adozona.hu
AVI 2003.7.77
AVI 2003.7.77
Csak az adóhatóság és az adózó közötti közjogi viszonyban lehet a szerződések minősítésére tekintettel jogkövetkezményeket levonni [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogerős határozatával a felperes terhére általános forgalmi adókörben 1999. II. negyedévére vonatkozóan 234 000 Ft adókülönbözetet állapított meg azzal, hogy az jogosulatlan visszaigénylésnek minősül, ezért 117 000 Ft adóbírságot szabott ki. Az indokolás szerint a felperes jogszerűtlenül 0%-os adókulcs alá tartozó bevételként vallotta be az üzletláncolati tagi keretszerződés alapján fizetett tagsági díjakat.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresete az alperes határozatát az elsőfok...
AVI 2003.7.77 Csak az adóhatóság és az adózó közötti közjogi viszonyban lehet a szerződések minősítésére tekintettel jogkövetkezményeket levonni [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az alperes jogerős határozatával a felperes terhére általános forgalmi adókörben 1999. II. negyedévére vonatkozóan 234 000 Ft adókülönbözetet állapított meg azzal, hogy az jogosulatlan visszaigénylésnek minősül, ezért 117 000 Ft adóbírságot szabott ki. Az indokolás szerint a felperes jogszerűtlenül 0%-os adókulcs alá tartozó bevételként vallotta be az üzletláncolati tagi keretszerződés alapján fizetett tagsági díjakat.Az elsőfokú bíróság a felperes keresete az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes egyértelműen és nem vitásan érdekképviseleti tevékenységet lát el, ennek kapcsán piackutatással és ennek közvetítésével foglalkozik. Nem minősülhet szolgáltatásnak, hogy a felpereshez kapcsolódó tagok a megállapított tagdíjat megfizetik. A felperes nem a közvetített üzletnek értéke alapján tesz szert bevételre, a megállapított tagdíj nem a szolgáltatás ellenértéke. Ebben az esetben a 0%-os áfa kulcs alá sorolandó, így a felperes terhére adókülönbözet nem állapítható meg.
A jogerős ítélet szerint az alperesnek nincs arra jogosítványa, hogy két másik fél között a szerződéstartalmat önhatalmúlag és egyoldalúan módosítsa. Az alperes tévedett, amikor a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg, nem tárta fel kellőképpen a tényállást és ebből fakadóan a jogkövetkeztetése sem helytálló.
Az elsőfokú bíróság ítéletének iránymutatása szerint az elsőfokú adóhatóságnak az újonnan lefolytatandó eljárás keretében vizsgálnia kell a felek közti szerződés tartalmát, és fel kell tárni azokat a körülményeket, amelyek esetlegesen kétségessé teszik, hogy a szerződésben foglalt összeg nettó összeg. Vizsgálnia kell a felperes tevékenységét, és ha az alperes álláspontja változatlan, miszerint szolgáltatásnyújtás történt a felperes részéről, akkor bizonyítási eljárást kell lefolytatnia e körben.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogosult volt vizsgálni a szerződéseket. A felperes tagdíj fejében szolgáltatást nyújtott a láncolati tagoknak. A szolgáltatásnyújtás körében hivatkozott az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdésére. Hivatkozott arra is, hogy a tagdíj adókötelezettségének meghatározásánál az SZJ besorolás szerinti adómértéket kell alapul venni, amely nem 0%-os, hanem vagy tárgyi adómentes, vagy 12%-os.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet a tényállást a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével helytelenül állapította meg, és ebből fakadóan téves jogértelmezéssel jogszerűtlen döntést hozott. Ennek érdemi kifejtését megelőzően a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a jogerős ítélet a rendelkező rész szövegében téves szóhasználattal új eljárás lefolytatására utasította az elsőfokú hatóságot. A Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A bíróság a közigazgatási szervet nem utasíthatja, mivel nem azonos szervezeti egységbe tartoznak, hanem a Pp.</a> megfelelő szóhasználatával kötelezi. A bíróság csak bíróságot utasíthat új eljárásra, mint ahogy azt a Pp. 252. §-a, illetve 275/A. § (2) bekezdése tartalmazza.
A jogerős ítélet döntése és indokolása egyebekben önmagával is ellentmondásba van. Amennyiben ugyanis az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy a felperes részéről szolgáltatásnyújtás tagdíj ellenében nem történt a láncolati tagok részére, ebben az esetben ellentmondóan írta elő az új eljárásban az elsőfokú adóhatóság részére, hogy vizsgálja a felek közötti szerződést, illetve álláspontja szerint szolgáltatásnyújtást, akkor e körben bizonyítási eljárást folytasson le. Ha a jogerős ítélet álláspontja szerint nem történt szolgáltatásnyújtás, akkor ezzel ellentétes megállapítást a közigazgatási hatóság az új eljárásban már nem tehet, így e körben bizonyítást is foganatosítani értelmetlen.
Ha az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy nem kellően tárta fel a tényállást a közigazgatási eljárás, ebben az esetben nem minősíthette volna a tagi befizetések áfa-vonzatát. Ha a közigazgatási szervek a tényállást nem derítették fel, ez azt jelenti, hogy a közigazgatási bíróság nincs olyan helyzetben, hogy érdemben, az anyagi jogi kérdésben döntsön.
A fentiek ismertetésén túl a Legfelsőbb Bíróság azonban érdemben sem értett egyet a jogerős ítélet megállapításaival. Az alperesi hatóságnak az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogi lehetősége és kötelessége is van, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket a valódi tartalmuk szerint minősítse. Ennek természetesen a szerződő felek polgárjogi viszonyára nem lehet kihatással, csak az adóhatóság és az adózó közötti közjogi viszonyban lehet a szerződések minősítésére tekintettel jogkövetkezményeket levonni.
A jogerős ítélet tévesen minősítette az üzletláncolati tagi keretszerződést egyszerűen olyannak, amely alapján a felperes érdekképviseleti tevékenységet lát el, és ennek kapcsán piackutatással és közvetítéssel foglalkozik. A becsatolt közigazgatási iratokból az üzletláncolati tagi keretszerződésből, az ehhez kapcsolódó megbízási keretszerződésekből megállapíthatóan a felperes tevékenysége túlmutat az érdekképviseleti tevékenységen. A felperes ugyanis piackutatási, közvélemény-kutatási, ügynöki, üzletviteli és közvetítői tevékenységet végez, ezekről a tagokat tájékoztatja a láncolat keretén belül működő szerződésekről és ezek feltételeiről, szórólapokat készít a tagok részére a kedvezményesen beszerezhető és értékesítő árukról. A láncolati tagok a tagdíj ellenében a felperes által nyújtott szolgáltatások eredményeként áruértékesítéseket végeznek, ennek alapján üzleti bevételük növelhető és üzletvitelük folyamatossága biztosítható.
Az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdése alapján pedig szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek. Az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdése alapján pedig a felszámítandó adó mértéke - ha a (2) és (3) bekezdésben, valamint a 29. §-ában meghatározott eltérésekkel - az adó alapjának 25%-a. A láncolati tagok által fizetett tagdíj azonban ezen kivételek alá nem sorolható. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés e) pontja alapján ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést. A láncolati tagok ellenértéket fizettek a felperes által nyújtott szolgáltatásért. Az a kérdés, hogy ez az ellenérték mennyiben volt arányban a felperes által nyújtott szolgáltatásokkal, nem volt a közigazgatási per tárgya.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.312/2001.)