adozona.hu
AVI 2003.5.56
AVI 2003.5.56
A jövedéki alany tekintetében nem alkalmazhatóak a Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt szabályok [1993. évi LVIII. tv. 17. § (6) bek. a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv a felperest jövedéki törvénysértés miatt 8 523 279 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. Elrendelte egyben a felperes által működtetett üzemanyagtöltő állomás 10 napra történő lezárását is. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 17. § (6) bekezdésében, 67. § (1) bekezdés c) pontjában, 66. § (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakra alapította. Döntését azzal indok...
AVI 2003.5.56 A jövedéki alany tekintetében nem alkalmazhatóak a Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt szabályok [1993. évi LVIII. tv. 17. § (6) bek. a) pont]
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv a felperest jövedéki törvénysértés miatt 8 523 279 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. Elrendelte egyben a felperes által működtetett üzemanyagtöltő állomás 10 napra történő lezárását is. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 17. § (6) bekezdésében, 67. § (1) bekezdés c) pontjában, 66. § (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakra alapította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperesnél az elszámolás során a gázolajkészletben bírságköteles többletet állapított meg, illetve, hogy a felperes kiskereskedő jövedéki alany, aki az általa gázolajként forgalmazott jövedéki termékek származását nem tudta számlával igazolni.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a többlet nem tényleges többlet volt, csupán adminisztráció eredménye. A számlák nem voltak fiktívek, objektív felelőssége nincs, a számlakibocsátót nem tudta ellenőrizni. Hivatkozott arra is, hogy jogszabály-módosítás folytán a rá nézve kiszabható bírság kedvezőbb lenne.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte. Úgy nyilatkozott, hogy a felperes számára a jogszabály-módosítás nem eredményezne kedvezőbb elbírálást.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy "a felperesnek nem állt módjában ellenőrizni az eladó jövedéki engedélyszámát, felelőssége pedig... nem objektív. Mivel nem nyert bizonyítást, hogy a felperes a gázolaj vásárlása során nem járt el kellő körültekintéssel" a felülvizsgálni kért határozatok jogszabálysértőek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az ítélet nem adja indokát annak, hogy az üzemanyagkészletben keletkezett bírságtöbblet tekintetében mely oknál fogva találta a határozatát jogszabálysértőnek, illetve, hogy az e körben jogszabálysértő-e vagy sem. A megyei bíróság a Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontja szerinti törvényhelyet tévesen értelmezte. A felperes ugyanis, mint jövedéki alany a kőolajtermékek kiskereskedelmével foglalkozó vállalkozóként tartozik a törvény hatálya alá, felelőssége objektív, fiktív számla pedig nem alkalmas a termék származásának igazolására. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú ítélet új eljárásra vonatkozóan előírásokat sem rögzít.
A felperes is fellebbezett, az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását kérte. Fellebbezését azonban - elkésettség okából - a bíróság hivatalból elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Közigazgatási perekben is érvényesülő szabály a Pp. 215. §-ában és a 221. § (1) bekezdésében rögzített rendelkezés. Az alperes a határozatában a jövedéki törvénysértés tényét két tényállásra alapította, a felperes keresetében pedig mindkét tényállást, illetve az ehhez fűzött jogkövetkezményeket vitatta. Az elsőfokú bíróság azonban ítéletében érdemben kizárólag a kereseti kérelem egy részét illetően foglalt állást, a bírságtöbblet vonatkozásában nem döntött. Ugyanakkor az alperes határozatát teljes körűen hatályon kívül helyezte. Indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Határozata nem felel meg a Pp. 215. §-ában, a 206. és a 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság jogi álláspontja téves. A felperes ugyanis a Jszt. 17. § (6) bekezdésének a) pontja szerinti jövedéki alany, aki az általa forgalmazott, a készletében, birtokában tartott jövedéki termék származását, eredetét számlával, származási bizonyítvánnyal, vagy más módon (szállítólevél, az Szt. előírásainak megfelelő belső bizonylat) köteles igazolni. Ennél fogva rá nem a Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített törvényhelynek a vásárlóra vonatkozó szabályai az irányadóak. Téves jogi álláspontból következően az elsőfokú bíróság nem vonta értékelési és mérlegelési körébe a határozat alapjául szolgáló dokumentumokat. A kifejtettekből következően pedig az elsőfokú bíróság ítélete felülbírálatra alkalmatlan. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy ha és amennyiben az elsőfokú ítéletbe rögzített döntés jogszerűnek lenne tekinthető, akkor is az elsőfokú bíróságnak az általa elrendelt új eljárásra vonatkozóan meg kellett volna határoznia az új eljárás lefolytatásának szempontjait. [1957. évi IV. törvény 73. § (3) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése]
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. [Pp. 252. § (2) bekezdése]
Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Pp. 215. §-a, 206. § (1) bekezdése szerinti szabályoknak megfelelően kell az eljárást lefolytatnia. Határozatát a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint kell meghoznia a jogvita eldöntésére irányadó hatályos anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, annak szem előtt tartásával, amit a Legfelsőbb Bíróság e végzésében a Jszt. 17. § (6) bekezdésének a) pontjához és 67. § (1) bekezdésének c) pontjához fűzött.
A perköltség összegének megállapítása a Pp. 252. § (4) bekezdésében foglaltakon alapul azzal a megjegyzéssel, hogy a felperesnek a fellebbezési eljárásban felszámítható költsége nem merült fel. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.122/2000.)