adozona.hu
AVI 2003.6.59
AVI 2003.6.59
Az önsegélyező egyesület által nyújtott azon pénzjutatás adómentes, amelyet a szervezet önsegélyező feladatának ellátása során juttatott az arra rászorulónak (1991. évi XC. tv. 3., 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést végzett 1994-1995 évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként 1994. évre 164 900 Ft, 1995. évre pedig 3 382 471 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg. Ezzel összefüggésben 1 755 000 Ft adóbírság, valamint 2 492 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes 1994. évben a K. Egyesület tagja lett. Az S. Alapítványhoz 1994. június 10. napján 3...
AVI 2003.6.59 Az önsegélyező egyesület által nyújtott azon pénzjutatás adómentes, amelyet a szervezet önsegélyező feladatának ellátása során juttatott az arra rászorulónak (1991. évi XC. tv. 3., 7. §)
Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést végzett 1994-1995 évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként 1994. évre 164 900 Ft, 1995. évre pedig 3 382 471 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg. Ezzel összefüggésben 1 755 000 Ft adóbírság, valamint 2 492 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes 1994. évben a K. Egyesület tagja lett. Az S. Alapítványhoz 1994. június 10. napján 3571 Ft-ot fizetett be. Ezzel egy időben 21 246 Ft egyesületi juttatást igényelt, melyről úgy rendelkezett, hogy az S. Alapítvány részére fizessék be. Az S. Alapítvány igazolást állított ki arról, hogy a felperes 24 997 Ft-tal támogatta az alapítványt, mely összeggel a felperes az adóalapját csökkentette.A felperes egyesületi juttatás címén a K. Egyesülettől 1994. évben 375 926 Ft-ot, 1995-ben 7 717 980 Ft-ot vett fel, melyet bevallásában jövedelemként nem szerepeltetett. Az adóhatóság ezen összegeket adómentes jövedelemként nem ismerte el.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta megállapítva, hogy a Stádium Alapítvány által kiadott igazolás alapján a felperes adólevonásra nem volt jogosult. A K. Egyesület pénzügyi tevékenységének elsődleges célja olyan pénzügyi rendszer működtetése volt, amely lehetővé tette a magánszemélyek személyi jövedelemadójának csökkentését úgy, hogy az egyesületi juttatások után nem adóznak. A felperes az egyesületi juttatásokat nem az egyesület önsegélyező feladatának ellátásával eredően kapta, így az adómentes jövedelemnek nem tekinthető.
Az alperes a per érdemi elbírálását megelőzően határozatával a felülvizsgálni kért jogerős határozatát módosította figyelembe véve, hogy a felperes jövedelméből az alapítványnak 3571 Ft-ot fizetett be. Ennek alapján a felperes 1994. évi személyi jövedelemadóját 163 329 Ft-ban állapította meg, az adóbírságot 1 754 000 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 2 489 000 Ft-ra mérsékelte.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint az alperes tévesen értelmezte a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 7. § (1) bekezdés 43. pontját. Ez a szöveg nem tartalmaz "önsegélyező feladat" megjelölését, ezért ehhez kapcsolni, erre változtatni a 3. § 36. pontját nem lehet. Az adómentesség nem az önsegélyező feladathoz kötődik, hanem egy szervezeti formához, amely az egyesületnél adott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a felperes ténylegesen csak 3571 Ft-ot fizetett be az alapítványhoz. A Legfelsőbb Bíróság 1/1998. KJE számú Jogegységi határozata alapján módosította a felülvizsgálni kért határozatot. Csak a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményező befizetés után jogszerű az adókedvezmény igénybevétele. Az egyesülettől a felperes részére juttatott összeg az Szja. tv. alapján nem tekinthető adómentesnek, e körben utalt a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27.690/1997/6. számú ítéletére is. Az elsőfokú bíróság az alperesi határozat módosítására figyelemmel a pert 1571 Ft 1994. évi személyi jövedelemadó különbözet tekintetében megszüntette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában hivatkozott az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontjára, amely alapján adómentes az önsegélyező egyesület által adott pénzbeli vagy természetbeli juttatás, amely nem tartozik a 3. pont hatálya alá, feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el. Ebből következően az olyan pénzbeli juttatás adómentes, amely a 7. § (1) bekezdés 3. pontján kívül esik, azaz nem szociális segély.
A juttatás nyújtójaként önsegélyező egyesületet jelöl meg, amelyből következően nem minden társadalmi szervezetre vonatkozóan került meghatározásra, hanem csak az önsegélyező egyesületre. A jogalkotó tehát az ilyen jellegű juttatások adómentessé minősítésénél meg kívánta az önsegélyezést, mint tevékenységet. Az egyesületnek tehát az ilyen adómentesnek minősített kifizetéseknél önsegélyező feladata körében kellett volna eljárni. A Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27.690/1997/6. számú ítélete is megerősítette azt az alperesi jogértelmezést, amely szerint az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja és a 3. § 36. pontja egymással összefügg, az önsegélyező egyesületi szociális segélyen kívüli - juttatás ugyanis csak akkor élvez adómentességet, ha annak nyújtására önsegélyezési feladatok ellátása keretében került sor.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes eljárása során a keresetlevélben írott jogszabálysértést nem követte el.
A felperes a per tárgyalásának felfüggesztését kérte arra hivatkozással, hogy a megyei bíróság B.634/1994. számú jogerőre nem emelkedett ítéletében megállapította, hogy a felperes juttatása adóköteles volt, meghatározta a befizetni elhalasztott adó összegét is. A büntetőbíróság a kiszabott főbüntetés mellett vagyonelkobzás büntetéssel sújtotta. A felperes arra utalt, hogyha a bíróság az alperesi határozat jogszerűségét állapítja meg, ugyanazon cselekményt kétszeresen értékelik.
Az elsőfokú bíróság a felperes felfüggesztés iránti kérelmét a Pp. 152. § (1) bekezdése szerint nem találta teljesíthetőnek. Az alperes határozata jogszerűségének vizsgálata és a felperes büntetőjogi felelősségének megállapítása egymástól függetlenül vizsgálandó kérdés.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és keresetének történő helyt adást. Fenntartotta a keresetlevelében, illetve a per során előadottakat azzal, hogy az alperes álláspontja téves, az Szja. tv. által megkívánt feltételek megvalósultak, így a kapott juttatás adómentes. Az alperes nem vizsgálta, hogy a K. Egyesület végzett-e önsegélyező tevékenységet, és azt sem vizsgálta, hogy a juttatások nyújtásánál szervezői tevékenységet vette figyelembe az egyesület.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy az egyesület háromféle kifizetést eszközölt működése során: alapítványi támogatáshoz kapcsolódó juttatás, vállalati támogatáshoz való juttatás, szervező tevékenység elismeréseként nyújtott juttatás. A felperes nem az első két címen, hanem szervezői tevékenység címén kapta a juttatást, erre utal a kifizető egyesület nyilvántartásában szereplő kódszám is.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a Legfelsőbb Bíróság mindenben osztja az abból levont jogi következtetéseket.
A felperes fellebbezésével kapcsolatban kifejti, hogy a Legfelsőbb Bíróság egységes ítélkezési gyakorlatot folytat az alapítvány javára befizetett összeg után járó adókedvezmény vonatkozásában. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1/1998. KJE számú Jogegységi határozata pontosan kifejti az ezzel kapcsolatos jogi érveket és indokokat. Az adókedvezmény alkalmazásának egyik feltétele, hogy a magánszemélynek az alapítvány javára összeget kell adományozni. Ez az adomány sem közvetlenül, sem közvetve nem lehet látszólagos, ezért a befizetés csak akkor vehető figyelembe, ha az a magánszemély vagyonából történik, nem vonható le az az összeg, ha azt az adományozó magánszemély helyett harmadik személy olyan módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti. Az egyesület által a felperes nevében történt átutalás nem tekinthető adójogi szempontból befizetésnek.
A K. Egyesület által szervező tevékenység elismeréseként nyújtott juttatás vonatkozásában pedig a Legfelsőbb Bíróság Kfv. X. 35.898/2001/4. számú ítélete is kifejti, hogy az önsegélyező egyesület szociális segélyen kívüli juttatása csak akkor adómentes, ha annak nyújtására az önsegélyezési feladatok ellátása keretében kerül sor, és a befizetéseket költségként nem számolták el.
Az Szja. tv. 3. § 36. pontjának és 7. § (1) bekezdésének 43. pontjának egybevetéséből pedig megállapította, hogy az önsegélyező egyesület által nyújtott azon pénzjuttatás adómentes, amelyet az önsegélyező szervezet önsegélyező feladatának ellátása során juttatott az arra rászorulóknak.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.350/2001.)