adozona.hu
AVI 2003.5.45
AVI 2003.5.45
A számla befogadójának magatartása, jóhiszeműsége az adóbírság összegének megállapításánál figyelembe vehető (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 1990. évi XCI. tv. 96. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1997. I-II. negyedévre lefolytatott vizsgálat alapján az alperes jogerős határozatával a felperes terhére 725 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest 681 000 Ft adóhiány, 72 000 Ft adóbírság és 58 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Megállapította, hogy 3 vizsgált számla nem minősült az adóigazgatás azonosítására alkalmas bizonylatnak, mert azok beszerzéséről a kibocsátó nem rendelkezett jogszabály által előírt bizonylattal, nyilvántartás nem tartalmazta a beszer...
AVI 2003.5.45 A számla befogadójának magatartása, jóhiszeműsége az adóbírság összegének megállapításánál figyelembe vehető (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 1990. évi XCI. tv. 96. §)
Az 1997. I-II. negyedévre lefolytatott vizsgálat alapján az alperes jogerős határozatával a felperes terhére 725 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest 681 000 Ft adóhiány, 72 000 Ft adóbírság és 58 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Megállapította, hogy 3 vizsgált számla nem minősült az adóigazgatás azonosítására alkalmas bizonylatnak, mert azok beszerzéséről a kibocsátó nem rendelkezett jogszabály által előírt bizonylattal, nyilvántartás nem tartalmazta a beszerzést igazoló számla számát, és a számlán feltüntetett teljesítés keltét. Arra is hivatkozott a számla teljesítési időpontja korábbi, mint a számlatömb beszerzési időpontja.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a gazdasági esemény végbement, az átvételi eljárás befejezésekor számla helyett átvételi elismervény került kiállításra és később állították ki a számlát. A felperes nem volt abban a helyzetben, hogy vizsgálja a számlát kibocsátó cégnél a beszerzést igazoló számlák vásárlásának időpontját. Hivatkozott a 7012/1997. APEH irányelvre, a formai hiányosságok kiküszöbölhetősége körében.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az általános forgalmi adó visszaigényléséhez felhasznált számlának az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 13. § (1) bekezdés 16-17-18. pontjaiban foglalt, valamint a 32. § (1) bekezdés a) pontja és a 35. § (1) bekezdés a) pontjában írt törvényi feltételeknek megfelelő számlák alkalmasak. További feltétel a számla, bizonylat adóigazgatási azonosításra alkalmassága. Ez utóbbi feltétel tekintetében tartalmaz előírást a 24/1995. CXI. 22.) PM rendelet (továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 96. § (3) bekezdése és az Áfa tv. 71. § (3) bekezdése. A bizonylatok tekintetében további törvényi előírást tartalmaz a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv. ) 86. § (1)-(2) és (3) bekezdése. Az Sztv. 86. § (3) bekezdés és az R. 1. § (1) bekezdése alapján szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásának vezetése kötelező.
Az R. 1. § (1) bekezdése szerint az Áfa tv.-ben megjelölt szabvány szerinti bizonylatok akkor minősülnek adóigazgatási azonosításra alkalmasnak, ha azok beszerzéséről a kibocsátó a (2) bekezdés szerinti részletességű számlával rendelkezik és a bizonylatot a kibocsátó a (4) bekezdés szerinti szigorú számadású nyomtatványként kezeli. Az adóigazgatási azonosításra - az (5) bekezdés és a 10. § (3) bekezdés szerinti bizonylatok kivételével - csak a nyomtatott sorszámozással ellátott bizonylatok alkalmasak.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes helyesen állapította meg, hogy a visszaigénylés alapjául szolgáló számlák hitelessége megdőlt, miután a beszerzést igazoló számla datálásának időpontja egy későbbi időszakra esett. A számla alaki vagy tartalmi hibája egyaránt megalapozza a visszaigénylés jogszerűségének megállapítását. A kialakult bírói gyakorlat szerint nincs lehetőség arra, hogy a közigazgatási eljárás során - hiánypótlással történő felhívással - korrigálja a számla befogadója a visszaigénylés alapjául szolgáló bizonylat alaki hiányosságait, a 7012/1997. számú APEH irányelv nyilvánvalóan nem minősül jogforrásnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását. Álláspontja szerint az a tény, hogy a perbeli számlát tartalmazó számlatömböt a gazdasági esemény bekövetkezése után 3 nappal vásárolta a kibocsátó, nem eredményezheti a számla hitelességének megdöntését. E körben utalt a Ptk. 399. § (1) bekezdésére a polgári jogi felelősség általános szabályaira. A számla kibocsátójának mulasztása befogadó terhére nem lett volna értékelhető. Nem ismert olyan gyakorlatot, amikor a gazdasági esemény megtörténtét az APEH nem vitatta, a felek az Áfa tv. és a számviteli előírások szerinti nyilvántartási kötelezettségüknek eleget tettek, az adóhatóság mégis vitatta a visszaigénylés jogszerűségét. Továbbra is hivatkozott a 7012/1997. APEH irányelv alkalmazhatóságára.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire hivatkozott, hogy a formai és a tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet csak sor a levonási jog gyakorlására. A felperes a számla kiállítójával szemben a polgári jog szabályai szerint tarthat igényt kártérítési felelősség megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Ahogy arra az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság töretlen ítélkezési gyakorlata, hogy csak formai és a tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására. Bármelyik feltétel hiányában a jog nem gyakorolható, tehát a gazdasági esemény megtörténte önmagában nem ad alapot az adólevonási jog gyakorlására. A perbeli esetben az adóhatóság a számviteli bizonylatokat alakilag kifogásolta, és ezzel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
A számla formai megfelelőségének vizsgálatánál az elsőfokú bíróság helytállóan utalt az Áfa tv. 13. § (1) bekezdés 16-17-18. pontjaira, és az R. 1. § (1) bekezdésére. A szigorú számadású bizonylatok nyilvántartásának hiánya, illetve a megvásárlás és a számlakibocsátás időpontja közötti eltérés megalapozta az alperes döntését. A szigorú számadású bizonylatok nyilvántartásának hiányával foglalkozott a Kf. II. 28.446/1999/8. sorszámú ítélet is.
Az általános forgalmi adó visszaigénylésénél, vagy levonási jogának gyakorlásakor az objektív feltételek fennállását kell vizsgálni, a számla befogadójának magatartása, jóhiszeműsége ebből a szempontból közömbös. Ezt legfeljebb csak az adóbírság összegénél lehet figyelembe venni. Ezért közömbös felperesnek az a hivatkozása, hogy a számlakibocsátó magatartására és a bizonylatainak kezelésére neki ráhatása nem volt. Ugyanakkor igaz, hogy a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős, de ez legfeljebb a felperes kárigényét alapozhatja meg a számlakibocsátóval szemben külön polgári perben.
Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy az APEH irányelv nem jogforrás, csak belső jogértelmezési jogi álláspont, az a bíróságokat nem köti.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Pp. 275/B. § szerinti Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest a pernyertes alperes felülvizsgálati eljárási perköltségének megfizetésére. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.144/2001.)