű következtetést vont le. A jogerős ítélet részletesen kifejtette, hogy a tagi kölcsönszerződés alá nem írása ellenére, milyen bizonyítékok alapján állapította meg a valóságos pénzmozgást és gazdasági eseményt. E körben részletesen ismertette az Sz. Bt. könyvelését, és kifizetéseit. Különös súllyal értékelte, hogy a felperes joga volt a pénztárkezelés, illetve ő írta alá az egyszerűsített mérleget is. Arra is helyesen mutatott rá, hogy a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel nem tudta bizonyítani, de bizonyítást sem ajánlott fel arra nézve, hogy a bt. a kifizetéseit milyen pénzeszközökből fedezte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján rendelkezésére álló iratok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. Így a jogerős ítélet felülvizsgálata körében a felperes által csak a felülvizsgálati eljárásban becsatolt szakértői véleményt a bizonyítékok értékelésénél figyelembe nem vehette.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A.§ (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.794/2001