adozona.hu
AVI 2003.4.37
AVI 2003.4.37
Az Áfa törvény 8. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatás esetén nem alkalmazható a törvény 6. § (2) bekezdés c) pontjának rendelkezése (1992. évi LXXIV. tv. 6. §, 8. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1994-től 1997. évekre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek realizálása tárgyában kiadott határozatban a felperest kötelezte 15 556 000 Ft adóhiánynak, 4 666 000 Ft adóbírságnak, 9 918 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes határozatában az adóbírságot 1 556 000 Ft-ra mérsékelte, egyebekben az elsőfokú határozat rendelkezéseit helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: ...
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségének törlését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes tevékenységét tévesen minősítette szolgáltatásnak, mivel az termékértékesítés, így az 0%-os áfa-adókulcs alá esik. Hivatkozott arra is, hogy az adóhatóság ellenőrzéssel lezárt időszakot vizsgált újra, az erre vonatkozó jogszabályi tilalom ellenére.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes eljárása megfelelt az Art. 97. § v) pontjában, 54. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A perben lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak értékelése alapján pedig - a szakértői véleményt elfogadva - az rögzítette, hogy a felperes tevékenysége során új értéket nem hozott létre, így az nem minősül termékértékesítésnek, hanem szolgáltatásnyújtás. Ennél fogva az Áfa tv. 8. § (1) bekezdése alkalmazandó és a szolgáltatást 25%-os áfa terheli.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében, az Áfa tv. 6. § (1) bekezdés c) pontjában, 8. § (1) bekezdésében, Art. 27. § (1) bekezdésében, 54. § (1) bekezdésében, 67. § (1) és (2) bekezdésében, 72. § (1) és (2) bekezdésében, 84. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes felülvizsgálati kérelmét 6. sorszám alatt kiegészítette.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 27. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelmet a jogerős határozat kézhezvételét követő 60 napon belül kell előterjeszteni, abban meg kell jelölni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, a felülvizsgálati kérelmet megváltoztatni nem lehet. [Pp. 272. § (1) és (2) bekezdése 273. § (5) bekezdése]. A kifejtettekből következően a felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésekre a kérelmező utóbb nem hivatkozhat, ezért a Legfelsőbb Bíróság a "felülvizsgálati kérelem kiegészítése" című beadványban előadottakat érdemben nem vizsgálta.
A jogerős ítélet iratszerűen és jogszerűen állapította meg, hogy a felperesnek az ismételt ellenőrzés tilalmára alapított kereseti érvelése téves. 1993. február 25-i ellenőrzés a határozatok szerinti 1994-1997. évet nem érinthette. Az 1995. októberi és 1997. májusi ellenőrzés - az iratokból és az Art. 97. § v) pontjából következően - ugyancsak nem eredményez ellenőrzéssel lezárt időszakot. Ezek a revíziók ugyanis nem azt vizsgálták, hogy az adó megállapítása helyesen történt-e, hanem adóbevallás helyességét ellenőrizték.
A bíróság ítéletében megállapított tényállással kapcsolatban jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a tényállás iratellenes, vagy okszerűtlen logikai ellentmondást tartalmaz a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek. [Pp. 206. § (1) bekezdés, 270. § (1) bekezdés, 272. § (2) bekezdése]. A megyei bíróság a felek által indítványozott bizonyítást teljeskörűen lefolytatta.
Ítélete megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Indokát adja azoknak az okoknak, körülményeknek, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett [jogerős ítélet 5. oldal (2)-(5) bekezdés, 6. oldal (6) bekezdés]. Felperes felülvizsgálati kérelmében a tényállás kapcsán azzal érvelt, hogy a szakvéleményben tett ténymegállapításokkal ellentétes a szakértői vélemény, ennél fogva az ezt elfogadó jogerős ítélet is téves következtetéseken alapul. A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek az ellentmondásosságra, okszerűtlen értékelésre vonatkozó álláspontját nem osztja, szakértői véleményben szóbeli kiegészítésében, valamint a jogerős ítélet 6. oldal (2)-(5) bekezdésében kifejtett helytálló értékelése miatt. Rámutat egyben arra, hogy a felperes kétféle tevékenységet végzett. A bélyegalbumok, berakólapok, könyvkötészeti termékek gyártásának számlázásakor az alperes sem vitatta az Áfa tv. 6. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak alkalmazását. Másik tevékenysége volt az ugyancsak vámelőjegyzésben, nagy tételben beérkezett bélyegek válogatása, rendszerezése, csomagolása. Az erről kiállított számlában a felperes "bérmunka, csomagolási költség és szállítási költség" összegét tüntette fel. Ilyen válogatási tevékenység az Szj. 144990 egyéb gazdasági jellegű szolgáltatások osztályába tartozik. Az Áfa tv. 8. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatás, amelynél nem alkalmazható az Áfa tv. 6. § (2) bekezdés c) pontjának rendelkezése. A szakvélemény is egyértelműen rögzíti, hogy a felperes a bélyegválogatással, rendszerezéssel, csomagolással új terméket nem hozott létre, a megrendelő felé a megyei bíróság helytálló megállapítása szerint a felperes szolgáltatást nyújtott. Ezt a számlázási gyakorlata is igazolja. Okszerűen megállapított tényállásból, amely a tevékenységet szolgáltatásnak minősíti, helyes a levont jogkövetkeztetés is felülvizsgálni kért alperesi határozatra vonatkozóan.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási szabályt, az anyagi jogszabályoknak megfelel, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.850/2000.)