adozona.hu
AVI 2003.4.42
AVI 2003.4.42
A vámáru vámértéket elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni [1995. évi C. tv. 21. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. év során zöldség és déligyümölcsök belföldi forgalom számára való vámkezelését indítványozta, minden esetben a holland B. H. b. v. által kiállított számlák alapján. Az elsőfokú vámhivatal valamennyi esetben elrendelte a vámérték vizsgálatát, majd a benyújtott számlák szerinti ügyleti értékek szerint végezte el a vámkezeléseket.
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka az elsőfokú vámhivatalnál felügyeleti jogkörben eljárva vámérték vizsgálatot tartott. A VPOP megkeresésse...
AVI 2003.4.42 A vámáru vámértéket elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni [1995. évi C. tv. 21. § (1) bek.]
A felperes 1996. év során zöldség és déligyümölcsök belföldi forgalom számára való vámkezelését indítványozta, minden esetben a holland B. H. b. v. által kiállított számlák alapján. Az elsőfokú vámhivatal valamennyi esetben elrendelte a vámérték vizsgálatát, majd a benyújtott számlák szerinti ügyleti értékek szerint végezte el a vámkezeléseket.A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka az elsőfokú vámhivatalnál felügyeleti jogkörben eljárva vámérték vizsgálatot tartott. A VPOP megkereséssel fordult a Holland Vámfőigazgatósághoz a felperes által benyújtott számlák hitelességének ellenőrzése céljából. A Holland Váminformációs Központ tájékoztatta a VPOP-t, hogy a Magyarországon bemutatott számlákat nem találták meg a holland cég nyilvántartásában, egyidejűleg megküldték azoknak a számláknak a másolatát, amelyek - a tájékoztató szerint - a valóban kifizetett árakat tartalmazzák. Az elsőfokú vámhivatal valamennyi korábban vizsgálat vámértéket ismételten felülvizsgálta, és határozataiban magasabb összegű vámérték után vámteher különbözet és vámigazgatási bírság megfizetésére kőtelezte a felperest helyesbítés címén. A B. Ügyészség határozatával a vámcsempészet bűntette miatti nyomozást megszüntette a felperes ügyvezetői és az elsőfokú vámhivatal egyik vámkezelője ellen.
Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta azzal az indokolással, hogy a külföldi vámigazgatás ellenőrzése során feltárt objektív bizonyíték alapján a vámteher kiszabásakor elfogadott vámérték nem felelt meg a valós vámértéknek, ezért az Vtv. 20. § (1)-(3) bekezdése, 21. § (1) bekezdése és a 29. §-a, és a Vhr. 44/A. § alapján az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a holland vámigazgatás által megküldött számlák önmagukban nem bizonyítják, hogy a felperes ezen összegeket át is utalta. Sőt, a büntetőeljárásban hozott határozat szerint is a felperes a vámkezeléskor bemutatott számlák szerinti összegeket utalta át. Az alperes a Vtv. 21. § (1) bekezdés figyelmen kívül hagyásával, a 136. § (1) bekezdése alapján kellő alap nélkül módosította a vámterhet és szabott ki bírságot. A felperest kötelező vámértéket gyakorlatilag a holland vámigazgatás határozta meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy éppen a Vtv. 21. § alapján a valós ügyleti érték szerint fogadta el a vámértéket. A holland vámigazgatás közlése igaz summásan, de tartalmazza az alperesi megállapításhoz szükséges adatokat. Az, hogy ezek a számlák nem valósak, a felperesnek kellett volna bizonyítania.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 20. § (1) bekezdésére, miszerint a kiszabásra kerülő vám alapja a vámáru vámértéke. A 21. § (1) bekezdése értelmében a vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló exporteladás során az árukért - 28. § rendelkezésnek megfelelő kiigazítások után - ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak. A Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (Vhr.) 44/A. § szerint a vámhivatal nem köteles a Vtv. 21. §-ában foglaltak szerint kimunkált vámértéket elfogadni, ha kétség merül fel arra vonatkozóan, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen kifizetett, vagy fizetendő árat tartalmazza.
A felperes által tett vámindítványokat követően az elsőfokú vámhivatal a Vhr. 44/A. §-ának megfelelően rendelte el a vámérték vizsgálatát, mikor észlelte, hogy a bevallott vámértékek a vámhivatal nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 5 §-ot meghaladó mértékben alacsonyabbak.
Az elsőfokú bíróság szerint a VPOP az elsőfokú vámhivatalnál tartott vámérték vizsgálatot felügyeleti jogkörben eljárva, a felperesnél utólagos ellenőrzés elrendelésére nem került sor. Ehhez képest az alperes határozatának meghozatala során olyan bizonyítékokat értékelt, amelyeket nem a felperes utólagosan ellenőrzése során, hanem felügyeleti jogkörben lefolytatott ellenőrzés keretében szerzett be.
A Vtv. 136. §-ára és a Vhr. 215. §-ára hivatkozva álláspontja szerint helyesbítésre abban az esetben kerülhet sor, ha a vámkezeléshez bemutatott számla adataiból kiindulva kell valamilyen kiigazítást elvégezni. Nem alkalmazható helyesbítés intézménye, ha a vámkezelés alapjául szolgáló számlát, mint egészet nem tartja elfogadhatónak a vámigazgatás. Megfelelő közigazgatás eljárás az lett volna, ha sor kerül a felperesnél lefolytatandó ellenőrzés elrendelésére. A jogerős ítélet szerint a Holland Vámigazgatás által feltárt okiratok önmagukban az alperes által értékelt formájukban nem alkalmasak vámérték meghatározására. Nem lehet nyilvánvalónak tekinteni, hogy tételesen átvizsgálta volna a számlakibocsátó könyvelését, a számlákat, a banki bizonylatokat. Nincs adat arra nézve, hogy ellenőrizte volna, hogy a számlák ellenértékét ki, mikor és milyen formában egyenlítette ki. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú vámhivatal által elrendelt vámérték vizsgálathoz képest a felügyeleti ellenőrzés időpontjában nem merült fel jogszerűen olyan adat, amelynek alapján a felperesnél lefolytatandó utólagos ellenőrzés keretében eltérő vámértéket lehetne meghatározni, ezért mellőzte az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kőtelezését.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint nem a Vhr. 44/A. §-a alapján lett elrendelve a vámérték vizsgálat, mert ez a jogszabály még nem volt hatályban. A Vtv. 29. §-ában foglaltak alapján rendelték el a vámérték vizsgálatot. A jogerős ítélet tévesen értékelte a Vtv. 136. §-a alapján a vámteher helyesbítésének jogintézményét. Nem számlakijavításról, hanem a valóságos vámérték meghatározásáról van szó. A jogerős ítélet tévesen értékelte az alperes által a Holland Vámigazgatóságtól beszerzett számlákat is a vámérték meghatározásánál. A holland hatóság úgy nyilatkozott, hogy "a bemutatott számlákat nem találtuk meg a nyilvántartásban", illetve, hogy a megküldött számlamásolatok "valóban a kifizetett árakat tartalmazzák". Ebből megállapítható, hogy a külföldi vámszerv nyomozást folytatott le és ennek eredményét közölte az alperessel. A VPOP a felperesnél sem felügyeleti ellenőrzést, sem utólagos ellenőrzést nem folytatott le, az elsőfokú vámhivatalnál végzett vizsgálatot a Vhr. 244. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Az alperes hivatkozott arra is, hogy az utólagos ellenőrzés és a felügyeleti jogkör gyakorlása vonatkozásában a felperes keresetlevelet kérelmet nem tartalmazott, így az elsőfokú bíróság azon túlterjeszkedett ennek vizsgálatánál.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és alperes perköltségben marasztalását indítványozta. Álláspontja szerint az alperes jogszerűtlenül járt el, amikor a Vtv. 136. § (1) bekezdése alapján helyesbítette a vámterhet kiszabó korábbi határozatát. Álláspontja szerint a perbeli esetben nem alkalmazható a vámteher helyesbítésének intézménye. Nem merült fel arra adat, hogy a benyújtott számlák tartalmától eltérő összegben vásárolták volna meg a perbeli vámárukat. E szerint az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy az ítélet szerint a VPOP felügyeleti ellenőrzést, illetve utólagos ellenőrzést folytatott le a felperesnél.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az alperes tévesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet iratellenességére, mivel az elsőfokú bíróság ítéletében nem állapította meg, hogy a VPOP a felperesnél felügyeleti ellenőrzést, illetőleg utólagos ellenőrzést folytatott le. Éppen ellenkezőleg, az elsőfokú bíróság ítéletének 5. oldalának utolsó bekezdése megállapítja, hogy a felperesnél utólagos ellenőrzés elrendelésére nem került sor, felügyeleti ellenőrzést pedig az elsőfokú vámhivatalnál tartott. Az alperes által hivatkozott szövegrész valójában az ítélet 6. oldalának utolsó bekezdéséhez kapcsolódik, amely arra utalt, hogy az elsőfokú vámhatóságnál lefolytatott felügyeleti ellenőrzés időpontjában nem merült fel jogszerűen olyan adat, amelynek alapján felperesnél lefolytatandó (!) utólagos ellenőrzés keretében az alap vámkezeléskor már lefolytatott vámérték vizsgálathoz kapcsolódó tényállástól eltérő tényállás mellett lehetne vámértéket meghatározni. Erre figyelemmel mellőzte az elsőfokú bíróság az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor egyetért az alperes azon jogi álláspontjában, mely szerint az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, amikor a felperesnél le nem folytatott felügyeleti ellenőrzést, illetőleg utóellenőrzést a közigazgatási eljárás hiányosságaként értékelte. A felperes ugyanis ezekre az esetleges eljárási jogszabálysértésekre a keresetlevelében nem hivatkozott.
Helytállóan utalt az alperes arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a Vhr. 44/A. §-a a perben nem alkalmazható, mivel a vámkezelés elvégzésekor még nem volt hatályban. Ugyanakkor az iratok alapján megállapítható, hogy az alperesi határozatok az alkalmazott jogszabályok körében utalnak a Vhr. 44/A. §-ára.
Az alperes helyesen utalt arra felülvizsgálati kérelmében, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Vtv. 136. §-ában meghatározott vámteher helyesbítés jogintézményét, így az erre alapított döntése sem lehetett helytálló. A Vtv. 136. § (1) bekezdése értelmében, ha a kereskedelmi forgalomba behozott vámáruknak a vámteher kiszabására elfogadott vámértéke nem felel meg a vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek, a vámterhet az elévülés határidején belül kérelemre, vagy hivatalból helyesbíteni kell. A Vhr. 215. § (1) bekezdése alapján a vámárunak a vámteher kiszabásakor megállapított vámértéke különösen akkor nem felel a valóságos vámértéknek, ha a benyújtott számla végösszegét helytelen egységár befolyásolta, vagy a számla adatainak a Vtv. 28. §-a szerinti kiigazítása elmaradt, ha az előkalkulált fuvarköltség a tényleges fuvarköltségtől 20. §-ot meghaladó mértékben tér el.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a Vtv. 123. § (1) bekezdése alapvetően nem a számlahelyesbítésről, hanem a vámteher helyesbítéséről rendelkezik, amely alapján a vámhivatal a tényleges vámérték figyelembevételével helyesbítheti a fizetendő vámterhet. A vámteher helyesbítésére pedig akkor is sor kerülhet, ha olyan körülmények kerülnek a vámszervek tudomására, amelyek befolyásolták a vámértéket, így annak kiigazítása vált szükségessé. Ilyen utólag, a vámszerv tudomására jutott adatnak kell tekinteni a perbeli esetet is, amikor a felperes által bemutatott számlák vizsgálatakor kiderült, hogy azok a számlakibocsátónál nem találhatók meg, illetve az adott jogügyletekről a számlakibocsátónál más számlák más értékben szerepelnek.
A jogerős ítélet okszerűtlenül mérlegelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, és részben iratellenesen értékelte a Holland Vámigazgatásnak a magyar vámszervek felé küldött tájékoztatását. A jogerős ítélet fikcióra épít, amikor arra utal, hogy a számlákat a kibocsátó egyszerű ellenőrzést nem igénylő megkeresése alapján is beszerezhette a Holland Vámigazgatás, és ugyanilyen formában kérhetett nyilatkozatot a pénzügyi teljesítésről. A jogerős ítéletnek nem volt arra adata, hogy milyen módon került sor a Holland Vámigazgatás ellenőrzésére, akkor ilyen feltételezésekbe sem bocsátkozhatott volna. Ezzel szemben a holland hatóság egyértelműen nyilatkozott, hogy a bemutatott számlákat nem találták meg a nyilvántartásban, illetve, hogy az általuk megküldött számlamásolatok a valóban kifizetett árakat tartalmazzák. Ezen adatok alapján pedig az alperes helytállóan jutott arra a kővetkeztetésre, hogy a felperes nem az általa bemutatott számlák alapján fizette meg a vételárat, így az nem tekinthető a valóságos vámértéknek. A valóságos vámértéket pedig a holland társszerv tájékoztatásának figyelembevételével állapította meg.
A Vtv. 21. § (1) bekezdése alapján a vámáru vámértéket elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló exporteladás során az árukért - a 28. § rendelkezésének megfelelő kiigazítások után - ténylegesen fizetnek vagy fizetni fognak. Az alperes pedig jogszerűen állapította meg, hogy a felperes az árukért ténylegesen nem általa bemutatott számlák alapján fizette meg az árat.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.852/2000.)