adozona.hu
AVI 2003.4.39
AVI 2003.4.39
A jogegységi határozat más adónemre vonatkozó jogvitában nem irányadó (2/1998. KJE sz. jogegységi határozat)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1993-1997. évekre vonatkozóan ellenőrzést tartott. Ennek alapján hozott határozatban az elsőfokú adóhatóság kötelezte a felperes társasági adónemben (továbbiakban: ta.) 6 104 000 Ft adókülönbözetnek, 1 787 000 Ft adóbírságnak, 3 502 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának tényállása szerint a felperes 1995 decemberében 23 420 000 Ft névértékű OTP letéti jegyet vásárolt, amit még ugy...
AVI 2003.4.39 A jogegységi határozat más adónemre vonatkozó jogvitában nem irányadó (2/1998. KJE sz. jogegységi határozat)
Az adóhatóság a felperesnél 1993-1997. évekre vonatkozóan ellenőrzést tartott. Ennek alapján hozott határozatban az elsőfokú adóhatóság kötelezte a felperes társasági adónemben (továbbiakban: ta.) 6 104 000 Ft adókülönbözetnek, 1 787 000 Ft adóbírságnak, 3 502 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának tényállása szerint a felperes 1995 decemberében 23 420 000 Ft névértékű OTP letéti jegyet vásárolt, amit még ugyanebben a hónapban dolgozóinak 40%-os árfolyamon értékesített halasztott fizetési kötelezettséggel. A felperes könyveiben a letéti jegyek beszerzési ára (névérték) és a dolgozókkal szemben érvényesített eladási ár különbözetét 14 052 000 Ft-ot veszteségként számolta el. 1996. évben két ízben zártkörű dolgozói kötvényt bocsátott ki 3 hónapos lejárattal. A felperes a kötvényeket 250%-os árfolyamon váltotta vissza dolgozóitól és az ennek kapcsán keletkezett 15 931 500 Ft árfolyamveszteséget az 1996. évi eredménye terhére elszámolta. A felperes 1993. december 21-én 2 850 000 Ft összegű kölcsönt nyújtott a dolgozóinak, 3 éves futamidővel. A felvett hitel kizárólag az A. T. B. Rt. által forgalmazott Millenium befektetési jegy vásárlására volt fordítható. 1999. december 30-án a felperes a dolgozóknak nyújtott kölcsönállományt, mint követelést, 1 083 000 Ft-ért értékesítette az Rt. részére, a különbözetként kimutatott összeget pedig egyéb pénzügyi műveletek ráfordításaként számolta el. Az alperes az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, és az 1991. évi LXXXVI. törvény (továbbiakban: Ta. tv.) 4. § (3) bekezdés e) pontjában foglaltakra figyelemmel azt állapította meg, hogy a letéti jegyek adásvételéből, a kötvénykibocsátásból, kölcsönnyújtásból származó veszteség nem a piaci forgalomból adódó értékvesztés következménye, az a vállalkozás tevékenységével nem függ össze, illetve felértékelésnek az eredménye. Ezért ezen összegekkel a társasági adóalapot megnövelte, ami az adókülönbözetet eredményezett.A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségének törlését kérte. Azzal érvelt, hogy az eljárása mindenben megfelelt a letéti jegyről és kötvénykibocsátásról szóló jogszabályokban foglalt rendelkezéseknek. Az alperes a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés e) pontjában foglaltakat jogszabálysértően, szűkítően értelmezte. A szerződéseknek nem a valóságos tartalmát értékelte, figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE számú Jogegységi határozatában, a Ptk. 207. § (4) bekezdésében foglaltakat, és az ország más területén e körben folytatott gyakorlatot.
Az alperes ellenkérelmében - határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy valamennyi tényállás tekintetében az alperes jogszerűen alkalmazta az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltakat és törvényesen növelte meg a felperes adózás előtti eredményét. Osztotta azt az alperesi álláspontot, mely szerint a letéti jegy adásvételéből származó veszteség nem tekinthető ügyleti kockázatnak, azt nem a társaságon kívüli körülmény idézte elő, hanem a felperes önként vállalta magára dolgozói anyagi elismerése és eredményesebb gazdálkodásban való érdekeltségének fokozása érdekében. A felperesnek a letéti jegyek eladásából származó vesztesége független volt a rendes üzletmenettől, nem állt közvetlen kapcsolatban a szokásos vállalkozási tevékenységgel. A kötvények kapcsán a rövid futamidőt a kibocsátás körülményeivel és a kibocsátás céljával egybevetve arra a következtetésre jutott, hogy ez a pénzügyi művelet nem a felperes eredményes gazdálkodását, és nem a pénzügyi stabilitás hosszú távra történő biztosítását szolgálta. Célja kizárólag az volt, hogy a felperes dolgozóit jövedelemben részesítse az adókötelezettség megkerülésével. Az árfolyam-különbözetből származó veszteség nem piaci forgalomból adódó értékvesztés következménye volt, hanem a felperes önkényes, vállalkozási tevékenységgel össze nem függő felértékelésének eredménye. A kölcsönszerződés kapcsán pedig a kölcsönszerződés korlátozó rendelkezésére, valamint a kölcsönszerződésnek Ptk. szerinti szabályaira figyelemmel azt állapította meg, hogy a felek szándéka valójában nem hitelnyújtásra irányult. A kölcsönnyújtás és engedményezés közötti rövid határidő és a piaci körülmények olyan arányú leértékelést, mint ami bekövetkezett, nem indokoltak. A veszteséget a felperes önként vállalta magára dolgozói javadalmazása érdekében azért, hogy az mentes legyen a társadalombiztosítási kötelezettség alól. Az alperes határozata a jogalap és összegszerűség tekintetében is megfelelt az abban rögzített törvényi rendelkezéseknek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát az abban is rögzített jogi érveire figyelemmel. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében, a 2/1998. KJE számú Jogegységi határozatban foglaltaknak, ellentétes az e tárgyban követett bírói gyakorlattal. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság és a bíróság nem vizsgálhatja a gazdasági döntések célszerűségét, illetve azt, hogy mi szolgálja egy adott cég eredményes gazdálkodását. Az intézet esetében a stabilitást és eredményességet a humán erőforrás oldaláról kell vizsgálni, személyi jellegű ráfordítások hosszabb távon a takarékszövetkezet eredményességét szolgálják. Kifogásolta, hogy az adóhatóság és a megyei bíróság jogszabályi rendelkezés hiányában tekintett semmisnek polgári jogilag érvényes szerződéseket.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében az adóhatóság és a bíróság is jogosult arra, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint minősítse. E rendelkezés kimondja továbbá azt is, hogy az érvénytelen szerződésnek, vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. E törvényhely alkotmányosságát a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága is megállapította a 724/B/1994. számú határozatában. A felperes által hivatkozott 2/1998. KJE számú Jogegységi határozat a perbeli jogvita eldöntésére nem lehet irányadó tekintettel arra, hogy ez a jogegységi döntés az 1991. évi XC. törvény 38/A. § (1) bekezdés k) pontjában foglalt személyi jövedelemadóra vonatkozó rendelkezéssel kapcsolatos. A perben felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok pedig nem ebben az adónemben, hanem társasági adónemben írtak elő a felperes terhére fizetési kötelezettséget.
Az adóhatóság és a bíróság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva nem a felek által megkötött szerződéseket minősítette, hanem kizárólag a jogügyletek adózás szempontjából történő értékelését végezte el. A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ennél fogva eldöntésére nem a letéti jegyre, kötvényekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések, hanem a Ta. törvény szabályai az irányadóak. A Ta. tv. 4. § (3) bekezdésének e) pontja szerint pedig az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor növeli az a ráfordítás, amely nincs összhangban a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel. Ilyennek minősül különösen az olyan szerződés alapján elszámolt költség, amely szerződésnek a piaci értékviszonyok alapján az adóelőnytől eltekintve nincs valós gazdasági tartalma. A Ta. tv. 4. § (3) bekezdés e) pontja szerinti törvényhely alkalmazásánál figyelemmel kell lenni az 5. § (6) bekezdésében foglaltakra is, mely tételes, taxatív felsorolást adva határozza meg azokat a személyi jellegű ráfordításokat, amelyek a vállalkozás bevételszerző tevékenységével összefüggő költségként, ráfordításként vehetők figyelembe. Ezek egyikével sem azonosak a perben vitatott összegek. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes érvelésével ellentétben nem személyi jellegű ráfordításként számolta el az árfolyam-veszteségeket. Az alperes és a megyei bíróság egyébként az árfolyamkülönbséget és értékkülönbözet nagyságát elfogadta, erre vonatkozóan csak adóügyi vonatkozásban tett a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés e) pontjában és 5. § (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel helyes ténybeli és jogkövetkeztetést. Helytállóan állapította meg, hogy ezek nem a vállalkozási tevékenységgel közvetlenül összefüggő, annak érdekében felmerült költségek és ráfordítások ennél fogva társasági adóalapot képeznek. A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja a megyei bíróság azon okfejtését, amely valamennyi jogügylet tekintetében azt részletezi, hogy az ügyletek nem függtek össze a felperes bevételszerző tevékenységével és piaci viszonyoktól függetlenek voltak. A jogerős ítélet egyébként megfelel az azonos, vagy hasonló tényállású és jogi megítélésű ügyekben hozott Legfelsőbb Bírósági határozatokba foglalt döntéseknek. (Kfv. IV. 35.540/2000/3., Kfv. IV. 35.538/2000/3., Kfv. V. 29.380/99/5., Kf. II. 29.213/99/4., Kf. I. 28.443/99/3.)
A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel határoz. [Pp.</a> 212. (1) bekezdése]. A Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti törvényi követelménynek a megyei bíróság jogerős ítélete megfelel. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzésre vonatkozóan is ki kell térni az ítélet indokolásának.
Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzés nem is az alperesi határozat jogszabálysértő voltán alapult. Ilyen döntést nem is tartalmazhatott volna, mivel ez ítéletre tartozó megállapítás. A végrehajtás felfüggesztésére a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 14. sz. állásfoglalásába foglaltakra figyelemmel került sor.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat az anyagi jogszabályoknak megfelel, eljárási szabálysértés nem történt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.742/2000.)