adozona.hu
AVI 2003.7.83
AVI 2003.7.83
Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, a jogszabály alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak (1995. évi C. tv. 125. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozása során megállapítást nyert, hogy a felperes tulajdonában lévő Toyota Tercel típusú személygépkocsi hamis vámokmányokkal került az országba, és hamis okmányok felhasználásával helyezték forgalomba. A felperes 1996. október 28-án vásárolta a gépjárművet, melynek a harmadik tulajdonosa. A csempészet bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatti nyomozást megszüntették. Az elsőfokú vámhivatal határozatával a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozój...
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy felróhatóság hiányában, jóhiszeműen eljárva vele szemben a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja és 126. § a) pontja nem alkalmazható, helyette a 125. § (2) bekezdés g) pontja alapján kellett volna eljárni. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság esetei döntésére. (BH 1994/216.)
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a felperes tévedett a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) és g) pontjának egymáshoz való viszonyát illetően, mindkettő speciális szabály. A Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja esetében nincs jelentősége a jóhiszeműségnek. A hivatkozott eseti döntés eltérő jogi környezetben született.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja értelmében vámfizetésre kőtelezett az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti. A Vtv. 126. § a) pontja értelmében a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja.
Kifejtette, hogy a perben nem volt vitás, hogy a gépkocsinak a belföldi forgalom számára való vámkezelése nem történt meg, ezt a felperes sem vitatta, csak arra hivatkozott, hogy erről nem volt tudomása. A jogerős ítélet szerint a gépkocsi vámáru, amely után vámfizetési kötelezettséget kell megállapítani, ez olyan objektív körülmény, amely független a gépkocsi tulajdonosainak számától. Megállapítható volt, hogy a belföldi forgalom számára senki sem vámkezeltette és ez a tény a felperesnél derült ki, így vámfizetésre a felperes köteles.
A Vtv. 125. § (2) bekezdés a) pontján alapult az alperesi határozat és ennek alkalmazásánál közömbös a vámárut megszerző jó- vagy rosszhiszeműsége.
A Vtv. 126. § a) pontjához fűzött kommentárral kapcsolatban a jogerős ítélet kifejtette, hogy ez a teljesség igénye nélkül emelte ki, hogy a büntetőjogi fogalmak szerint ki minősül vámfizetésre kötelezettnek. Ez nem azt jelenti, hogy a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozójának kizárólag a csempészt, vámorgazdát, bűnsegédet, illetve bűnpártolót kell tekinteni.
A felperes által hivatkozott per árutovábbítása és az azzal kapcsolatos felelősségről szól, így a Legfelsőbb Bíróságnak abban a perben hozott ítélete jelen perben nem alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését annak kimondásával, hogy a kellő gondossággal nem nyílt árusítású üzletből vásárló felperes nem minősül vámfizetésre kötelezettnek. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vámfizetési kötelezettség körében nem minősített relevanciát a jó-, illetve rosszhiszemnek. Továbbra is hivatkozott a BH 1994/216. számú eseti döntésére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta továbbra is fenntartva, hogy lényegi különbségek vannak a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) és g) pontja között.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg - ezt a felperes sem vitatta - és az így megállapított tényállásból a jogszabályok megfelelő értelmezésével helytálló döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is mindenben egyetértett.
Az alperes a jogerős határozatát a Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontjára alapította. A felperes által hivatkozott Vtv. 125. § (2) bekezdés g) pontja valóban tartalmazza a jó-, illetve rosszhiszeműségre vonatkozó vizsgálat szükségességét, de ezt az R. 207. § (5) bekezdésében szabályozott esetben lehet alkalmazni. A felperes pedig nem a Vhr. R. 207. § (5) bekezdésében meghatározott módon jutott a perbeli gépkocsi tulajdonjogához.
A felperes által hivatkozott BH 1994/216. jogeset részben más ténybeli alapú (tranzitfuvarozás), részben pedig, ami fontosabb, más jogszabályi környezetben született. Az ítéletben az akkor hatályos 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján kellett dönteni. E szerint a 6. § b) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak, illetve ilyen forgalomba hozatalt elősegítőnek kell tekinteni azt, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek - az elháríthatatlan külső ok (baleset, vagy erőhatalom következtében megsebesült vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetükből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e jogszabály alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak. A tényállás szerint ugyanis, ha a vámárut ellopták és ezért kellett vizsgálni a fuvarozó magatartását, jelen perre ez a jogeset nem vonatkoztatható, eltérő tényállásbeli és jogszabályi háttér következtében. A Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja szempontjából nem kell vizsgálni a felperesi tulajdonos gondosságát, ha a tulajdonát képező személygépkocsi jogellenesen került belföldi forgalomba, mivel az objektív körülmény, hogy a vámfizetési kőtelezettségének e gépkocsival kapcsolatban még senki nem tett eleget.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.470/2001.)