adozona.hu
AVI 2003.7.76
AVI 2003.7.76
A vámmentesség nem jelent egyben fogyasztási adómentességet [1991. évi LXXVIII. tv. 1. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1999. június 22. napján hozott határozatában a felperes részére, a belföldi forgalom számára vámmentesen vámkezelt egy Opel Frontera típusú személygépkocsit. A vámhivatal 2000. augusztus 21. napján hozott határozatával korábbi határozatát módosította. Megállapította, hogy a vámkezelésre történő helyes hivatkozást a hazatelepülő státusz, a felperest kötelezte egyben 736 725 Ft fogyasztási adó megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2000. december 19. napján...
AVI 2003.7.76 A vámmentesség nem jelent egyben fogyasztási adómentességet [1991. évi LXXVIII. tv. 1. § (4) bek.]
A vámhivatal 1999. június 22. napján hozott határozatában a felperes részére, a belföldi forgalom számára vámmentesen vámkezelt egy Opel Frontera típusú személygépkocsit. A vámhivatal 2000. augusztus 21. napján hozott határozatával korábbi határozatát módosította. Megállapította, hogy a vámkezelésre történő helyes hivatkozást a hazatelepülő státusz, a felperest kötelezte egyben 736 725 Ft fogyasztási adó megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2000. december 19. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A megyei bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem felelt meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontjában, 62. §-ában, 66. §-ában foglaltaknak. Az alperes nem tett eleget indokolási kötelezettségének, és határozatában nem reagált arra a felperesi álláspontra, mely szerint ő nem tekinthető fogyasztási adó alanyának. A megismételt eljárásra vonatkozóan a bíróság előírta, hogy az alperesnek eljárási szabályoknak megfelelő olyan határozatot kell hoznia, amely a felperesi fellebbezésben előadottakra "kimerítő" választ ad.
A megismételt eljárás eredményeként hozott határozatában az alperes a felperes fellebbezését elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1991. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Fat.) 1. § (1) bekezdésének b) pontjában, 1. § (2) bekezdés a) pontjában, 1. § (4) bekezdés e) pontjában, 4. § (2) bekezdésében, az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 1. § 43. pontjában, 125. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy e jogszabályi rendelkezések értelmében a felperes esetében a fogyasztási adóalanyiság feltételei fennállnak, vámfizetésre kötelezettnek minősül.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Azzal érvelt, hogy a Fat. rendelkezéseinek helyes értelmezése esetén nem állnak fenn az adóalanyiság feltételei, ezért fogyasztási adót nem kell fizetnie. Hivatkozott a Fat. 1. §-ához, valamint a 4. §-ához fűzött indokolásra, a Vtv. 1. § 7. pontjában, 1. sz. mellékletének 1. pontjában foglaltakra.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte a határozatába rögzített jogi álláspontját fenntartva.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata megfelel az Áe. 66. § (2) bekezdésében, 43. § (1) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak és nem sért anyagi jogszabályt sem. Az alperes határozatában nevesített törvényhelyekre figyelemmel a fogyasztási adót a felperesnek, mint importálónak kell megfizetnie, a felperes a Fat. 1. § (1) bekezdés b) pontja tekintetében fogyasztói adó alanyának minősül. A felperes által hivatkozott törvények indokolásában rögzített megfogalmazások, illetve azok része ellentétesek a törvénnyel. "Az indokolásban foglaltak nem minősülnek jogszabálynak, a jogszabály értelmezés körében akkor alkalmazhatók, ha e körben problémák merülnek fel. Jelen esetben a Fat. kógens rendelkezése meghatározza az importálás fogalmát és azt is, hogy mi nem minősül importálásnak. Az indokolásban írt újabb megszorító feltételt a Fat. nem tartalmazza. A Fat. kógens rendelkezéseit az indokolás nem ronthatja le, a jogszabályi szöveggel ellentétes indokolás nem vehető figyelembe".
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 1. §-ában, 3. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a jogvita eldöntését nem az igazság alapján biztosítja. Megismételte keresetben is kifejtett jogi érvelését azzal, hogy "a norma betű szerinti szövege ellentétes a jogalkotó valódi céljával", ezért a határozat, továbbá a keresetet elutasító ítéleti rendelkezés jogszabálysértő, a felperes a fogyasztási adónak nem alanya.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 1. §-a - a felperes érvelésével ellentétben - a jogvitáknak bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntéséről, az alapelvek érvényesítéséről rendelkezik. A Pp. 3. § (1) bekezdése pedig azt rögzíti, hogy a bíróság a jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el, és hogy kérelmet csupán a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A közigazgatási perekben a bíróságok az Áe. 72. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése értelmében csak a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthetnek. A határozat pedig akkor jogszerű, ha megfelel a határozathozatalkor irányadó tényállásnak, és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. A felperes maga sem vitatta, hogy a határozatok szerinti tényállás jogszerű, illetve, hogy a törvényekhez fűzött "indokolásban foglaltak nem minősülnek jogszabálynak". A felperes által hivatkozott Vtv. 1. § 7. pontja és 1. sz. melléklet 1. pontja a "nem kereskedelmi forgalom" vámjogi megfogalmazását és egyes szabályait rögzíti. A perben azonban arról kellett dönteni, hogy a felperest terheli-e fogyasztási adófizetési kötelezettség vagy sem. A jogerős ítéletet hozó bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a vámmentesség nem jelent egyben fogyasztói adómentességet is. [Fat. 1. § (4) bekezdés e) pontja] A Fat. a fogyasztó adófizetési kötelezettség tekintetében kógens rendelkezéseket tartalmaz, ennél fogva ezektől eltérni nem lehet. A Fat. 1. § (2) bekezdésének a) pontjában az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra figyelemmel a felperesnek a behozott személygépkocsi után fogyasztási adófizetési kötelezettsége keletkezett. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Fat. 1. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti rendelkezések külön kezelik az adóalany által belföldön történt értékesítést, valamint az importálást, illetve az ezek után történő adófizetési kötelezettséget. A Fat. 4. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy "az import termék után az adót az importáló fizeti. E törvény alkalmazásában importálónak az minősül, akit jogszabály vámfizetésre kötelezett személyként nevez meg". A vámfizetésre kötelezett személyt nem a Fat., hanem a Vtv. határozza meg. [Vtv. 125. § (2) bekezdése, 1. § 43. pontja] A felperes, mint vámfizetésre kötelezett személy, az előzőekben nevesített kógens adójogi jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel fogyasztási adót köteles fizetni, ezért az ezt megállapító határozatok törvényes döntést tartalmaznak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási szabályt, az anyagi jogszabályoknak megfelelt. A megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.620/2001.)