adozona.hu
AVI 2003.5.54
AVI 2003.5.54
Az igazolási kérelem tárgyában hozott vámhatározat bírói felülvizsgálatára nincs törvényi lehetőség, mivel ez nem az ügy érdemében hozott közigazgatási határozat [Áe. 72. § (1) és (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1995. július 4-én behozatali előjegyzésben vámkezelt, a felperes részére 1 db Mercedes Benz típusú használt diesel üzemű autóbuszt haszonbérlet címén. A visszaviteli határidőt a bérleti szerződéshez igazodóan 1998. június 30. napjában határozta meg.
Az első fokon eljárt vámhivatal 1998. július 22. napján határozatában - az elszámolási kötelezettség elmulasztása miatt - kötelezte a felperest vám, vámkezelési díj, vámpótlék, statisztikai illeték, általános forgalmi adó, kamat jogc...
AVI 2003.5.54 Az igazolási kérelem tárgyában hozott vámhatározat bírói felülvizsgálatára nincs törvényi lehetőség, mivel ez nem az ügy érdemében hozott közigazgatási határozat [Áe. 72. § (1) és (2) bek.]
A vámhivatal 1995. július 4-én behozatali előjegyzésben vámkezelt, a felperes részére 1 db Mercedes Benz típusú használt diesel üzemű autóbuszt haszonbérlet címén. A visszaviteli határidőt a bérleti szerződéshez igazodóan 1998. június 30. napjában határozta meg.Az első fokon eljárt vámhivatal 1998. július 22. napján határozatában - az elszámolási kötelezettség elmulasztása miatt - kötelezte a felperest vám, vámkezelési díj, vámpótlék, statisztikai illeték, általános forgalmi adó, kamat jogcímén összesen 28 117 305 Ft-nak a megfizetésére.
Az elsőfokú vámhivatal - az elszámolási kötelezettség elmulasztása és a vámteher összegének meg nem fizetése miatt - 1998. augusztus 4. napján kelt határozatában elrendelte a vámáru közvetlen vámfelügyelet alá vételét.
A felperes a határozat ellen fellebbezéssel élt, egyben az elszámolási határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be. Igazolási kérelmet az elsőfokú vámhivatal 1998. szeptember 7. napján hozott határozatában elutasította.
Az alperes 1998. október 2. napján hozott határozatában a 2909/1998. Vh. számú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 78. § (2) bekezdésére, 73. § (2)-(4) bekezdésére, a 45/1995. (III. 25.) sz. Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 126. § (7) bekezdésére, 227. § (3) bekezdésének i) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az elsőfokú vámhatóság jogszerűen intézkedett az előjegyzésbe vételkor kiszabott vámteher bevételezése iránt az elszámolási határidő elmulasztása miatt. Utalt arra, hogy a felperes igazolási kérelme törvényesen került elutasításra. A felperes által előadottak az elszámolási kötelezettség elmulasztásának tényét nem cáfolják. Az abban foglaltak méltánylása nem tartozik a vámhatóság hatáskörébe.
A felperes keresetében az alperes 8679/2-1998. VPMP. számú határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szervek új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a határozatok megalapozatlanok, mivel kérelmét nem méltányosan bírálták el. E körben hivatkozott arra, hogy a vámáru nem az ő tulajdona, évjárata miatt belföldi forgalomba nem helyezhető, bérleti szerződés meghosszabbítására tárgyalásokat folytatott. Nem vitatta a visszaviteli határidő elmulasztását, azonban arra hivatkozott, hogy igazolási kérelmét sem méltányosan bírálták el. A visszaviteli határidőt a vámhivatal hivatalból is meghosszabbíthatta volna. A vámterhek előírása helyett pedig bírság kiszabásának lett volna helye. Bizonyítási indítványt terjesztett elő a Magyar Nemzeti Bank (továbbiakban: MNB) megkeresését kérte.
A felperesi beavatkozó érdemi érvelést a vámfelügyelet alá vételt elrendelő határozat tekintetében fejtett ki.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglaltakra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványának nem adott helyt, keresetét elutasította. Arra mutatott rá, hogy nem lehetett bírói felülvizsgálat tárgya a 4. Vh. és a 1. Vh. számú határozat. A rendelkezésére álló adatok alapján tényként állapította meg, hogy a bérleti szerződés ténylegesen 1998. július 21-én került meghosszabbításra, azaz jóval az elszámolási kötelezettség teljesítésére nyitva álló határidő után. A Vhr. 126. §-ának (2)-(4) bekezdése értelmében a visszaviteli határidő meghosszabbítása iránti kérelmet az ügyfélnek kell előterjesztenie, a lejárat előtt legalább 30 nappal. Ezért a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a visszaviteli határidőt az alperes hivatalból is meghosszabbíthatta volna. A Vtv. 73. § (4) bekezdése értelmében a vámhivatalnak hivatalból és haladéktalanul kell intézkednie a még ki nem szabott vámteher beszedése iránt a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapon. A visszaviteli határidő elmulasztását a felperes sem vitatta, a törvény pedig méltányosság alkalmazását nem teszi lehetővé. A vámhivatalnak az elszámolási kötelezettség elmulasztása miatti eljárásban nem kötelessége annak vizsgálata, hogy az importként történő behozatalnak volt-e korlátja vagy sem. A perben felülvizsgálni kért határozatok szempontjából nem releváns az a kérdés, hogy a vámáru belföldi forgalomba helyezhető-e vagy sem, illetve a külföldi partnerrel a pénzügyi elszámolás hogyan végezhető el. A felperes nem jelölt meg olyan jogszabálysértést, amelyre hivatkozással a határozatok hatályon kívül helyezése indokolt lett volna.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, keresete kérelme szerinti döntés meghozatalát abban is kifejtett indokaira figyelemmel. Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását, továbbá azt is, hogy az elsőfokú bíróság érdemben nem foglalkozott a közvetlen vámfelügyelet alá vételt elrendelő határozattal. Hivatkozott arra is, hogy az alperes és a bíróság nem vette figyelembe az ügy "specialitását", azt, hogy a gépjármű Magyarországon forgalomba nem helyezhető. Az elsőfokú eljárásban előterjesztett bizonyítás indítványát fenntartotta, és tanúként kérte meghallgatni a felperes vámügyintézőjét.
A felperesi beavatkozó is az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő, a fellebbezési tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A vámáru közvetlen vámfelügyeletét elrendelő 1. Vh. számú határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. Közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadásának törvényi előfeltétele a fellebbezési jog kimerítése [1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 72. § (1)-(3) bekezdése, KK. 32. sz. állásfoglalás]. A felperes keresetében a 2. VPMP és a 2909. Vh. számú határozatok bírói felülvizsgálatát kérte. A közigazgatási perekre is irányadó a Pp. 215. §-ában foglalt szabály. Ezért az elsőfokú bíróság törvényesen utalt arra, hogy e per tárgyát nem képezhette a 1. Vh. számú határozat. Az igazolási kérelem tárgyában hozott határozat bírói felülvizsgálatára nincs törvényi lehetőség, ez ugyanis nem tekinthető az ügy érdemében hozott közigazgatási határozatnak [Áe. 72. § (1)-(2) bekezdése].
Az elsőfokú bíróság az MNB megkeresésére irányuló bizonyítási indítványt helytállóan utasította el, e bizonyítási indítványnak a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság sem adott helyt. Jogkérdésben ugyanis a bíróság hivatott dönteni és a bíróság hatáskörébe tartozik annak eldöntése is, hogy az alperes a jogvita elbírálására irányadó jogszabályt helyesen alkalmazta-e vagy sem. A bíróságnak csak a per eldöntése szempontjából releváns tények tisztázása érdekében kell a bizonyítást foganatosítania [163. § (1) bekezdése]. E perben felülvizsgálni kért és felülvizsgálható alperesi határozat tényállásának és az elsőfokú ítéletben megállapított tényállásnak a megalapozottságához, teljes körű tisztázásához az okiratokba, közokiratokba foglalt adatok - figyelemmel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésre is - elegendőek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a további bizonyítás feltételét mellőzte.
A perben nem vitatott tényállás szerint a felperes elszámolási kötelezettségének a Vtv. 73. § (3) bekezdésében előírt határidőn belül nem tett eleget. Ezért az elsőfokú bíróság törvényesen, és helytállóan rögzítette, hogy a Vtv. 73. § (4) bekezdése értelmében a vámhatóságnak törvény által előírt hivatalbóli kötelezettsége volt az előjegyzéskor megállapított vámterhek esedékessé tétele. Törvényi szabályozás nem ad jogi lehetőséget arra, hogy a vámhivatal érdemben vizsgálja, hogy az elszámolási kötelezettség mely okoknál fogva nem kerül teljesítésre. A vámhatóságnak az elszámolási kötelezettség elmulasztása tárgyában megindított eljárás során és határozat hozatalkor nincs mérlegelési jogosultsága, méltányosságot nem gyakorolhat. A bíróság a perben a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában határozhat [Áe. 72. § (1) és (2) bekezdése, Pt. 339. § (1) és (2) bekezdése]. Ennélfogva a bíróságnak sincs törvényi felhatalmazása méltányosság gyakorlására, azaz olyan körülmények értékelésére és figyelembevételére, amelyekre a felperes a keresetében illetve a fellebbezésében is hivatkozott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást, és az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetés helyes és törvényes. Ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.912/2000.)