adozona.hu
AVI 2003.5.51
AVI 2003.5.51
A vámtörvény a kipróbálás és a bemutatás fogalmát eltérő tartalommal határozza meg (1995. évi C. tv. 77. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést tartott, ennek megállapítása alapján a felperest 19 határozatban vámigazgatási bírsággal sújtotta. A vámigazgatási bírságok összege 928 425 Ft, 100 000 Ft, 17 esetben pedig 20 000 Ft volt. A 4., 9., 8., 3., 4. számú határozatokban pedig a felperes terhére különböző összegű pótbefizetést írt elő. A felperes által valamennyi határozat ellen külön-külön benyújtott fellebbezést, az alperes ezeket a 1-1999. számú határozatban bírálta el, és az elsőfo...
AVI 2003.5.51 A vámtörvény a kipróbálás és a bemutatás fogalmát eltérő tartalommal határozza meg (1995. évi C. tv. 77. §)
A vámhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést tartott, ennek megállapítása alapján a felperest 19 határozatban vámigazgatási bírsággal sújtotta. A vámigazgatási bírságok összege 928 425 Ft, 100 000 Ft, 17 esetben pedig 20 000 Ft volt. A 4., 9., 8., 3., 4. számú határozatokban pedig a felperes terhére különböző összegű pótbefizetést írt elő. A felperes által valamennyi határozat ellen külön-külön benyújtott fellebbezést, az alperes ezeket a 1-1999. számú határozatban bírálta el, és az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 76. § (4) bekezdésében, 141. §-ában, 147. §-ában foglaltakra alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy a felperes az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukat a vámterhek megfizetése nélkül használatba adta, ezzel a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatala megvalósult. Utalt egyben arra, hogy az alapvámkezelések során a kedvező vámtétel igénybevételére való jogosultság nem volt igazolt. Annak figyelembevételére később nem volt lehetőség, mivel a vámáruk tekintetében a jogellenes forgalomba hozatal már megvalósult, a határozatok módosítását pedig a Vtv. lehetővé teszi.A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata eljárási szabályt sért, mivel a külön-külön benyújtott fellebbezéseket egy határozatban bírálta el, és nem észlelte, hogy az elsőfokú határozatoknak a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezése jogszabálysértő. Anyagi jogszabálysértésre is hivatkozott azzal, hogy e körben a fellebbezésében kifejtett jogi álláspontot tartja fenn. E szerint az alperesnek a jogellenes forgalomba hozatalra vonatkozó megállapításai nem bizonyítottak, nem törvényesek.
Az alperes ellenkérelmében a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az elsőfokú határozatok mindegyikében szerepel a jogorvoslati jogra való pontos kioktatás, a másodfokú határozatban pedig a keresetindítási lehetőség és határidő is. A Vtv. 146. §-a és az 1957. évi ITT. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdésének b) pontja, 66. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak az alperes határozata megfelel. Nem ütközik eljárási szabályba az, hogy a fellebbezések kapcsán egyetlen határozatot hozott. A felperes "kipróbálási szerződés" elnevezésű megállapodásokat kötött a vámárukra vonatkozóan. A szerződések alapján a felperes által sem vitatottan a vámáruk a vele szerződést kötőkhöz kerültek, akik azt használták. Ezért a vámhatóság a Vtv. 141. § (2) és (3) bekezdését jogszerűen alkalmazta. A Vtv. 76. § (4) bekezdésében megfogalmazott használatba adási tilalom megvalósult. Jogellenes forgalomba hozatal, illetve az e miatt kiszabható vámteher esedékessége előbb bekövetkezett, mint a származásigazolás, így az már a perben vitatott vámáruk tekintetében jogszerűen nem volt figyelembe vehető. A vámterhet az alperes a Vtv. 128. § (2) bekezdése és 131. § (5) bekezdése alapján jogszerűen írta elő, határozata anyagi, illetve eljárási szabályt nem sértett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát megismételve, és fenntartva az eljárási és anyagi jogszabálysértésekre alapított kereseti érvelését. Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet az eljárási szabályok megsértésével megalapozatlanul állapította meg a jogellenes forgalomba hozatalt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áe. 43. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy a közigazgatási határozatnak tartalmaznia kell "a fellebbezés és bírósági felülvizsgálat lehetőségéről való tájékoztatást". E törvényi követelménynek az első- és másodfokú határozatok megfeleltek. Az elsőfokú határozatok mindegyike tartalmazta, hogy a kézhezvételtől számított 15 nap alatt az illetékköteles fellebbezést kinek címezve és hol lehet előterjeszteni, illetve, hogy annak van-e a végrehajtásra halasztó hatálya vagy sem. A jogerős másodfokú határozat pedig rögzítette, hogy a közlésétől számított 30 napon belül jogsérelemre történő hivatkozással az illetékes bíróságnál keresettel lehet élni. Azt a felperes sem vitatta, hogy az elsőfokú határozatokkal érintett ügyek azonos ténybeli és jogi megítélésűek voltak, azok mindegyikében ügyfélként a felperes szerepelt. A másodfokú jogerős határozatot az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv hozta meg. Az Áe. - a Pp.vel ellentétben - az ügyek egyesítésére vonatkozó előírást nem rögzít. A kifejtettekből következően az alperes nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy több fellebbezés kapcsán egy határozatban hozott döntést. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az Áe. 72. § (1) bekezdése értelmében a bíróságok a perben elsősorban azt vizsgálják, hogy a határozat érdemben megfelel-e a jogszabályoknak. Eljárási szabálysértés esetén is csak akkor van jogi lehetőség a hatályon kívül helyezésre, ha az jelentős, a döntés érdemére is kihat, és bírósági eljárásban nem orvosolható. (KK 31. sz. állásfoglalás) Ilyen pedig a perben vitatott esetben nem valósult meg.
Az alperes határozata, továbbá a jogerős ítélet megalapozottan és törvényesen állapította meg a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalát és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezményeket. A vámáruk ideiglenes behozatalban történő vámkezelésére ugyanis kipróbálás címén került sor. A Vtv. 77. §-ának (6) bekezdése a kipróbálás törvényi fogalmát meghatározza, (7) bekezdése pedig rögzíti a bemutatás fogalmát. A törvényi szövegezésből következően a két tevékenység nem azonos tartalmú. A kipróbálás törvényi fogalmának a felperes által kötött megállapodások nem felelnek meg, azok a Vtv. 76. § (4) bekezdésébe foglalt törvényi rendelkezésbe ütköznek. A felperes által kötött kipróbálási szerződések szövegezésükből és tartalmukból eredően is harmadik személy részére történő olyan használatba adást jelentenek, amelyekre nem vonatkozik a Vtv. 76. § (4) bekezdés 2. mondatában meghatározott kivétel. A jogerős ítélet a kipróbálási szerződés értékelése kapcsán megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A jogerős ítélet téves, iratellenes, okszerűtlen vagy logikai következtetést nem tartalmaz. A vámteher megfizetése nélküli harmadik személyek részére történő használatba adás pedig előbb bekövetkezett, mint a származásigazolás. Ezt a tényt a felperes sem vitatta. Ezért a vámteher előírása, a vámigazgatási bírságok kiszabása a megalapozottan megállapított tényállásnak, valamint az alperes és a megyei bíróság jogerős ítéletében nevesített törvényhelyeknek az okszerű és jogszerű következménye.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat eljárási szabályt nem sért, anyagi jogszabályoknak megfelelt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.790/2000.)