adozona.hu
AVI 2003.8.87
AVI 2003.8.87
A mérlegelési jogkörben hozott határozat bírósági felülvizsgálata során a közigazgatási bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a határozat tartalmazza-e a mérlegelés körülményeit, illetve, hogy a döntés okszerű-e vagy sem (1990. évi XCI. tv. 82. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperes a jogerős megállapított 172 000 Ft általános forgalmi adótartozás megfizetésével kapcsolatosan fizetési halasztás engedélyezését, továbbá 173 000 Ft késedelmi pótlék és 45 000 Ft bírságtartozás elengedését kérte szociális, illetve a társaság ellehetetlenült gazdasági helyzetére hivatkozva. Az elsőfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 82. § (3) bekezdésében foglaltak al...
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes a méltányosság körében a tényállást megfelelően nem tisztázta, a körülményeket nem tárta fel, és azokból nem vont le okszerű következtetést.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Art. 82. § (3) bekezdése szerint az adóhatóság a pótlékbírság tartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti, különösen akkor, ha annak megfizetése a jogi személy, vagy az egyéb szervezet részéről gazdasági tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.
A jogerős ítélet nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a kedvezmény biztosítása az alperes részéről nem kötelezettség, csak lehetőség. Az eset körülményeinek, a feltárt tényeknek, adatoknak, bizonyítékoknak tükrében mérlegelési körében eljárva dönthet, hogy a méltányosságot gyakorolni kívánja-e vagy sem. A jogszabály szerint főként akkor van lehetőség a méltányosság gyakorlására, ha a pótlék- és bírságtartozás megfizetése a társaság gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené.
A jogerős ítélet utalt arra, az alperes helyesen állapította meg, hogy a gazdálkodás helyreállítását az esetleges mérséklés sem biztosítaná. A felperes nem cáfolta azt a tényt, hogy nemcsak tartozása van, hanem jelentős eszközállománnyal is rendelkezik, melynek értékesítése fedezetül több mint elegendő. Nem az adótartozás megfizetése lehetetlenítené el gazdálkodási tevékenységét, hanem egyéb okból került működésképtelen helyzetbe.
A rendelkezésre álló adatokból a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes szándéka kizárólag a per elhúzása volt. E körben utalt arra, hogy a felperes kötelezettség ellenére nem jelentette be az ügyvezető lakcímének változását. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bizonyítási indítványt felhívás ellenére sem terjesztette el határidőben. A késedelmesen előterjesztett bizonyítási indítvánnyal kapcsolatban a késedelem alapos okát a felperes nem adta, így a bíróság a Pp. 141. § (6) bekezdésére figyelemmel a bizonyítási indítvány teljesítését mellőzve hozta meg határozatát. E körben utalt arra is, hogy a felperes által hivatkozottak az ügyben relevánsak, az alperesi határozat felülvizsgálata körében jelentőséggel nem bírnak.
A jogerős ítélet szerint, a felperesi állásponttal szemben az ügy egyszerű megítélésű, a felperes több évig volt abban a helyzetben, hogy nyilatkozatát, bizonyítási indítványát megfelelő határidőben és formában előterjessze, azonban ezzel a lehetőséggel nem élt.
Az alperes a tényállás tisztázása mellett a feltárt tényeket, bizonyítékokat, adatokat okszerűen mérlegelte és ennek részletes indokát is adta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és közigazgatási határozatok megváltoztatását, felperes részére az általános forgalmi adó megfizetésére halasztás megadását, illetve a pótlék- és bírságtartozás megfizetése alóli mentesítést kért. Másodlagosan a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését indítványozta. Álláspontja szerint az adóhatóság nem kénye-kedve szerint dönt, hogy gyakorol-e méltányosságot, az Art. alapján döntését indokolnia kell. Álláspontja szerint a felperesi gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülését eredményezné az adótartozás megfizetése, így helye van az Art. 82. § (3) bekezdés alkalmazásának. Utalt arra, hogy a jogerős ítélet tévesen hivatkozott a Pp. 164. §-ára és hozott ún. "mulasztásos" ítéletet, mert a felperes a bizonyítási indítvány előterjesztésére határidő hosszabbítást kért, így azt a bíróságnak érdemben kellett volna értékelnie. Sérelmezte, hogy perelhúzó magatartást rótt a bíróság a felperes terhére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a szükséges mértékben a tényállást tisztázta, és a tényálláson alapuló mérlegelés szempontjait is tartalmazta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és részére általános forgalmi adó megfizetésére halasztás adását is indítványozta. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy a megyei bíróság 1999. november 1. napján kelt 4. számú végzésével a fizetési halasztást elutasító határozati rendelkezés bírósági felülvizsgálatát kezdeményező kereseti kérelmét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság 2000. április 10-én kelt 2. számú végzésével a megyei bíróság végzését helybenhagyta kifejtve, hogy az Art. 86. § (1) bekezdés 2. mondata alapján érdemi határozatnak nem minősül a fizetési halasztás tárgyában hozott határozat.
A felperes tehát jelen felülvizsgálati kérelmében olyan indítványt terjesztett elő, amely kérdésben a megyei bíróság 11. számú jogerős ítélete rendelkezést nem tartalmazott, de nem is tartalmazhatott, mivel e körben a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül jogerősen elutasították.
A megyei bíróság egyebekben helytállóan hivatkozott az Art. 82. § (3) bekezdésére a pótlék- és bírságtartozás mérséklése körében. A Legfelsőbb Bíróság is rámutat arra, hogy az adóhatóság csak kivételes méltányosságból mérsékelheti a pótlék- és bírságtartozást. Arra helyesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az adóhatóság nem kénye-kedve szerint dönt arról, hogy gyakorol-e méltányosságot vagy sem. Az adóhatóságnak az Art. alapján megfelelően kell indokolnia határozatát. E körben a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az adóhatóság határozatával megállapíthatóan a tényállást tisztázta és a feltárt tényeket, bizonyítékokat, adatokat okszerűen mérlegelte és az adóhatóság a mérlegelés részletes indokát is megadta. A mérlegelési jogkörben hozott határozat bírósági felülvizsgálata során a közigazgatási bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a határozat tartalmazza-e a mérlegelés körülményeit, illetve, hogy döntése okszerűnek tekinthető-e vagy sem. Az alperes határozata pedig mindezeknek az elvárásoknak és előírásoknak megfelelt.
A közigazgatási perben is érvényesül a Pp. 164. § (1) bekezdése, mely szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A megyei bíróság a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésére utalva felhívta a felperes képviselőjét, hogy esetleges nyilatkozatát és bizonyítási indítványát 8 napon belül terjessze elő. A határidő azonban eredménytelenül telt el. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványa teljesítésének mellőzésével hozta meg határozatát. Utalt arra is, hogy a felperesi képviselő a késedelmes előterjesztés alapos okát nem adta.
E körben a Legfelsőbb Bíróság utal a Pp. 104. § (1) bekezdésére, mely szerint a bíróság az általa megállapított határidőt fontos okból egyszer meghosszabbíthatja, a határidő - meghosszabbítással együtt - 45 napnál hosszabb nem lehet, kivéve, ha a szakértői vélemény előkészítése hosszabb határidőt tesz szükségessé. Az elsőfokú bíróság azonban az általa megállapított határidőt felperes vonatkozásában nem hosszabbította meg.
Másrészt az iratok alapján megállapítható, hogy a felperes 1999. szeptember 6-án nyújtotta be eredetileg keresetét, így a Pp. 164. § (1) bekezdésére is figyelemmel elvárható lett volna tőle, hogy 2001. május 24-ig megfelelő nyilatkozatot, illetve bizonyítási indítványt tegyen az ügyben. Különösképpen indokolt lehet ez az igény egy kivételes méltányossági mérséklés esetén, ha elsődlegesen a felperesnek kell azokat a tényeket, adatokat és bizonyítékokat nyújtani, amely ezt a méltányosságot megalapozhatja.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.816/2001.)