adozona.hu
AVI 2003.4.43
AVI 2003.4.43
A vámigazgatási eljárásban az Áe. 61. § (5) bekezdésében írt szabály nem érvényesül (1995. évi C. tv. 125. §, 136. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, hogy 37 belföldi forgalom számára történő vámkezelés tekintetében benyújtott Egységes Vámárunyilatkozatokon helytelen árumegnevezés és vámtarifaszám került feltüntetésre. A helyes vámtarifaszám 1517.10-9000 lett volna. Ezért intézkedett a vámterhek módosítása iránt. A felperest pótlólagosan 49 057 121 Ft megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú módosítot...
AVI 2003.4.43 A vámigazgatási eljárásban az Áe. 61. § (5) bekezdésében írt szabály nem érvényesül [1995. évi C. tv. 125. §, 136. §]
A hatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, hogy 37 belföldi forgalom számára történő vámkezelés tekintetében benyújtott Egységes Vámárunyilatkozatokon helytelen árumegnevezés és vámtarifaszám került feltüntetésre. A helyes vámtarifaszám 1517.10-9000 lett volna. Ezért intézkedett a vámterhek módosítása iránt. A felperest pótlólagosan 49 057 121 Ft megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú módosított határozatok egy részét felügyeleti intézkedés keretében megsemmisítette, és az első fokon eljárt vámhivatalt új eljárás lefolytatására utasította. Határozatának rendelkező részében megjelölt további 26 elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezést elutasította. Döntését az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 125. § (5) bekezdésére, 161. §-ában foglaltakra alapította. Rögzítette, hogy határozata ugyanazokon a dokumentumokra épül, mint amelyek az alapvámkezeléskor is rendelkezésre álltak. A vámáruk tarifális besorolása azonban nem a jogszabályoknak megfelelően történt, ezért az elévülési időn belül utólagos ellenőrzésre figyelemmel módosítható. Utalt arra, hogy a felperesnek a jogellenes forgalomba hozatalra is vámügynök részvételére vonatkozó érvelését mely okoknál fogva fogadja el.A felperes keresetében határozatok megváltoztatását, 33 151 467 Ft összegű fizetési kötelezettség alóli mentesítését kérte. Azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontjában, 61. § (5) bekezdésében foglaltaknak. A határozatok módosítása jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sérti. Hivatkozott arra is, hogy az alperesnek a vámáru jogellenes forgalomba hozatalát elősegítő vámügynökök, egyetemleges vámfizetési kötelezettségét is meg kellett volna állapítani.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A Vtv. 147. § (2) bekezdésének és az Áe. 61. §-ának összevetése alapján arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a Vtv. a határozat visszavonásának módosításának időbeli korlátját
egy évről öt évre emelte fel. Az Áe.</a>-hez képest a Vtv. más eltérő rendelkezést ezzel kapcsolatban nem tartalmaz, az utóellenőrzés során enged ismételt módosítást. Utólagos ellenőrzés során csak akkor van lehetőség a határozat módosítására és visszavonására, ha a korábbiaktól eltérő tényeket állapít meg, azaz nincs ügyazonosság. Amennyiben azonban az ellenőrzést végző szerveknek rendelkezésére állt minden adat, amely alapján a megfelelő tényállást megállapíthatta volna, abban az esetben az Áe. 61. §-ában foglalt korlátozásokat figyelembe kell venni. A jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog a vámigazgatási eljárásban is alkalmazandó, és figyelembeveendő az utóellenőrzés során az ügyazonosság is.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Hivatkozott arra is, hogy a közigazgatási per tárgyát kizárólag a 26 elsőfokú módosító határozat, és azokat helybenhagyó döntés jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége képezte. A megyei bíróság a Vtv.-nek az utólagos ellenőrzésre vonatkozó szabályait, a Vtv. 209. §-ában, 145. §-ában 147. §-ában foglaltakat tévesen értelmezte, jogszabálysértően alkalmazta, figyelmen kívül hagyta a Vtv. 125. §-ában és 127. §-ában foglaltakat.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy bírói felülvizsgálat tárgyát csak határozata rendelkező részének első részében nevesített 26 elsőfokú határozathoz kapcsolódó, helybenhagyó döntése képezheti. Bírói felülvizsgálatot ugyanis csak az ügy érdemében hozott jogerős közigazgatási határozat ellen lehet kérni. Az alperes határozatának az a része, amely 11 elsőfokú határozatot érintően az elsőfokú határozatot megsemmisíti, és új eljárást rendel el, nem tekinthető ügy érdemében hozott másodfokú jogerős döntésnek, mivel a jogvitát véglegesen nem zárja le. Ezért még keresetnek helyt adó döntés esetén sem lehetett volna az alperes határozatát teljeskörűen hatályon kívül helyezni, és az alperest 37 elsőfokú határozatot érintően új eljárásra kötelezni.
A Vtv. 209. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a vámtörvény a kihirdetését követő 4. hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatálybalépést követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni. A Vtv. 173. § (1) bekezdése értelmében a vámigazgatás a pénzügyi igazgatás része. A Vtv. 161. §-a szerint az utólagos ellenőrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru, vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények és vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e vagy sem. A Vtv. 145. §-ának (1) bekezdése szerint a vámigazgatási eljárásban az Áe.</a> rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Vtv. 147. §-ának (5) bekezdése pedig kimondja, hogy a vámügyekben hozott bíróság által el nem bírált jogsértő határozat felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 139. §-ban meghatározott elévülési időn belül megváltoztatható, megsemmisíthető, továbbá az ügyben új eljárás lefolytatása rendelhető el. A (2) bekezdés alapján pedig a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó határozat az utólagos ellenőrzés kivételével csak egy ízben - a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül - módosítható. A Vtv. 125. §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy a vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható körülményben, vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése, a vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti a jogszerűen kiszabható vámteher megfizetése alól. A Vtv. 136. § (1) bekezdése a vámteher elévülési időn belüli helyesbítéséről rendelkezik. Az ismertetett rendelkezésekből következik, hogy a Vtv. az Áe.</a>-hez képest speciális szabályokat tartalmaz. Ezért a megyei bíróság tévesen hivatkozott az Áe. 61. § (5) bekezdése szerinti jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra, mivel ez a pénzügyi igazgatás részét képező vámigazgatási eljárásban éppúgy nem érvényesül, mint az adójogban. A nem megfelelő vámtarifaszám alkalmazását, ennek a ténynek a vámteher megállapítása szempontjából való jelentőségét a felperes sem vitatta. Az alapvámkezeléskor hozott határozatok módosítására pedig a Vtv. előzőekben részletezett szabályai jogszerű lehetőséget adtak az alperesnek, így határozata a perben felülvizsgálni kért rész tekintetében nem volt jogszabálysértő. A már ismertetett szabályozásból következik az is hogy, nincs jogi relevanciája annak, hogy a vámhatóság módosító határozatait ugyanazon dokumentumok alapján hozta meg, mint amelyek az eredeti vámkezeléskor is rendelkezésére álltak. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbelivel azonos, vagy hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyekben e perbelivel azonos tartalmú döntést hozott (Kf. V. 35.110/1999/4, Kf. I. 28.533/1999/8, Kf. V. 28.300/1999/5, Kf. IV. 35.292/1999/4....)
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabályt sért, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az elsőfokú, illetve felülvizsgálati perköltség megfizetésére. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.046/2001.)