adozona.hu
AVI 2003.6.61
AVI 2003.6.61
Az adó alapjába beletartozik a járulékos kapcsolódó költség is, így az adómértéket tekintve is osztozik azzal a termékkel, amelyhez kapcsolódik (1992. évi LXXIV. tv. 28. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben, 1995-1998. évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest áfa adóhiánynak, adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az ellenőrzés megállapításait az első határozat 1-15. pontban rögzíti. A határozat 3. pontja szerint a felperes vállalkozási tevékenysége transzport beton előállítása volt vásárolt alapanyaghól. Az előállított betont rés...
AVI 2003.6.61 Az adó alapjába beletartozik a járulékos kapcsolódó költség is, így az adómértéket tekintve is osztozik azzal a termékkel, amelyhez kapcsolódik (1992. évi LXXIV. tv. 28. §)
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben, 1995-1998. évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest áfa adóhiánynak, adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az ellenőrzés megállapításait az első határozat 1-15. pontban rögzíti. A határozat 3. pontja szerint a felperes vállalkozási tevékenysége transzport beton előállítása volt vásárolt alapanyaghól. Az előállított betont részben saját tulajdonú, részben bérelt teherautókkal, illetve mixerekkel szállította le megrendelői részére. A számlázáskor külön számlázta ki a beton 25%-os mértékű áfával és a szállítást 12%-os mértékű áfával. Az adóhatóság az ellenőrzött időszakra vonatkozóan a betonszállítás áfa-kulcsát 25%-os mértékben állapította meg. A vállalkozás áfa-analitikája alapján végezte el a kigyűjtést a készpénzes és átutalásos értékesítések tekintetében. A felperes terhére e körben 5 094 000 Ft adóhiányt írt elő az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 22. § (2) bekezdésének c) pontja, illetve 22. § (3) bekezdés b) pontjára alapítottan.Adóbírságot nem szabott ki e körben, a pótlékfizetés kezdő napját pedig a jegyzőkönyv keltének napjától állapította meg. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú határozat 3. pontja tekintetében is helyes indokaira figyelemmel és kifejtette, hogy a felperes fellebbezésében előadott érvelését mely okoknál fogva nem fogadja el.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság az elsőfokú határozat 3. pontjában terhére előírt adóhiányt és késedelmi pótlékot törölje. Azzal érvelt, hogy az e körben megállapított tényállás, jogi álláspont téves, a transzportbeton általa történő kiszállítása nem minősíthető termékértékesítéshez járulékosan kapcsolódó költségnek. Érvelését az Áfa. tv. 14. § (1) bekezdésében, 22. § (3) bekezdésében, 28. § (2) bekezdésében, 1. sz. mellékletében, és az adóhatóság által kibocsátott állásfoglalásokban, iránymutatásokban foglaltakra alapította.
Az alperes ellenkérelmében - határozatába foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Arra mutatott rá, hogy a felperes a határozatok szerinti megállapítás összegszerűségét nem vitatatta, elismerte, hogy az alperes kizárólag azon termékértékesítéshez kapcsolható szállítási tevékenység ellenértéke utáni áfát írta elő, amely szállítási tevékenységre a felperes vállalkozott. Osztotta az alperes Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjára alapított jogi érvelését utalva arra, hogy a törvényhely szövegéből megállapíthatóan a jogalkotó nem taxatív felsorolást adott, hanem a tipikusan, legjellemzőbben előforduló járulékos költségeket nevesítette. Az volt a jogi álláspontja, hogy mivel a felperes a legyártott termék értékesítésével egy időben vállalkozott a fuvarozási tevékenységre, az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdésének b) pontjának értelmezésénél annak van jelentősége, hogy a fuvarozási tevékenységet a felperes a termékértékesítéssel együtt, vagy a nélkül eszközölte-e. A megrendelő a felperes által legyártott betonnal rendelkezni csak akkor tud, ha saját szállítóeszközt biztosít a gyártás helyszínére, és maga szállítja ki a megvásárolt terméket. Ez esetben a felperes részéről járulékos mellékszolgáltatás szóba sem jöhet, illetve a vevő részére a rendelkezési jogosultság a termékkel akkor valósul meg a felperesi szállítás esetén, ha a vevő által meghatározott helyszínre a felperes kiszállítja a megvásárolt készterméket. Ez utóbbi esetben a szolgáltatási tevékenység a termékértékesítéstől nem különíthető el, a termékértékesítés szolgáltatás nélkül teljesítettnek nem tekinthető, ezért a fuvarozást a termékértékesítéshez kapcsolódó mellékszolgáltatásnak minősül az áfa-fizetési kötelezettség szempontjából. Az elsőfokú bíróság érdemben nem foglalkozott a felek által hivatkozott APEH iránymutatások értékelésével. Megjegyezte azonban, hogy a felperes által folytatott helytelen gyakorlat kialakítását ezek nem eredményezhették. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem sért jogszabályt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás téves, jogi indokai hiányosak, nem terjednek ki a kereseti kérelem egészére [Pp. 213. § (1) bekezdése]. A jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 14. § (1) bekezdésében, 15. § (3) bekezdésében, 28. § (2) bekezdésében, 1. sz. melléklet 90. pontjában, 22. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás törvényes. Az adóhatóság ugyanis a határozat 3. pontjában, a perben felülvizsgálni kért körben a tényállást a felperes azon tevékenységével összefüggésben állapította meg, amikor a transzport beton előállítása, mint termékértékesítés mellett a felperes a vevő rendelésére, a vevő által megjelölt címre, telephelyre a betont el is szállította. A felperes az eladásról, valamint a szállításról külön számlát bocsátott ki, eltérő áfa-kulcs felszámításával. A felperes a termék és szolgáltatás ellenértékét egyszerre, egy pénztárbizonylaton vételezte be. E ténymegállapítás az áfa-analitika tételes kigyűjtése alapján történt. A felperes az összegszerűséget nem vitatta, felülvizsgálati kérelmében pedig nem hivatkozott olyan konkrétumra, amely az e körben megállapított tényállást megalapozatlanná tehetné.
A jogerős ítélet megfelel a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésnek. A perben ugyanis a bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az alperes határozata a keresettel felülvizsgálni kért körben jogszerű döntést tartalmaz-e vagy sem. Beletartozik-e az adó alapjába a tényállás szerint szállítási költség, illetve, hogy a felperes által gyártott és elszállított transzport beton szállítása milyen mértékű áfa-kulcs alá esik. Az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdésének b) pontja értelmében: "az adó alapjába beletartoznak a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapulnak, így különösen az ügynöki, a bizományosi, a biztosítási, a közlekedési költségek". Az Áfa. tv. 13. § (2) bekezdése kimondja, hogy e törvény alkalmazásában közlekedés a fuvarozás, a fuvarozáshoz kapcsolódó csomagolás és rakodás, a szállítmányozás, az előző pontokban felsorolt szolgáltatások szervezése, valamint a szolgáltatások teljesítésében való közreműködés, ha az más nevében és javára történik. A törvényhely tehát kifejezetten járulékosan kapcsolódó költségként rögzíti a fuvarozást, szállítást. Ha a vevő nem vásárolná meg a betont, úgy a kapcsolódó szállításra sem tartana igényt. A felek elsősorban a beton értékesítése miatt léptek szerződéses kapcsolatba. A szállítás ebből következően kapcsolódott a főtevékenységhez, a termékértékesítéshez. Ezért az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdésének b) pontja értelmében, mivel a felperes termékértékesítéshez kapcsolódóan fuvarozásra is vállalkozott, a fuvarozás adómértéke az értékesített termék adómértékével azonos, tehát nem 12, hanem 25%. A perben eldöntendő jogvita, kérdés lényegére figyelemmel, a teljesítés helyére, az Áfa. tv. 14. § (1) bekezdésére, 15. § (3) bekezdésére történő hivatkozás tehát nem releváns törvényhelyre való hivatkozásnak minősül. Tekintettel arra, hogy az adó alapjába beletartozik a járulékosan kapcsolódó költség is, az adómértéket tekintve is osztozik azzal a termékkel, amihez kapcsolódik. Ezért a felperesnek az Áfa. tv. 28. (2) bekezdésére, 1. sz. melléklet 90. pontjára való hivatkozása nem alapos. Az a tény, hogy a jogerős ítélet ez utóbbira az indokolásban nem tér ki, nem tekinthető az ügy érdemi eldöntésére is kiható olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, amely az érdemben jogszerű jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adhatna. A jogerős ítélet a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések helyes, törvényes alkalmazásán alapul.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálni kért határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.244/2001.)