adozona.hu
AVI 2003.7.83
AVI 2003.7.83
Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, a jogszabály alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak (1995. évi C. tv. 125. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozása során megállapítást nyert, hogy a felperes tulajdonában lévő Toyota Tercel típusú személygépkocsi hamis vámokmányokkal került az országba, és hamis okmányok felhasználásával helyezték forgalomba. A felperes 1996. október 28-án vásárolta a gépjárművet, melynek a harmadik tulajdonosa. A csempészet bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatti nyomozást megszüntették. Az elsőfokú vámhivatal határozatával a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozój...
AVI 2003.7.83 Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, a jogszabály alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak (1995. évi C. tv. 125. §)
A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozása során megállapítást nyert, hogy a felperes tulajdonában lévő Toyota Tercel típusú személygépkocsi hamis vámokmányokkal került az országba, és hamis okmányok felhasználásával helyezték forgalomba. A felperes 1996. október 28-án vásárolta a gépjárművet, melynek a harmadik tulajdonosa. A csempészet bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatti nyomozást megszüntették. Az elsőfokú vámhivatal határozatával a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozójának, és ez által vámfizetésre kötelezettnek minősítette a felperest. Az alperes a határozatot helybenhagyta azzal, hogy a jóhiszeműségnek a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 125. § (2) bekezdés g) pontja alkalmazásában van jelentősége, a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 207. § (5) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, de az alperes határozata nem ezen alapul.A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy felróhatóság hiányában, jóhiszeműen eljárva vele szemben a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja és 126. § a) pontja nem alkalmazható, helyette a 125. § (2) bekezdés g) pontja alapján kellett volna eljárni. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság esetei döntésére. (BH 1994/216.)
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a felperes tévedett a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) és g) pontjának egymáshoz való viszonyát illetően, mindkettő speciális szabály. A Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja esetében nincs jelentősége a jóhiszeműségnek. A hivatkozott eseti döntés eltérő jogi környezetben született.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja értelmében vámfizetésre kőtelezett az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti. A Vtv. 126. § a) pontja értelmében a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja.
Kifejtette, hogy a perben nem volt vitás, hogy a gépkocsinak a belföldi forgalom számára való vámkezelése nem történt meg, ezt a felperes sem vitatta, csak arra hivatkozott, hogy erről nem volt tudomása. A jogerős ítélet szerint a gépkocsi vámáru, amely után vámfizetési kötelezettséget kell megállapítani, ez olyan objektív körülmény, amely független a gépkocsi tulajdonosainak számától. Megállapítható volt, hogy a belföldi forgalom számára senki sem vámkezeltette és ez a tény a felperesnél derült ki, így vámfizetésre a felperes köteles.
A Vtv. 125. § (2) bekezdés a) pontján alapult az alperesi határozat és ennek alkalmazásánál közömbös a vámárut megszerző jó- vagy rosszhiszeműsége.
A Vtv. 126. § a) pontjához fűzött kommentárral kapcsolatban a jogerős ítélet kifejtette, hogy ez a teljesség igénye nélkül emelte ki, hogy a büntetőjogi fogalmak szerint ki minősül vámfizetésre kötelezettnek. Ez nem azt jelenti, hogy a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozójának kizárólag a csempészt, vámorgazdát, bűnsegédet, illetve bűnpártolót kell tekinteni.
A felperes által hivatkozott per árutovábbítása és az azzal kapcsolatos felelősségről szól, így a Legfelsőbb Bíróságnak abban a perben hozott ítélete jelen perben nem alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését annak kimondásával, hogy a kellő gondossággal nem nyílt árusítású üzletből vásárló felperes nem minősül vámfizetésre kötelezettnek. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vámfizetési kötelezettség körében nem minősített relevanciát a jó-, illetve rosszhiszemnek. Továbbra is hivatkozott a BH 1994/216. számú eseti döntésére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta továbbra is fenntartva, hogy lényegi különbségek vannak a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) és g) pontja között.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg - ezt a felperes sem vitatta - és az így megállapított tényállásból a jogszabályok megfelelő értelmezésével helytálló döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is mindenben egyetértett.
Az alperes a jogerős határozatát a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontjára alapította. A felperes által hivatkozott Vtv. 125. § (2) bekezdés g) pontja valóban tartalmazza a jó-, illetve rosszhiszeműségre vonatkozó vizsgálat szükségességét, de ezt az R. 207. § (5) bekezdésében szabályozott esetben lehet alkalmazni. A felperes pedig nem a Vhr. R. 207. § (5) bekezdésében meghatározott módon jutott a perbeli gépkocsi tulajdonjogához.
A felperes által hivatkozott BH 1994/216. jogeset részben más ténybeli alapú (tranzitfuvarozás), részben pedig, ami fontosabb, más jogszabályi környezetben született. Az ítéletben az akkor hatályos 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján kellett dönteni. E szerint a 6. § b) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak, illetve ilyen forgalomba hozatalt elősegítőnek kell tekinteni azt, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek - az elháríthatatlan külső ok (baleset, vagy erőhatalom következtében megsebesült vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetükből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e jogszabály alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak. A tényállás szerint ugyanis, ha a vámárut ellopták és ezért kellett vizsgálni a fuvarozó magatartását, jelen perre ez a jogeset nem vonatkoztatható, eltérő tényállásbeli és jogszabályi háttér következtében. A Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja szempontjából nem kell vizsgálni a felperesi tulajdonos gondosságát, ha a tulajdonát képező személygépkocsi jogellenesen került belföldi forgalomba, mivel az objektív körülmény, hogy a vámfizetési kőtelezettségének e gépkocsival kapcsolatban még senki nem tett eleget.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.470/2001.)