adozona.hu
AVI 2003.5.57
AVI 2003.5.57
A Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontja részben objektív, részben szubjektív felelősséget állapít meg (1993. évi LVIII. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vámhivatal határozatával jövedéki törvénysértés elkövetése miatt 6 659 982 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest azzal az indokkal, hogy a B.-n üzemeltetett üzemanyagtöltő állomásán 1996. október 10. és 1996. december 27. között három esetben készpénzfizetés ellenében történt a gázolaj-beszállítás, a felperes a gázolajat nem jövedéki alanytól szerezte be (mivel az ellenőrzés során bemutatott számlákat nem a kiállítój...
AVI 2003.5.57 A Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontja részben objektív, részben szubjektív felelősséget állapít meg [1993. évi LVIII. tv. 67. §]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vámhivatal határozatával jövedéki törvénysértés elkövetése miatt 6 659 982 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest azzal az indokkal, hogy a B.-n üzemeltetett üzemanyagtöltő állomásán 1996. október 10. és 1996. december 27. között három esetben készpénzfizetés ellenében történt a gázolaj-beszállítás, a felperes a gázolajat nem jövedéki alanytól szerezte be (mivel az ellenőrzés során bemutatott számlákat nem a kiállítójaként feltüntetett T. Kft. állította ki). Nem járt el kellő körültekintéssel a termék jogszerű forgalmazásának tisztázása érdekében. E magatartásokkal a felperes elvonta a terméket a jövedéki ellenőrzés alól. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérte arra hivatkozással, hogy a készpénzzel történő fizetés tilalma csak a nagykereskedőkre vonatkozik. A gazdasági esemény valós volt, a számla nem fiktív, a felperesnek nem róható fel, hogy a számlát kiállító gazdasági társaság nem volt azonos azzal, akinek a nevében a számlát kiállították. Hivatkozott arra is, hogy az új jövedéki törvény szerint kiszabható bírság kedvezőbb lenne rá nézve.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a felperes a jövedéki törvényt megsértette, mert készpénz ellenében nem jövedéki alanytól vásárolt, a termék származását nem igazolta, illetve fiktív számlával igazolta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 71. § (8) bekezdésére, amely szerint a jövedéki engedélyes kereskedő a 68. § (1) bekezdésében megjelölt ásványolajterméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be, és nem értékesíthet, illetve a nem jövedéki engedélyes kereskedő nem vásárolhat. A (9) bekezdés szerint a (8) bekezdés alá nem tartozó jövedéki engedélyes kereskedő a jövedéki termék beszerzését és jövedéki engedélyes kereskedőnek történő továbbértékesítését készpénzfizetéssel nem bonyolíthatja. A 78. § (1) bekezdése szerint az a kereskedő, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az adót, kétséget kizáróan megfizették, de a 70-72. §ában előírt egyéb rendelkezéseket nem tartja be vagy megsérti, legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint jövedéki bírsággal büntethető.
A megyei bíróság megítélése szerint a 84. § (7) bekezdés a) pont 1. alpontja alapján az új jövedéki törvény alkalmazandó folyamatban lévő ügyekben, mivel a felperesre nézve kedvezőbb elbírálást eredményez.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 17. § (6) bekezdés a) pontjára, mely szerint a kiskereskedő az általa forgalmazott, a készletében, a birtokában tartott jövedéki termék származását (eredetét) számlával, származási bizonylattal vagy módon igazolni köteles. A 67. § (1) bekezdés c) pontja szerint pedig jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül az a jövedéki termék, amelynek származását, eredetét forgalomba hozója, szállítója számlával, vámokmánnyal, az Szt. előírásainak megfelelő belső bizonylattal nem tudja igazolni, illetve vásárlója bizonyíthatóan nem járt el kellő körültekintéssel a termék jogszerű forgalmazásának érdekében.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben nem nyert bizonyítást, hogy a felperes a gázolaj vásárlása során nem járt el kellő körültekintéssel, felelőssége pedig a megyei bíróság megítélése szerint nem objektív.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be, a felperes fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.098/2000/5. számú végzésével hivatalból elutasította.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását indítványozta. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a felperes számlával nem tudta igazolni az általa forgalmazott termékek származását. Álláspontja szerint a Jöt. nem alkalmazható felperesre, mivel nem nyert bizonyítást a 78. § (1) bekezdésére figyelemmel, hogy az adót kétséget kizáróan megfizették. A Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontja részben a jövedéki termék forgalomba hozójára, részben a termék vásárlójára hivatkozik, amelyeknek eltérő a felelőssége.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a perben vitatott számlák kiállítója csak részben a T. Kft. volt, az egyik számlát az E. Rt. állította ki.
A Legfelsőbb Bíróság először is rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része hiányos, mert a Pp. 339. § (1) bekezdésére figyelemmel nem jelölte meg, hogy konkrétan melyik közigazgatási szervet kötelezte új eljárásra. Az ítélet indokolása pedig hiányos, mivel a Pp. 339. §-a alapján ugyan új eljárásra kötelezte a közigazgatási szervet, de nem tartalmazott iránymutatást az új eljárásra vonatkozóan.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása mind a korábban hatályos Jszt.-re, mind az azt követően hatályos Jöt. rendelkezésére hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ellentmondásos és jogdogmatikai szempontból sem helytálló, hogy az alperesi határozat jogszerűségének elbírálásánál az elsőfokú bíróság mindkét jövedéki törvény rendelkezéseit ítélkezésének alapjául felhívta. Ha ugyanis a jogi álláspontja szerint az új jövedéki törvényt (Jöt.) kell alkalmazni a folyamatban lévő ügyre, akkor szükségtelen felhívni a korábban hatályos jövedéki törvényt (Jszt.). Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy objektív felelősség nincs, a perben pedig nem nyert bizonyítást, hogy a felperes a gázolaj vásárlására során nem járt el kellő körültekintéssel. Ebben az esetben a Jszt. alapján a felperes nem követett volna el jövedéki jogszabálysértést, így teljesen fölösleges volt az új jövedéki törvényre hivatkozni, és szükségtelen volt a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezni.
A Legfelsőbb Bíróság azonban nem a fentiekre figyelemmel, hanem a Jszt. eltérő értelmezése alapján változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét. A Jöt. 84. § (7) bekezdés 1. pontja és a 78. § (1) bekezdése alapján az új törvényt a folyamatban lévő ügyek elbírálására nem lehet alkalmazni, mivel a felperes nem bizonyította, hogy olyan jövedéki termékkel kereskedett, amely után az adót kétséget kizáróan megfizették. E körben nem a közigazgatási szervnek, hanem az ügyfélnek, vagyis a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az adót kétséget kizáróan megfizették és ennek alapján a rá kedvezőbb új törvényt alkalmazni lehet.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontja részben objektív, részben szubjektív felelősséget állapít meg. Objektív felelősséget állapít meg a jövedéki termék forgalomba hozója és szállítója számára, míg szubjektív felelősséget a vásárló részére. A vásárló felelőssége valóban csak akkor áll fenn, ha bizonyíthatóan nem járt el kellő körültekintéssel a termék jogszerű forgalmazásának tisztázása érdekében.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban a felperes nem vásárlója volt a jövedéki terméknek, hanem forgalomba hozója. Vásárlónak az a végső felhasználó számít, aki a jövedéki terméket már nem adja tovább, hanem saját maga személyes szükséglete, vagy gazdasági tevékenysége körében felhasználja, elhasználja. A felperes azonban üzemanyagtöltő állomást üzemeltet, így a jövedéki terméknek nem végső felhasználója, nem vásárlója, hanem forgalomba hozója, így a Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontjának első fordulata vonatkozik rá.
A felperes, mint forgalomba hozó pedig a jövedéki termék származását, eredetét az Szt. előírásainak megfelelő belső bizonylattal nem tudta igazolni. Erre figyelemmel pedig közömbös az a körülmény, hogy a felperes milyen körültekintéssel járt el a forgalmazás tisztázása érdekében. A felperes jövedéki törvénysértést követett el és az alperes a jövedéki ellenőrzés alól elvont termék után jogszerűen alkalmazott vele szemben jövedéki bírságot.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35. 098/2000.)