adozona.hu
AVI 2003.6.62
AVI 2003.6.62
Csak a lízingszerződésben meghatározott teljes összeg kifizetése esetén lehet szó az Áfa. törvény 48. § (4) bekezdés d) pontja szerinti beszerzési ár megfizetésének (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárási szempontjából releváns tényállás szerint a felperes 1999. november 16-án "adásvételi szerződés - megrendelés" elnevezésű nyomtatványon 1 db gépjármű leszállítását rendelte meg a T. N. Kft.-től 4 416 000 Ft + áfa ellenértékért. A felperes 1999. december 16. napjáig összesen 2 075 000 Ft befizetést teljesített a forgalmazó felé. Ezt követően 1999. december 16. napján a felperes, mint lízingbe vevő 36 hónapos futamidőre lízingszerződést kötött az S. F. Rt.-vel, mint lí...
AVI 2003.6.62 Csak a lízingszerződésben meghatározott teljes összeg kifizetése esetén lehet szó az Áfa. törvény 48. § (4) bekezdés d) pontja szerinti beszerzési ár megfizetésének [1992. évi LXXIV. tv. 48. §]
A felülvizsgálati eljárási szempontjából releváns tényállás szerint a felperes 1999. november 16-án "adásvételi szerződés - megrendelés" elnevezésű nyomtatványon 1 db gépjármű leszállítását rendelte meg a T. N. Kft.-től 4 416 000 Ft + áfa ellenértékért. A felperes 1999. december 16. napjáig összesen 2 075 000 Ft befizetést teljesített a forgalmazó felé. Ezt követően 1999. december 16. napján a felperes, mint lízingbe vevő 36 hónapos futamidőre lízingszerződést kötött az S. F. Rt.-vel, mint lízingbe adóval. A szerződés szerint a lízingadó a tehergépjárművet lízing céljára megvásárolja a T. N. Kft.-től, a lízingbe vevő az általa már kifizetett összeget az S. F. Rt. nevében és helyette fizette meg, míg a fennmaradó részt az eladó felé a lízingbe adó egyenlíti ki.Az adóhatóság a felperesnél 1999. évre általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeként terhére 1 051 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg arra figyelemmel, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (4) bekezdés b) pontja nem teljesült, mert az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig a felperes a tárgyi eszköz adóval növelt beszerzési árát nem fizette meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdésére, mely szerint a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó levonható, korábban vissza nem igényelt, előzetes felszámított adó göngyölített összege legalább 100 000 Ft-tal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszközadóval növelt beszerzési árát megfizette.
A jogerős ítélet elfogadta a felperes keresetében hivatkozottakat, miszerint a polgári jog szabályai lehetővé teszik olyan háromoldalú jogügylet megkötését, amelyben a vásárló harmadik fél pénzügyi teljesítését veszi igénybe, és erre tekintettel ezen harmadik fél részére biztosítékot nyújt a vásárolt dolog tulajdonjogával. A bíróság álláspontja szerint elvi alapon a hitelből történő vásárlás, valamint a lízing konstrukcióban történő vásárlás között az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja alkalmazásával nem lehet különbséget tenni. Megítélése szerint a felperes és a szállító között a gépjármű beszerzésével kapcsolatban jogviszony jött létre, míg a lízingbe adó a felperesi vásárlási szándékra tekintettel vett részt az ügyletben finanszírozóként, illetve a későbbiek során vásárolta meg a szállítótól a gépjárművet. A felperes által a szállító részére közvetlenül kifizetett előleg is ebben a jogviszonyban került elszámolásra.
A megyei bíróság álláspontja szerint nem vitathatóan a felperes szerezte be a tárgyi eszközt, ugyanakkor a teljes vételár kifizetése a szállító felé megtörtént. A lízingbe adó finanszírozóként jelent meg csupán, és ez adójogi szempontból a hitelből történő vásárlással eshet egy tekintet alá.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjában írt feltételek nem valósultak meg, az adóalany a tárgyi eszközadóval növelt beszerzési árát nem fizette meg. Véleménye szerint a hitelből bonyolított adásvételt meg kell különböztetni a perbeli esetben is alkalmazott pénzügyi lízingszerződéstől. A felperes és az S. F. Rt. között nem kölcsönszerződés jött létre, hanem pénzügyi lízing, amelynek jellemzője, hogy a finanszírozás termékértékesítéssel kombinált. A felperes pedig a gépjármű beszerzésének árát (lízingdíjat) még nem rendezte, így a gépjármű ellenértékének adóalany általi megfizetésére nem került sor.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta annak helyes indokaira tekintettel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja alapján a felperesi adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt beszerzési árát megfizette-e a bevallás benyújtása esedékességének időpontjáig. A perbeli szerződések értékeléséből azonban a jogerős ítélet téves következtetéseket vont le ezzel kapcsolatban, amikor a hitelkonstrukcióban történő adásvétel és a lízingszerződés között adójogi szempontból nem tett különbséget.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes és az S. F. Rt. között létrejött szerződést nem lehet egyszerűen csak kölcsönszerződésnek, hitelszerződésnek tekinteni. Hitelkonstrukció esetén két jogviszony jön létre, egyrészről az eladó és a vevő között az Áfa törvény szerinti termékértékesítés valósul meg, ahol a vételárat vagy egy részét az eladó nem saját vagyonából fizeti meg, hanem a kifizetés érdekében hitelszerződést köt. A másik jogviszony tehát az eladó és a hitelt nyújtó fél között létrejött hitelszerződés, amelynek eredményeképpen a hitelt nyújtó az eladó felé a vételárat vagy egy részét a vevő helyett kifizeti. Vagyis az eladó felé a termékértékesítés teljes vételárának kifizetése megtörténik, így a vevő, mint adóalany élhet az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjában szabályozott adó-visszaigényléssel. A vevő ebben az esetben a második jogviszonyból, tehát a hitelszerződésből eredő kötelezettségeit a hitelbe adó felé fogja teljesíteni.
A fenti konstrukcióban három fél vesz részt, és a vevő két jogviszonynak is alanyává válik. A perbeli esetben alkalmazott lízing esetében azonban erről nem beszélhetünk.
A jogerős ítélet ugyan utal arra, hogy a felperes és a szállító között a gépjármű beszerzésével kapcsolatban jogviszony jött létre, de nem nevesíti, hogy milyen jogviszony jött létre. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben az áfa-visszaigénylésével kapcsolatban a felperes és a szállító között nem jött létre olyan jogi kapcsolat, amelyet értékelni lehetne. Az igaz, hogy a felperes a szállítótól rendelte meg a tehergépjárművet és bizonyos kifizetéseket is eszközölt a szállító felé, de ezt követően a lízingszerződés megkötésével a szerződéses kapcsolatban megszűnt a felperes és a szállító között. Tényleges szerződéses kapcsolat a szállító és a lízingbe adó, illetve a lízingbe adó és a lízingbe vevő felperes között jött létre.
A lízingszerződés 2.1. pontja alapján megállapítható, hogy a finanszírozó vásárolta meg a tehergépjárművet a T. N. Kft.-től, a 2.2. pont alapján az eladó által szállított eszköz tulajdonjogát is a Finanszírozó szerezte meg. A felperes, mint megrendelő által a szállító részére már korábban kifizetett összegről pedig akként rendelkezik a lízingszerződés 3.2. pontja, hogy a lízingbe vevő az általa fizetett összeget a Finanszírozó nevében és helyette a Finanszírozóra kiállított számla részfizetéseként fizeti meg. Ebből is megállapítható, hogy a felperes által a szállítónak korábban fizetett összeget nem lehet vételárelőlegnek vagy részteljesítésnek tekinteni a szállító vonatkozásában, hanem ennek az összegnek a jogi funkciója megváltozott és a lízingszerződés körében kezdő tőkebefizetésként került elszámolásra.
A felperes és az S. F. Rt. között létrejött szerződést nem lehet egyszerűen csak kölcsönszerződésnek minősíteni, hiszen a kölcsönszerződés esetén tulajdonjog átadásáról nem beszélhetünk. A lízingszerződés, mint vegyes szerződési forma magában hordozza mind az adásvételi, mind a kölcsönszerződés elemeit. A felperes a tárgyi eszköz tulajdonjogához a lízingszerződés alapján fog hozzájutni, amennyiben az ott meghatározott lízingdíjak kifizetésre kerülnek. Csak a lízingszerződésben meghatározott teljes összeg kifizetése esetén lehet szó felperes esetében az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés d) pontja szerinti beszerzési ár teljes megfizetésére.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.250/2001.)