adozona.hu
AVI 2003.7.75
AVI 2003.7.75
A jogosulatlan visszaigénylés tényén nem változtat az a körülmény, hogy a számlakibocsátó az áfát bevallotta, és az sem, hogy a számlán milyen összegű vételár szerepel [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1999. I. negyedévi időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést folytatott le. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 3 550 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amit egyben jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 1 775 000 Ft adóbírság megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV...
AVI 2003.7.75 A jogosulatlan visszaigénylés tényén nem változtat az a körülmény, hogy a számlakibocsátó az áfát bevallotta, és az sem, hogy a számlán milyen összegű vételár szerepel [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1999. I. negyedévi időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést folytatott le. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 3 550 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amit egyben jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 1 775 000 Ft adóbírság megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, az 1991. XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az R. C. Kft. által kibocsátott számlák alapján nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására, ezek a számlák fiktívek. Akkor, amikor az R. C. Kft. a március havi teljesítési időpontú számlákat kiállította, a gazdasági esemény az R. C. Kft. és a felperes között már nem történhetett meg, mivel az árukat korábban már külföldre exportálta a felperes. A felperes nem az R. C. Kft.-től, hanem a P. Kft.-től vásárolt "a P. Kft. által az adásvételt követően kezdeményezett változtatás (az áru útja: P. Kft. - R. C. Kft. - E. Kft.) jogszerűen már nem vihető keresztül". Az alperes az adóbírság megállapításánál utalt arra, hogy méltányolható körülményt nem talált.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, és az alperes kötelezését 3 550 000 Ft áfának és kamatainak a kiutalására. Azzal érvelt, hogy adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta. Az adóhatóság a számlákat tévesen minősítette fiktívnek, mivel csupán kétszeres számlázás történt. Az adóhatóság más jogi személy által elkövetett adminisztratív tévedésért jogszabálysértően szankcionálja a felperest. A kétszeres adóztatáson túlmenően alaptalanul sújtotta bírsággal, a számlák szerinti teljesítési időpontokat figyelmen kívül hagyta, és nem az ügyletek valódi tartalmát vette figyelembe.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően részben és akként változtatta meg, hogy a felperes terhére kiszabott adóbírság összegét 355 000 Ft-ra leszállította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes az adókülönbözetet jogszerűen írta elő a felperes terhére. Amikor az R. C. Kft. a számlákat kiállította, a gazdasági esemény már nem történhetett meg, mivel az áru külföldre került. A teljesítés a termék átadásával és az ellenérték megfizetésével megtörtént, a termék a számlakibocsátáskor már nem volt a felperes birtokában. Ezért az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés a termék hiányában nem történhetett meg, így a számviteli bizonylat nem hiteles. Az R. C. Kft. által kibocsátott számlák mögött nincs valódi tartalom, ezért az adó-visszaigénylésnek sem volt helye. Az adóbírság összegét eltúlzottnak értékelte arra figyelemmel, hogy "az adózó jogellenes magatartása nem volt szándékos és inkább mulasztást követett el azzal, hogy a számlázó kérésére a számlákat visszautalta." Szándékos megtévesztés nem fedezhető fel, ezért mérsékelte az adóbírság összegét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Vitatta az ítéletben megállapított tényállás jogszerűségét. E körben azzal érvelt, hogy az R. C. Kft. a P. Kft. bizományosa volt. Termékértékesítés a valóságban a bizományos és a felperes között teljesült, az áruk exportálására az R. C. Kft. számlázása után került sor. Az Áfa. tv. 6. § (1) és (2) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, Sztv. 84. §-ában foglaltak téves jogértelmezésére és alkalmazására hivatkozott kereseti érvelését megismételve.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítéletben megállapított tényállással kapcsolatban jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a tényállás iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó [Pp. 270. § (1) bekezdése]. A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás, ha az nem iratellenes, nem okszerűtlen és logikai ellentmondást nem tartalmazó módon történt a mérlegelés, a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül. [Pp. 206. § (1) bekezdése, 170. § (1) bekezdése, 275/A. §-a] A felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértést nem észlelt. Az alperes és a jogerős ítéletet hozó bíróság is a számlák tartalmi hiteltelensége miatt állapította meg a visszaigénylés jogszerűtlen voltát. Jogilag releváns tények tekintetében jogszerűtlen ténymegállapítást nem tettek, iratellenes vagy téves jogkövetkeztetést nem vontak le a következők miatt:
A dokumentumokkal igazolt, felperes által sem vitatott tény, hogy a felperes a P. Kft. által felé kibocsátott számlákat kiegyenlítette, és valamennyi árut még 1999. március hónapban exportálta. Az adófizetési kötelezettség a termékértékesítésnél a teljesítés időpontjában keletkezik.
A teljesítés időpontjának megállapítására a Ptk. rendelkezései t kell alkalmazni. [Áfa. tv. 16. § (1) és (2) bekezdése] Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése értelmében az adóalany csak azt az összeget vonhatja le, amelyet részére teljesített termékértékesítés során rá áthárítottak. Az 1999. július 8-ai jegyzőkönyvből, amely a felperes meghatalmazottjának nyilatkozatát rögzíti, továbbá a P. Kft. 1999. április 1-jei keltezésű leveléből megállapíthatóan a perben vitatott számlákat - bár azok márciusi időpontokat rögzítenek - az R. C. Kft. 1999. március hónapban nem bocsáthatta ki. A számla tényleges kiállításakor, azaz legkorábban 1999. április 1-jét követően az áru nem volt az R. C. Kft. birtokában, arról nem rendelkezhetett, és nem is értékesíthette a felperes részére. Az áruval a felperes korábban (márciusban) ugyanis már tulajdonosként rendelkezett és exportálta. A perben vitatott számlák tényleges kiállításakor termékértékesítés a valóságban a számla szerinti felek között nem következhetett be, a számlák ezért tartalmilag hiteltelen dokumentumok, és az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja, 35. § (1) bekezdése és az Sztv. 84. § (1) és (2) bekezdése értelmében adólevonási jog gyakorlására nem adnak jogi lehetőséget. A kifejtettekből következően a jogosulatlan visszaigénylés tényén nem változtat az a körülmény, hogy a számlakibocsátó az áfát bevallotta, és az sem, hogy a számlában milyen összegű vételár szerepel. A felperesnek a számlakibocsátó tévedésre való hivatkozását sem fogadta el a felülvizsgálati bíróság. Az Áfa. tv. és az Sztv. előzőekben nevesített rendelkezéseiből következően olyan számla alapján, ami tartalmilag nem hiteles, adólevonási jogot gyakorolni nem lehet.
A kifejtettekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat eljárási szabályt nem sért, az anyagi jogszabályoknak megfelel, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.494/2001.)