adozona.hu
AVI 2003.4.38
AVI 2003.4.38
Az Áfa törvény 48. § (4) bekezdésének b) pontjából nem következik, hogy csak a tárgyi eszköz üzembe helyezését követően nyílik meg az adózó visszaigénylési joga [1992. évi LXXIV. tv. 48. § (4) bek. b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperes idegen kivitelezővel végeztetett szőlőtelepítése alkalmassá tételéhez kapcsolódóan, bozótirtást, területtisztítást, égetést, gyomirtást, szántást és tereprendezést. Az 1998. augusztus 20-án kiállított számlák alapján az ellenérték kiegyenlítésére 1998. augusztus hónapban csak részben került sor, a felperes a számlák áfa tartalmát 1998. augusztus hónapra visszaigényelte. Az állami támogatást, adóalapot növelő "0" szá...
AVI 2003.4.38 Az Áfa törvény 48. § (4) bekezdésének b) pontjából nem következik, hogy csak a tárgyi eszköz üzembe helyezését követően nyílik meg az adózó visszaigénylési joga [1992. évi LXXIV. tv. 48. § (4) bek. b) pont]
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperes idegen kivitelezővel végeztetett szőlőtelepítése alkalmassá tételéhez kapcsolódóan, bozótirtást, területtisztítást, égetést, gyomirtást, szántást és tereprendezést. Az 1998. augusztus 20-án kiállított számlák alapján az ellenérték kiegyenlítésére 1998. augusztus hónapban csak részben került sor, a felperes a számlák áfa tartalmát 1998. augusztus hónapra visszaigényelte. Az állami támogatást, adóalapot növelő "0" százalékos kulcs alá tartozó belföldi értékesítésként mutatta ki.Az alperes jogerős határozatával az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy nem alapozhatta meg a felperes visszaigénylési jogát az Áfa törvény 48. § (4) bekezdés b) pontja, mivel a tárgyi eszköz beszerzését nyilvántartásai, bizonylatai nem támasztják alá. A felperes adóalanyiságából eredően a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozik, az 1995. évi XCVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 5. számú mellékletében foglaltak szerint, beruházását az üzembe helyezés előtt nem vehette fel tárgyi eszközei közé. A vitatott összeg az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) (3) bekezdés a) pontja értelmében a soron következő adómegállapítási időszakban beszámítható, mint fizetendő adócsökkentő tétel.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes keresete részben alapos. A felperes által kapott állami támogatás nem a felperes termékértékesítésének árát befolyásolja, hanem a beruházás megvalósítását segíti elő. Az adó visszaigénylési kérelem teljesítése körében az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés a) pontja, 28. és 29. §-aiban foglaltakat figyelembe véve az összeghatár a tárgyi időszakban 2 000 000 Ft volt, melyet a felperes adóalapja nem ért el, ezért az alperes határozata a szőlőültetvény létesítése tárgyában kapott vissza nem térítendő 1 740 027 Ft állami támogatáshoz kapcsolódó okfejtései és az abból fakadó következtetései megfeleltek a jogszabályi előírásoknak.
Jogszabálysértőnek tartotta viszont az alábbiak szerint, a felperes beruházásokat valósított meg a termőföld rendeltetésszerű hasznosítására való alkalmassá tételéhez. A bíróság megítélése szerint az alperes tévedett, amikor álláspontja szerint a felperest visszaigénylési jog csak a tárgyi eszköz teljes beszerzési árának megfizetését követően illeti meg. Helytelennek tekintette azt az álláspontot is, miszerint a visszaigénylési jog megnyíltát az ültetvény telepítés befejezéséhez és tárgyi eszközként való aktiválásához, azaz termőre fordulásához kötötte.
Rámutatott arra, hogy a tárgyi eszköz fogalmát az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 22. § (5) bekezdése határozza meg, e szerint tárgyi eszközök között szerepel a telkesítés is, amely tartósan - közvetlenül vagy közvetett módon - szolgálja a vállalkozás tevékenységét, függetlenül attól, hogy üzembe helyezésre került vagy sem. Az Szja tv. 11. sz. mellékletének II/1/A. pontja a tárgyi eszköz fogalmát ettől eltérően határozza meg, amikor a "függetlenül attól, hogy üzembe helyezésre kerültek-e vagy sem" mondatrészt mellőzi. A bíróság álláspontja szerint azonban ez a körülmény a visszaigénylési jog gyakorlása szempontjából jelentőséggel nem bír. Megállapítható viszont, hogy mind az Sztv. mind az Szja törvény tárgyi eszköz körébe sorolja fel a telkesítést.
A felperes pedig a perbeli ingatlanokhoz kapcsolódóan az elérni kívánt célt a szőlőtelepítés céljára történő alkalmassá tételben jelölte meg, amely tartalmilag telkesítést jelent. Az alperes e körben a tényállás tisztázási kötelezettségének [Art. 51. § (7) bekezdés, Áe. 26. § (1) bekezdés] nem tett eleget, vizsgálnia kellett volna, hogy a telkesítés megtörtént-e, lévén, hogy tárgyi eszközként a jogszabály nevesíti és ekként nyilvántartásba is vehető.
Az Szja tv. 5. sz. mellékletének II/3. pontja rögzíti a tárgyi eszközök nyilvántartásával kapcsolatos mezőgazdasági őstermelőket érintő kötelezettségeket, amely szerint a már használatba vett tárgyi eszközökről kell nyilvántartást vezetni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a még nyilvántartásba nem vett tárgyi eszközökről a felperes ne vezethetne nyilvántartást.
A bíróság nem osztotta felperes azon álláspontját, miszerint a beruházás és a beruházási ráfordítások tárgyi eszköznek minősülnek. Megítélése szerint a beruházás olyan tevékenység, amelynek eredményeként valósul meg a tárgyi eszköz. Ezt támasztja alá az Szja tv. 11. sz. mellékletének II/1/A. d) pontja, amely pontosan és tételesen meghatározza, hogy mi minősül a törvény alkalmazása körében beruházásnak.
Álláspontja szerint az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja két feltételt támaszt az adó-visszaigénylési kérelem teljesítése körében. Egyrészt, hogy a tárgyi eszköz beszerzéséből származó, előzetesen felszámított adó göngyölített ősszege legalább 100 000 Ft-tal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét. Másrészről, hogy a tárgyi eszköz beszerzés ellenértékét az adóalany az adott bevallás benyújtására előírt időpontig kiegyenlítse. Ekkor nemcsak a kifizetett tárgyi eszköz beszerzéséből származó előzetesen felszámított adóösszeg beszerzésére nyílik mód, hanem minden előzetesen felszámított és levonható adó visszaigényelhető.
A jogerős ítélet szerint a felperes a részszámlákra is alapozhat visszaigénylési jogot, amennyiben azok kiegyenlítést nyertek. Az Áfa törvény 48. § (4) bekezdés b) pontjából nem következik az, hogy csak az ültetvény termőre fordulásakor, a tárgyi eszköz üzembe helyezését követően nyílna meg a felperes visszaigénylési joga. A tárgyi eszköz ellenértékébe a részfizetések is beletartoznak. A visszaigénylési jogcím megszerzéséhez nincs szükség a beruházás befejezésére, a tárgyi eszköz üzembe helyezésére.
A kibocsátott részszámlák a tárgyi eszköz beszerzésének részét képezik, mivel a teljes üzembe helyezhető eszköz az esetek többségében egyetlen aktussal nem tud megvalósulni.
A jogerős ítélet előírta, hogy a megismételt eljárásban tételesen kell vizsgálni minden egyes ingatlanhoz kapcsolódóan a számlákban foglalt beruházások megvalósultak-e, és az abban foglalt ellenérték a bevallás benyújtására előírt időpontig maradéktalanul kiegyenlítést nyertek-e, amennyiben igen, és a tárgyi eszköz beszerzéséből származó, előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 100 000 Ft-tal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő göngyölített összegét, úgy az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja alapulvételével a visszaigénylés nem tagadható meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az Szja tv. hatálya alá tartozó mezőgazdasági őstermelő esetében a beruházás nem minősül tárgyi eszköznek, és csak az üzembe helyezett eszközöket tekinti tárgyi eszközöknek. A mezőgazdasági őstermelőnek az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközökről, nem anyagi javakról egyedi nyilvántartást kell vezetnie. Az Szja tv. 11. számú melléklete szövege alapján pedig a tárgyi eszköz nyilvántartásba csak használatba vett (üzembe helyezett) tárgyi eszközöket kell és lehet felvezetni. A felperes ilyen hiteles nyilvántartással nem rendelkezett. A jogerős ítélet ellentmondásos a tekintetben, hogy elfogadta, hogy a beruházások nem minősülnek tárgyi eszköznek, ugyanakkor a beruházási időszakban felmerült számlákkal igazolt ráfordítások után a felszámított áfát visszaigényelhetőnek tekintette.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a jogerős ítélet helyesen értelmezte az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés b) pontját.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja alapján az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó, levonható, korábban vissza nem igényelt, előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 100 000 Ft-tal meghaladja ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt beszerzési árát megfizette.
A jogerős ítélet megállapítását, mely szerint a beruházás nem minősül tárgyi eszköznek, a felek nem vitatták, sőt a felülvizsgálati kérelmében is erre hivatkozott az alperes. Az alperes szerint azonban ezen megállapításra figyelemmel a jogerős ítélet ellentmondásos az áfa visszaigényelhetősége körében.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes által hivatkozott ellentmondás nem áll fenn. A jogerős ítélet ugyanis megkülönböztette azt, hogy maga a beruházás nem minősül tárgyi eszköznek, és megkülönböztette azt, hogy mind az Sztv., mind az Szja. alapján a telkesítés tárgyi eszköznek tekintendő. A felperes pedig a jogerős ítélet megállapítása szerint a perbeli ingatlanokhoz kapcsolódóan szőlőtelepítés céljára történő alkalmassá tételt végeztetett el, amely tartalmilag telkesítést jelentett. Az így tárgyi eszköznek minősülő telkesítés beszerzésének ellenértékét, pontosabban a részszámlákat a felperes kiegyenlítette.
A jogerős ítélet arra is helyesen hivatkozott, hogy az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjából nem következik, hogy csak az ültetvény termőre fordulásakor, a tárgyi eszköz üzembe helyezését követően nyílna meg a felperes visszaigénylési joga.
Az alperes arra is utalt a felülvizsgálati kérelmében, hogy a mezőgazdasági őstermelőnek az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközökről, nem anyagi javakról egyedi nyilvántartást kell vezetnie. A közigazgatási iratok között elfekszik a felperes "tárgyi eszköz nyilvántartása", amelyet már az adóhatósági vizsgálat során és az adóhatóság rendelkezésére bocsátott. E körben pedig helyesen utalt arra a jogerős ítélet, hogy az Szja tv. 5. számú mellékletének II/3. pontja rögzíti, hogy a mezőgazdasági őstermelőknek a használatba vett tárgyi eszközökről kell nyilvántartást vezetni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a még nyilvántartásba nem vett tárgyi eszközökről a felperes ne vezethetne külön nyilvántartást. Ez a külön nyilvántartás pedig alapot adhat a beruházási költségek összegszerűségének és jogszerűségének megállapítására.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.782/2000.)