adozona.hu
AVI 2003.5.47
AVI 2003.5.47
A késedelmi pótlékra az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [1990. évi XCI. tv. 3. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 1996. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Szftv.) 4. § (2) bekezdésében, 7. § (3) bekezdésében foglaltakra alapítottan a kérelmezett 4863927528 számú határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a kérelmező a személyi jövedelemadó törvényben meghatározott részére jogosult. Határozatát azzal indokolta, hogy a kérelmező az adatlapot és annak az Szftv. 4. §-a szerinti mellékleteit törvényben előírt határidőn belül szabályszerűen beadta. Joggal tüntette fel, hogy esedé...
AVI 2003.5.47 A késedelmi pótlékra az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [1990. évi XCI. tv. 3. § (3) bek.]
Az elsőfokú bíróság az 1996. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Szftv.) 4. § (2) bekezdésében, 7. § (3) bekezdésében foglaltakra alapítottan a kérelmezett 4863927528 számú határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a kérelmező a személyi jövedelemadó törvényben meghatározott részére jogosult. Határozatát azzal indokolta, hogy a kérelmező az adatlapot és annak az Szftv. 4. §-a szerinti mellékleteit törvényben előírt határidőn belül szabályszerűen beadta. Joggal tüntette fel, hogy esedékes adótartozása nincs, mivel azt rendezte, a késedelmi pótlék elengedése tárgyában pedig az eljárás az adóhatóságnál még nem zárult le. A kérelmező 2000. október 30. napján, amikor késedelmi pótlék összegéről tudomást szerzett, azt megfizette. Az adatlapot a jogvesztő határidő miatt már ezt megelőzően azonban be kellett nyújtania ahhoz, hogy a kedvezményezettség feltételeinek igazolására nyitva álló határidőt ne késse le. Az volt a jogi álláspontja, hogy a kérelmező a kedvezményezettek köréből nem zárható ki azért, mert az adóhatóság a késedelmi pótlék tárgyában hozott határozatát csak a kérelmezőre vonatkozó 30 napos jogvesztő határidőt követően hozta meg.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmezett fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a kérelmező kérelmének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság végzésében megállapított tényállás megalapozatlan, a késedelmi pótlék elengedésére irányuló kérelem benyújtására, illetve a nyilvántartott hátralék befizetésére az Szftv. szerinti jogvesztő határidőn túl került sor. Az elsőfokú bíróság a feltételek fennállását jogszabálysértően állapította meg az Szftv. rendelkezéseivel ellentétesen.
A kérelmező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kérelmező kérelmét elutasította.
Az iratokból megállapíthatóan az adóhatóság az Szftv. 5. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tájékoztatta a kérelmezőt értesítésében, és az ehhez csatolt adatlap kitöltési útmutatójában a feltételek igazolásához szükséges okmányok, nyilatkozatok 30 napos határidőn belüli visszaküldéséről. Ezt a kérelmező 2000. szeptember 20. napján vette át. A kérelmező az adatlapot és az ehhez csatolt iratait 2000. október 18. napján küldte meg az adóhatóságnak. Az adatlapon úgy nyilatkozott, hogy nyilvántartott esedékes köztartozása nincs, ennél fogva nem nyilatkozott arra vonatkozóan sem, hogy a rendelkező nyilatkozatok szerinti összeget a fennálló köztartozásának kiegyenlítésére kéri fordítani. A kérelmezett az APEH budapesti Igazgatóság Ügyfélszolgálati osztályának 2000. október 20. napján kelt nyilvántartásából megállapította, hogy a kérelmezőnek személyi jövedelemadó, késedelmi pótlék, munkaadói járulék, munkavállalói járulék, egészségügyi hozzájárulás adónemekben adótartozása áll fenn.
A kérelmező a 2000. október 22. napján kelt adóhatóságnál október 30-án iktatott kérelmében kérte késedelmi pótléktartozásának elengedését. A kérelmezett 2000. november 3-án kelt levelében tájékoztatta a kérelmezőt arról, hogy a nyilvántartása szerint bevallási kötelezettségének több esetben nem tett eleget. 2000. október 30. napján a kérelmező a késedelmi pótlék hátralékát befizette, ezt igazoló postai csekket az adóhatósághoz eljuttatta. 2000. december 17-én kelt határozatában a kérelmezett a kérelmezőnek a kedvezményezettség igazolására irányuló kérelmét elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a kérelmező csak 2000. október 30-án teljesítette késedelmi pótlék adónemben fennálló hátralékának kifizetését. Az adatlapon feltüntetett nemleges nyilatkozatának időpontjában ez a tartozás fennállt, a kérelmező azonban nem nyilatkozott a tekintetben, hogy a rendelkező nyilatkozatok szerinti összeget köztartozásának kiegyenlítésére kívánja fordítani a jogvesztő határidőn belül, ezért a kedvezményezettség feltételei nem igazoltak.
Az adóhatóság és a kérelmező 2000. november 23-án folyószámla egyeztetést, rendezést hajtott végre. A jegyzőkönyvben rögzítette a késedelmi pótlék adónemben fennálló hátralék október 30-ai kiegyenlítését.
Az Szftv. 5. § (6) bekezdése értelmében a kérelmezőnek 2000. szeptember 20-án átvett felhívást követően 30 nap állt rendelkezésére a feltételek igazolására. A törvény kimondja, hogy e határidő jogvesztő határidő, amiből az következik, hogy a feltételek teljesítését e határidőn túl teljesíteni nem lehet. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet sem lehet benyújtani. Az 1990. évi XCI. törvény 97. § q) pontja értelmében a késedelmi pótléktartozás adótartozásnak minősül, azt köztartozásként kell kezelni. Az iratokból megállapítható, kérelmező által sem vitatott tény, hogy a késedelmi pótlék adónemben a kérelmezőnek az adótartozása az adatlap benyújtásakor fennállt, ennek ellenére a köztartozások tekintetében nemleges nyilatkozatot tett és a 0037-es adatlap 6. rovatában sem nyilatkozott a köztartozás kiegyenlítésére vonatkozóan. A jogvesztő 30 napos határidő a felperes esetében 2000. október 20. napján járt le, köztartozását pedig október 30-án egyenlítette ki. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a késedelmi pótlék adónemben fennálló tartozás a folyamatos késéssel teljesített befizetésekből adódó 1998. évben automatikusan felszámolt késedelmi pótlék volt, amiről a kérelmezőnek az adóhatóság külön tájékoztatása nélkül is tudomással kellett bírni. Az Szftv. nem írja elő az adóhatóság számára hiánypótlási eljárásra való felhívás kötelezettségét, erre a kérelmezettnek tekintettel arra, hogy az adatlap az objektív jogvesztő határidő letelte előtt 2 nappal érkezett, nem is volt lehetősége. A hiánypótlásra való felhívást a törvény által előírt 30 napos objektív határidő betartásának kötelezettsége is kizárja. A késedelmi pótlék elengedése iránti kérelem az adóhatóságon csak 2000. október 30. napján lett benyújtva, annak olyan határidőn belüli elbírálására, amely a kedvezményezetti feltételek megállapítására is kihathatott volna, lehetőség nem is volt. Az Szftv. 4. §-a szerint feltételek meglétét az 5. § (6) bekezdése szerinti 30 napos határidőn belül kell igazolni. Az Szftv. nem ad jogi lehetőséget méltányosság gyakorlására. Az Szftv. 7. § (5) bekezdése értelmében pedig a bíróság nemperes eljárásban a kérelmezett határozatát csak akkor változtathatja meg, ha a feltételek fennálltát állapítja meg. A kedvezményezettséghez szükséges törvényi feltételek meglétét pedig a bíróság csak akkor állapíthatja meg, ha azokat a kérelmező a törvény által megállapított objektív jogvesztő határidőn belül igazolja és a kérelmezett ennek ellenére hoz elutasító döntést. Az elsőfokú bíróság iratellenesen rögzítette, hogy a kérelmezőnek esedékes adótartozása nem volt, valamint azt is, hogy a kérelmező az adóhatóságnál köztartozását még az adatlap beadása előtt rendezte. Az Art. 3. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis a késedelmi pótlékra az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A késedelmi pótlék adónemben az adótartozás az adatlap benyújtásakor, azaz 2000. október 18. napján fennállt, annak kiegyenlítésére jogvesztő határidőt követően október 30-án került sor. Ezért az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a feltételek fennállásának megállapítása helyett a kérelmező kérelmét elutasítja.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatát e végzésének rendelkező részében foglaltak szerint megváltoztatta. [105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése, Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdése]. (Legfelsőbb Bíróság Kpkf. IV. 35.390/2001.)