adozona.hu
AVI 2003.7.79
AVI 2003.7.79
A késedelmi pótlékot a tényleges esedékességtől kell számolni (1990. évi XCI. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. október 13-án kötött lízingszerződést a P. Lízing Rt.-vel. 33 hónapos futamidőre lízingbe vette az Opel Astra Delivery Van típusú gépjárművet. A gépkocsi eredetileg gyárilag személygépkocsiként került gyártásra. Az S. Autóház Kft. a gépjárművet átalakította, a hátsó üléseket kiszerelte, az első ülések mögé rácsot épített be, a hátsó ülések helyén rakteret alakított ki, annak padlózatát rétegelt falappal borította. A hátsó két ajtó nyitózárját rögzítette, ablakemelő karjait ki...
AVI 2003.7.79 A késedelmi pótlékot a tényleges esedékességtől kell számolni (1990. évi XCI. tv. 67. §)
A felperes 1994. október 13-án kötött lízingszerződést a P. Lízing Rt.-vel. 33 hónapos futamidőre lízingbe vette az Opel Astra Delivery Van típusú gépjárművet. A gépkocsi eredetileg gyárilag személygépkocsiként került gyártásra. Az S. Autóház Kft. a gépjárművet átalakította, a hátsó üléseket kiszerelte, az első ülések mögé rácsot épített be, a hátsó ülések helyén rakteret alakított ki, annak padlózatát rétegelt falappal borította. A hátsó két ajtó nyitózárját rögzítette, ablakemelő karjait kiszerelte, és a kialakított rakodótér ablakaira rácsot helyezett. Az S. Autóház Kft. a gépkocsit átalakított állapotban értékesítette a lízingbe adónak, a számlában ITJ 4135-ös besorolási számot feltüntetve. A forgalmi engedélyben a gépjármű tehergépkocsiként szerepel. A felperes a gépkocsi után felszámított lízingdíjak általános forgalmi adóját (áfa) 1994. október 31. és 1997. július 5. között összesen 556 031 Ft összegben bevallásában beszerzést terhelő levonható adóként szerepeltette.Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben 1994. október-december hónapokra, 1995-96. évre, 1997. január-október hónapokra vonatkozóan ellenőrzést tartott. A felperes terhére 556 000 Ft adókülönbözetet, 555 000 Ft pénzügyileg rendezendő adóhiányt, 138 000 Ft adóbírságot és 593 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az alperes az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperes fizetési kötelezettségét leszállította,
469 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek és 530 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte. Az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (2) bekezdésének b) pontjában, 6. § (2) bekezdésének a) pontjában és 67. §-ában foglaltakra figyelemmel azt állapította meg, hogy a felperes a tárgyi eszköz lízingelésére áfa-levonási jogosultságot nem alapíthatott volna. A gépjármű besorolásánál ugyanis az eredeti, gyárilag kialakított állapot az irányadó. A gyárilag személygépkocsiként összeszerelt jármű minősítését az átalakítás nem befolyásolja. A visszaigénylés alapjául szolgáló számlán tehergépkocsinak megfelelően feltüntetett ITJ szám a termék minősítésére, minőségére nem hat ki, a felperes a gépjárművet nem továbbértékesítési céllal szerezte be.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségét törlését kérte. Azzal érvelt, hogy 1994. évben a tehergépkocsi áfa-levonása nem volt tiltott, szándéka tehergépjármű beszerzésére irányult, a beszerzett gépjárművet ekként is üzemeltette. Az Áfa. tv. az üzletkötés időpontjában a személygépkocsi fogalmát nem határozta meg. A 1921/LE/95. számú állásfoglalás nem lehet irányadó, mivel az a szerződés megkötése utáni időpontban került kibocsátásra. Hivatkozott arra is, hogy a gépjármű jellegét, tehergépkocsikénti minősítését közokirattal, forgalmi engedéllyel bizonyította, valamint arra, hogy az S. Autóház Kft.-t gyártónak kell tekinteni és ő, mint gyártó, jogszerűen alakította át a járművet. Az átalakítás folytán pedig a gépkocsi jellege személyautóból tehergépkocsira változott.
Az alperes ellenkérelmében - határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az Áfa. tv. 1994. október 31-én hatályos 67. §-a szerint a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) 1992. augusztus 31. napján érvényes besorolási rendjét kellett irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő időközi változása az adókötelezettséget nem változtatta meg. A perbeli időszakban hatályos jogszabályok a személygépkocsi fogalmát nem határozták meg. Az irányadó ITJ besorolás szerint azonban a 41-32 számú személygépkocsi elnevezésű csoportnak négy alcsoportja volt. Csak 1993. december 23-tól lépett hatályba a 41-32-5 alszámú alcsoport, így az e perben nem alkalmazható. Nem tekinthető irányadónak a 1921/KE/95. számú állásfoglalása sem. Az volt a jogi álláspontja, hogy a határozatokkal érintett gépjármű egyesíti magában az átalakítás következtében a személygépkocsi és egy kisebb tehergépkocsi előnyeit. A személygépkocsi tulajdonságok azonban meghatározóbbak, így az átalakított gépjármű továbbra is személygépkocsinak minősül. Az átalakított személygépkocsik tehergépkocsiként történő elismerése az Áfa. tv. rendelkezéseivel ellentétes lenne, mivel alkalmat adna arra, hogy egy személygépjármű tulajdonságaival rendelkező gépjármű után áfát lehessen visszaigényelni. Az áfa szempontjából történő besorolást a gépjárművet értékesítő kereskedő besorolása, továbbá az, hogy a Közlekedési Felügyelet a gépjárművet milyen fajtájúnak minősíti, nem befolyásolja, ezért az alperes határozata nem sértett eljárási, illetve anyagi jogszabályt.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a jogszabályok nemcsak a személygépkocsi, hanem a tehergépkocsi fogalmát sem határozták meg. A perbeli esetben nem átalakítás történt. Az S. Autóház Kft. gyártónak, a perbeli gépkocsival kapcsolatos tevékenységét pedig gyártási folyamatnak kell minősíteni. Ennek eredményeként pedig a gépjármű teherautóvá vált. A gépjármű minősítése szakkérdés, ezt nem dönthette el a bíróság, illetve a KSH sem. A KSH állásfoglalás, amire a döntését az alperes alapította, két évvel a szerződés megkötését követően keletkezett, így a jogvita eldöntésének alapjául nem szolgálhat. A számla tartalmáért nem a felperes, hanem a számlakibocsátó felel. Az elsőfokú bíróság indokolását kötelezettségének nem tett eleget, a 21. sorszám alatti előkészítő iratában foglaltakat figyelmen kívül hagyta. Késedelmi pótlék fizetési kötelezettség tekintetében arra hivatkozott, hogy annak előírása jogszabálysértő, mivel az ellenőrzés 1998. évben indult és az elsőfokú határozat is ekkor került meghozatalra. Ezt megelőzően pedig a felperes mindenkori fizetési kötelezettségének eleget tett.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az Áfa. tv. 33. § (2) bekezdésének b) pontja alapján nem vonható le az áfa személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdésének 16/g. alpontja értelmében a számlának tartalmaznia kell a termék megnevezését, statisztikai besorolását. Az Áfa. tv. 7. §-ában statisztikai számjellel meghatározva szerepel a személygépkocsi. Az Áfa. tv. 67. §-a pedig kimondja, hogy statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek esetén a KSH ITJ 1992. augusztus 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A gépjárművek besorolásánál az eredetileg, gyárilag kialakított állapot a meghatározó. A felperes által sem vitatottan a gépkocsit az O. H. Kft. gyárilag személyszállításra alkalmas gépjárműként szerelte össze, gyártotta le, ennél fogva annak ITJ száma 41-32. Az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdésének a) pontja alapján személygépkocsi lízingelése egy tekintet alá esik a bérleti díj ellenében, vagy részletre történő termékértékesítéssel. A gépjármű termékértékesítésének adóvonzatára az Áfa tv. rendelkezései az irányadóak, azt nem a forgalmi engedély és nem a Közlekedési Felügyelet határozza meg. A gépjármű-értékesítés adóvonzatát ezen kívül nem a gépjármű átalakítását végző gazdasági társaság és nem az azt lízingbe adó, illetve továbbértékesítő cég minősítése határozza meg. Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes által hivatkozott S. Autóház Kft. perben becsatolt okiratai - a felperes érvelésével ellentétben - a perben vitatott jármű kapcsán nem gyártásról, hanem átalakításról szólnak. Az átalakítás egy már kész ipari termék valamely paraméterének olyan megváltoztatását jelenti, amely a termék alapvető rendeltetését nem érinti. A kifejtettekből következően a perben nem merült fel olyan kérdés, amely szakértő kirendelését indokolta volna. A bíróságnak a rendelkezésére álló tények alapján jogkérdésben kellett döntenie. Téves ITJ számra alapított számla alapján adólevonási jog nem gyakorolható, a felperes által alkalmazott használati módnak az áfa-levonás szempontjából nincs jogi relevanciája. Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekre, valamint arra figyelemmel, hogy a gépjárművet eredetileg, gyárilag személygépkocsiként alakították ki, nincs jelentősége annak, hogy az az e perben vitatott gépjármű besorolását a KSH nem végezte el. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a felperes terhére az adóhiánynak minősülő adókülönbözetet törvényesen írta elő. A késedelmi pótlékkal kapcsolatos felperesi érvelés is téves. A késedelmi pótlékot az 1990. évi XCI. törvény 67. § (1) és (2) bekezdése alapján a tényleges esedékességtől, 1994 októberétől kell felszámítani. E körben az adóhatóság egyébként méltányosságot is gyakorolt. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perbelivel azonos, illetve hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyekben is ugyanilyen tárgyú és tartalmú döntést hozott.
(Kfv. X. 36.036/01/4., Kfv. IV. 35.270/2000/5., Kf. V. 35.699/99/9. Kfv. IV. 35.278/99/4. Kf. II. 28.103/1999/3....)
A kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az indokolás részbeni kiegészítésével - mint érdemben helyes döntést - hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.746/2001.)