adozona.hu
AVI 2003.7.81
AVI 2003.7.81
A bíróság a felülvizsgálat során a mérlegelés gyakorlásának jogszerűségét ellenőrzi, saját maga ilyen jogkört nem gyakorolhat [1990. évi XCI. tv. 82. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. február 24. napján kérte 2 758 043 forint késedelmi pótléktartozásának méltányosságból történő elengedését. 1999. december 6-án e célból adatlapot töltött ki, az adóhatóság pedig 2000. január 26-án környezettanulmányt készített. Az elsőfokú adóhatóság a 2000. február 1. napján hozott határozatában a mérséklési kérelmet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes az adótartozások keletkezésének (1996-1998. évek) ideje alatt 1,8 MFt-os értékű személygépkocsit vásáro...
AVI 2003.7.81 A bíróság a felülvizsgálat során a mérlegelés gyakorlásának jogszerűségét ellenőrzi, saját maga ilyen jogkört nem gyakorolhat [1990. évi XCI. tv. 82. § (1) bek.]
A felperes 1999. február 24. napján kérte 2 758 043 forint késedelmi pótléktartozásának méltányosságból történő elengedését. 1999. december 6-án e célból adatlapot töltött ki, az adóhatóság pedig 2000. január 26-án környezettanulmányt készített. Az elsőfokú adóhatóság a 2000. február 1. napján hozott határozatában a mérséklési kérelmet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes az adótartozások keletkezésének (1996-1998. évek) ideje alatt 1,8 MFt-os értékű személygépkocsit vásárolt. Tartozásának törlesztése helyett az F.-Sz. Kft.-ből tulajdonostársa üzletrészét vásárolja ki 1 MFt részletekben. A válás miatti vagyonmegosztási eljárásban, a végrehajtás során 1 MFt-ot fizetett ki. A felperes fellebbezésében a határozat megalapozatlanságára hivatkozott. Az alperes a 2000. június 26. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 82. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes eljárása nem felel meg a jóhiszemű eljárás követelményeinek, mivel az adatlapon és a környezettanulmány felvételekor úgy nyilatkozott, hogy sem ő, sem a vele közös háztartásban élő család tagjai nem rendelkeznek ingatlannal, fia munkanélküli, jövedelme nincs. Elhallgatta, hogy arányban tulajdonosa a ceglédi 1408. hrsz. alatti ingatlannak, 15/34-ed tulajdoni hányaddal rendelkezik a ceglédi 1409. hrsz. alatti panzióként üzemelő ingatlanon, 1-1-ed részben tulajdonosa a tanyás ingatlannak. A Kézilabda Klubban tulajdonrésszel rendelkezik, a vontató a tulajdonát képezi, fia pedig a F. Sz. Kft.-től 1997; 1998; 1999-ben pénzt vett fel. Nem adott számot a Kft. vagyonáról sem. A felperes és családjának megélhetése kapcsán súlyos veszélyeztetettség nem állapítható meg, mivel a fennálló életszínvonal veszélyeztetettsége nem jelenti egyben a megélhetés veszélyeztetettségét is, ezért az elsőfokú határozat megalapozott és jogszerű volt.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte megalapozatlanságra és jogszabálysértésre hivatkozással. Azzal érvelt, hogy élettársára vonatkozó adatok a kérelmének elbírálásakor nem értékelhetőek. Az alperes jóhiszemű eljárását a nélkül kérdőjelezte meg, hogy határozata szerinti megállapítások valóságáról meggyőződött volna. Az alperes határozatában terhére értékelt adatokat illetően okiratokat csatolt és bizonyítás feltételét kérte.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a közigazgatási határozatok nem megalapozottak. Tévesen vonták mérlegelés körébe az élettárs vagyoni helyzetét. A földhivatal mulasztása miatt, az alperes eljárása során nem észlelte, hogy a határozatában megjelölt ingatlanok tulajdoni lapján tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet, széljegyeket tart nyilván a földhivatal. Az alperes határozatában megjelölt gépjárművet nem az ott megnevezett kft., hanem az Sz.-T. Bt. lízingeli. A felperes fia valóban részesült 1999. évben jövedelemben, az ezzel kapcsolatos adatlap azonban nem tartalmazza, hogy az az adott éven belül mely időszakhoz kötődik. A közigazgatási eljárásban a felperes újbóli nyilatkoztatása elmaradt, ezért az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy a tényállás teljes körű feltárásával és a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozott megalapozott döntést. A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy "elsődlegesen az előző közigazgatási eljárás jogerős befejezéséig megállapítható és az Art. 82. § (1) bekezdésének alkalmazásánál releváns tények alapján, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozza meg határozatát, döntését kellő alapossággal indokolja meg".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az Art. 82. § (1) bekezdése szerinti határozat meghozatalához tényállást a szükséges mértékben tisztázta, döntése megalapozott, ennél fogva jogszerű. A jogerős ítéletben megállapított tényállás hiányos, a megyei bíróság indokolási kötelezettségének nem teljes körűen tett eleget.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 82. § (1) bekezdése az adó mérséklésnek, a méltányosság gyakorlásának a törvényi lehetőségét teremti meg az adóhatóság számára, alkalmazása az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik, amelynek gyakorlásához a jogszabály meghatározott szempontokat ír elő. A bíróság a felülvizsgálat során a mérlegelés gyakorlásának jogszerűségét ellenőrzi, saját maga ilyen jogkört nem gyakorolhat. Ennél fogva a perben a bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy az alperes a felülvizsgálni kért határozatának meghozatala előtt a tényállást kellően feltárta-e, a tényállásból okszerű, ténybeli és jogkövetkeztetéssel hozta-e meg döntését, az indokolási kötelezettségének teljes körűen eleget tett-e vagy sem. A bíróságnak az ilyen határozatok tekintetében megváltoztatási jogköre nincs. Az alperes döntési jogosultságát nem veheti át. Ezért, ha azt állapítja meg a perben felvett bizonyítás eredményeként, hogy a jogerős határozatban rögzített megállapítások - téves adatszolgáltatás, hatósági mulasztás, a felperes nyilatkoztatásának elmaradása miatt, vagy téves jogértelmezés, pl. az élettárs vagyoni helyzetének mérlegelési körbe vonása folytán - a valóságnak nem felelnek meg, csak a határozatok hatályon kívül helyezéséről és új eljárás elrendeléséről határozhat. Azt az okiratokkal igazolt tényt az alperes sem vitatta a perben, hogy az első, illetve másodfokú határozatok meghozatalakor a felperes már nem rendelkezett azokkal az ingatlan tulajdoni hányadokkal, amelyeket a határozata tartalmaz. Az élettárs vagyoni helyzete a kérelem elbírálásánál nem vehető figyelembe, a felperes magatartásának, adatszolgáltatásának jóhiszeműsége pedig csak a nyilatkozattételek időpontjának figyelembevételével vonható kétségbe. A perben feltárt, és az alperes által nem vitatott adatoknak az értékelése és az egyéb határozati megállapításokkal való egybevetése - az előzőekben részletezettekből következően - nem a bíróságnak, hanem az alperesnek a feladata. Az új eljárásban hozott határozatban az adóhatóság indokolási kötelezettségének teljesítése mellett kifejtheti azon jogi álláspontját, hogy a felperes tulajdonában lévő üzletrészeknek, esetleges vagyontárgyaknak milyen jelentőséget tulajdonít és a teljes körűen tisztázott tényállás alapján mérlegelési jogkörében eljárva, milyen döntést hoz a kérelem tárgyában.
Kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.422/2001.)