adozona.hu
AVI 2003.6.67
AVI 2003.6.67
A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását (1995. évi C. tv. 147. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kokszot, illetve kokszdarát vásárolt a külföldi D. GmbH-tól, vámáru nyilatkozaton koksz, illetve kokszdara vámkezelésére tett indítványt. A vámhivatal az ügyfél által megjelölt vámértéken végezte el a vámkezeléseket. Ezt követően a vámhivatal elfogadva az újabb benyújtott számlákon szereplő értéket valós ügyleti érték alapjául, helyesbítette a vámértékeket és a felperes részére 1 300 000 000 Ft-ot utalt vissza a felperesnek. Az alperes jogelődje 1998-ban a felperesnél utólagos elle...
AVI 2003.6.67 A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását (1995. évi C. tv. 147. §)
A felperes kokszot, illetve kokszdarát vásárolt a külföldi D. GmbH-tól, vámáru nyilatkozaton koksz, illetve kokszdara vámkezelésére tett indítványt. A vámhivatal az ügyfél által megjelölt vámértéken végezte el a vámkezeléseket. Ezt követően a vámhivatal elfogadva az újabb benyújtott számlákon szereplő értéket valós ügyleti érték alapjául, helyesbítette a vámértékeket és a felperes részére 1 300 000 000 Ft-ot utalt vissza a felperesnek. Az alperes jogelődje 1998-ban a felperesnél utólagos ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, hogy a helyesbítő számlák mögött valós gazdasági események nem állnak, a cég könyvelésében ezen okmányok nem találhatók, csupán vámérték csökkentése érdekében állították ki azokat. A megismételt eljárás eredményeként az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot, amely vámigazgatási bírságot szabott ki a koksz utólagos vámérték helyesbítésének jogtalan igénybevétele miatt visszautalt vámteher ismételt bevételezése eredményeként megállapított vámhiány után.Az alperes határozatával a D. Vámhivatal határozatában felsorolt 66 db bevételi naplószámú határozatok elleni fellebbezés folytán azt részben módosította, és a belföldi forgalom számára vámkezelt koksz vámértékét hivatalból helyesbítette és az összegek ismételt befizetését rendelte el. Kifejtette, hogy a D. K. Kft. eleget tett elszámolási kötelezettségének, amikor a bérmunka/aktív feldolgozás során előállított kokszot az általa üzemeltetett konszignációs raktárba, illetve vámraktárba betárolta. A kokszot a felperes innen vásárolta. Az utólagos ellenőrzés során megállapításra került, hogy a felperesnek a két számla közötti ellenérték-különbözetet, amely vonatkozásában a helyesbítéseket kezdeményezte, nem utalta vissza a D. GmbH., vagyis tényleges pénzmozgás nem történt.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az Áe. 61. §-a tiltja az alaphatározatok másodszori módosítását, illetve a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt rendelkezési jogok sérülnek. Anyagi jogszabálysértés körében hivatkozott arra, hogy nincs olyan jogszabályi előírás, amely szerint a vámérték utólagos csökkentése esetén az értékkülönbözetet a külföldi eladónak kifejezetten a vámfizetésére kötelezett belföldi vevő részére kellene visszautalni. A koksz árának a belföldi fuvar, illetve bérmunkadíj része visszautalásra került, bár nem a felperes bankszámlájára. Álláspontja szerint az import tárgya nem a koksz, hanem csak a kokszolható szén volt. A vámhivatal a behozatali előjegyzés feldolgozását lezáró elszámolásakor kokszolható szenet írt jóvá. A konszignációs/vámraktárból való kitárolás nem minősül külföldről behozottnak. A felperes a vámértéket olyan tényezővel kérte csökkenteni, amely a vám alapját nem képezheti. A belföldi fuvar- és bérmunkadíj nem vámértéknövelő tényező sem a GATT Vámérték Egyezmény 8. Cikke, sem a Vámtörvény 28. §-a alapján.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint az Áe. 61. §-a az egyazon ügyben történő újabb intézkedésről rendelkezik. Az ügyazonosság személyi, tárgyi és ténybeli azonosságot jelent. A vámellenőrzés eredményeként, bár azonos tárgykörben és azonos ügyfelet illetően a korábbiakhoz képest más tények nyertek megállapítást. Ezért ebben az esetben a vámhatóság az 1966. évi 2. számú tvr. 11. § (4) bekezdés a) pontja alapján az 5 éves elévülési időn belül a vámfizetési kötelezettséget újból helytállóan állapíthatta meg. A ténybeli eltérések miatt a vámhatóság határozata nem minősíthető a korábbi határozatok módosításának, ezért az Áe. 61. § (3), illetve (5) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazására sem kerülhet sor.
Az 1995. évi C. törvény hatályba lépését követően hozott alaphatározatok esetében az Áe. 61. § alkalmazása eleve nem lehetséges, mert a Vtv. eltérően szabályozza a határozat módosítását. A Vtv. 147. § (4) bekezdése szerint a vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utólagos ellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogsértő. Ilyen esetben a határozatnak az utólagos ellenőrzés megállapításai szerinti módosítása megengedett.
A jogerős ítélet egyetértett az alperessel abban, hogy a perbeli ügylet lebonyolítása kapcsán két külön vámeljárást kellett megkülönböztetni. A perben felülvizsgálni kért határozatok a D. GmbH és a felperes közötti koksz adásvételre vonatkozó ügyletből fakadó belföldi forgalom számára történő vámkezelés során keletkeztek. A koksz adásvétele tárgyában a vámérték tekintetében az 57/1980. (XII. 27.) MT számú rendelettel kihirdetett GATT Vámérték Egyezmény 1. Cikke értelmében az importált áruk vámértéke az ügyleti érték, vagyis az az ár, amelyet az importőr országba irányuló exportcélú eladás során az árukért a 8. Cikk rendelkezéseinek megfelelő kiigazítások után ténylegesen fizetett, vagy fizetni fognak.
Rámutatott arra a jogerős ítélet, hogy az egyes cikkhez tartozó magyarázó megjegyzések részben, tételesen fel vannak sorolva vámértékbe be nem számítható tételek, de ezek között a felperes által említett csökkentő tényezők nem szerepelnek. A felperes által hivatkozott bérmunkadíj és fuvarköltségek valóban nem a kokszra rakódtak rá, így a vámeljárásban nem tekinthetők vámértéknövelő tényezőnek. A vámérték megállapítás során az értékelendő áru ügyleti értéke, mely jelen esetben a ténylegesen kifizetett vételár volt, az a tény pedig, hogy a felperes által kifizetett összeg egy részét a vevő más belföldi szolgáltatók kielégítésére fordította, nem befolyásolhatja a felperes által fizetendő vámértéket, így az ügyleti értéket sem.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet az ügy eldöntése szempontjából releváns jogszabályokat figyelmen kívül hagyott, több esetben iratellenes megállapításokat tartalmazott, a felperes több előadását nem értékelte, azokról hallgatott. A felperes által csatolt okirati bizonyítékról nem tett említést, és több esetben helytelen, okszerűtlen jogi és ténybeli következtetésre jutott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében sem vitatta, hogy az utólagos ellenőrzés állapított meg új tényt, nevezetesen, hogy a D.K. GmbH nem fizette vissza az árengedménynek minősített összeget. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 20. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a Legfelsőbb Bíróságtól. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni, hogy azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, tovább elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, valamint a Pp. 270. § (1) bekezdésére figyelemmel a konkrét jogszabálysértést is meg kell jelölni.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A felperes felülvizsgálati kérelmében részben arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a tényállást iratellenesen állapította meg, a felperesi tényállításokat és bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján mérlegelte, és okszerűtlen következtetésekre jutott.
A Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata, hogy felülvizsgálati eljárásban - az eljárás rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel - a tényállás módosításának és a bizonyítékok újraértékelésének, felülmérlegelésének lehetősége kizárt. Erre csak akkor van lehetőség, ha a jogerős ítélet tényállást egyáltalán nem állapított meg, vagy a megállapított tényállása iratellenes, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a jogerős ítélet ezen hibáktól mentesen állapította meg a releváns tényállást, és az alkalmazandó jogszabályok megjelölésével és azok kifejtésével okszerű döntést hozott. A jogerős ítélet kifejtette, hogy a felperes jogi álláspontjával szemben az alperes azon álláspontjával értett egyet, mely szerint a perbeli ügy lebonyolítása kapcsán két külön vámeljárást kellett megkülönböztetni. Ennek következtében a vámhelyesbítésre vonatkozó határozatok a felperes és a D. GmbH között létrejött koksz adásvételére és az ezzel kapcsolatos vámeljárásra vonatkoztak. Ezért irreleváns az a körülmény, hogy a felperes által hivatkozott bérmunkadíj és fuvardíjköltség hogyan alakult, mert az nem a perben elbírált vámeljárásra, hanem az azt megelőző vámeljárásra vonatkozott, amikor a D. GmbH bérmunka-szerződés alapján kokszolható szenet szállított be Magyarországra a D. K. Kft. részére. Ez a vámeljárás a konszignációs raktárba történő betárolással véget ért. Az ezzel kapcsolatos költségek tehát a felperes - perben elbírálandó - vámeljárása szempontjából irreleváns körülmény.
A jogerős ítélet helyesen fejtette ki a vámhatározat módosítása és az Áe. 61. §-a közötti kapcsolatot is. A Vtv. hatályba lépése után ez egyértelmű, hiszen a Vtv. 145. § (1) bekezdése alapján a Vtv. speciális szabályait kell alkalmazni az Áe.</a>-hez képest. A Vtv. 147. § pedig 5 éves elévülési időn belül és a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok figyelembevétele nélkül teszi lehetővé a korábbi határozat módosítását. A Vtv. 147. § (4) bekezdése szerint a vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utólagos ellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogsértő. A perbeli esetben is ez történt, hiszen a felperes kérelmére került sor első esetben a határozat módosítására, majd az utólagos ellenőrzés megállapítása során került sor arra, hogy a vámhivatal a határozatát módosítsa.
A jogerős ítélet a személyi, tárgyi és ténybeli ügyazonosság kérdése köréhen is helytállóan állapította meg, hogy a korábbihoz képest eltérő tények kerültek felszínre, miszerint a felperes könyvelésében helyesbítő számlák nem szerepeltek, illetve a D. GmbH nem fizette vissza az árengedményt a felperes részére. Ezzel lényegében azok a tények dőltek meg, amelyek alapján a felperes korábban a vámérték helyesbítéseket kérte. Az alperes erre tekintettel pedig a valós ügyleti érték alapján helytállóan állapította meg a vámértékeket.
A két elkülönült vámeljárást igazolja az is, hogy a behozatali előjegyzés, illetve aktív feldolgozás címzettje a D. K. Kft. volt, míg a belföldi forgalom számára történő vámkezelés címzettje már a felperes volt.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.180/2001.)