adozona.hu
AVI 2003.3.29
AVI 2003.3.29
A kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék tekintetében a bizonyítási kötelezettség nem a vámhatóságot, hanem a jövedéki alanyt terheli (1993. évi LVIII. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt vámhivatal - jövedéki törvénysértés miatt - kötelezte a felperest 11 684 000 Ft jövedéki bírságnak a megfizetésére, elrendelte a felperesnél lefoglalt, összesen 39 500 liter különféle olajszármazék elkobzását is. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Azt állapította meg, hogy I-III. számú tartályokban és a felperes tartályautójában lefoglalt fűtőolaj MSZ-2042 szabványnak nem felel meg, foszforsav nyomokat tartalmaz. A IV. számú tartályban lévő kő...
AVI 2003.3.29 A kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék tekintetében a bizonyítási kötelezettség nem a vámhatóságot, hanem a jövedéki alanyt terheli (1993. évi LVIII. tv. 67. §)
Az első fokon eljárt vámhivatal - jövedéki törvénysértés miatt - kötelezte a felperest 11 684 000 Ft jövedéki bírságnak a megfizetésére, elrendelte a felperesnél lefoglalt, összesen 39 500 liter különféle olajszármazék elkobzását is. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Azt állapította meg, hogy I-III. számú tartályokban és a felperes tartályautójában lefoglalt fűtőolaj MSZ-2042 szabványnak nem felel meg, foszforsav nyomokat tartalmaz. A IV. számú tartályban lévő kőolajszármazék pedig kenőolaj. Az egyéni vállalkozó felperes jövedéki engedéllyel nem rendelkezik. A lefoglalt jövedéki termékek eredetét, származását, birtoklásának jogszerűségét igazolni nem tudta. Az alperes a döntését az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 67. § (1) bekezdés c) pontjában m) és n) pontjában foglaltakra alapította.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének. A tőle lefoglalt termék eredetét igazolta, bizonyítási indítványként a számára értékesítést végző cég részére jövedéki engedélyt kiadó hatóság megkeresését jelölte meg. Hivatkozott a P. Laboratórium vizsgálati szakvéleményében foglaltakra azzal, hogy a lefoglalt termék "egyéb fűtőolaj" ITJ 55-22-9 kategóriába tartozik. A lefoglalt terméken "savazást" nem végzett, analitikus szakértő bevonását kérte.
Az alperes ellenkérelmében - határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, bizonyítási indítványának nem adott helyt. Ez utóbbit azzal indokolta, hogy a vámlabor és a P. Laboratórium véleménye nem ellentétes, egybehangzóan azt igazolja, hogy az ellenőrzés során felperesnél fellelt termék nem szabványos termék. A 39 500 liter olajszármazék jövedéki termék volt a Jszt. 3. § (4) és (5) bekezdés értelmében, függetlenül attól, hogy megfelel-e vagy sem az MSZ 2042:1996 szabványnak. A felperes felé számlát kibocsátó I. Kft. a számla szerinti időpontban ténylegesen jövedéki termékek értékesítését nem végezte, annak feltételei e kft. esetében nem is voltak adottak, ezért utóbb jövedéki engedélye visszavonásra is került. A felperes, mint vásárló nem járt el kellő körültekintéssel a termék jogszerű forgalmazásának tisztázása érdekében. Nyilatkozatából a vásárlás, értékesítés körülményeiből megállapíthatóan nem törekedett meggyőződni arról, hogy a termék után a fogyasztási adót megfizették-e vagy sem. Az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást teljeskörűen tisztázta. A felperes a tőle lefoglalt jövedéki termékek eredetét, származását nem igazolta a Jszt. előírásainak megfelelően. Az alperes határozata megfelelt a Jszt. 67. § (1) bekezdés c) pontjában, m)</a> és n) pontjában foglaltaknak. Utalt egyben arra is, hogy a Jszt. kimentést nem tűrő felelősséget érvényesít. Az alperes határozatai megalapozottak és jogszerűek voltak. A felperes a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti igényét a neki kárt okozó szállítóval szemben.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak hatályon kívül helyezését, a bíróság utasítását a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Másodlagos kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalára irányult. Azzal érvelt, hogy jogszabálysértést nem követett el, kereskedőtől vásárolt fűtőolajat saját célra, azt kizárólag birtokban tartotta, vegyi összetételét semmilyen formában nem változtatta meg. Hivatkozott arra is, hogy az, ellenőrzési jegyzőkönyv aláírása során "meg volt zavarodva, bármit aláírt volna". A tényállást az 1997. szeptember 11-ei nyilatkozata és az ahhoz csatolt okiratok alapján kérte megállapítani. Az volt a jogi álláspontja, hogy a határozatokkal érintett termék nem tartozott a Jszt. hatálya alá.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetése is. Ítélete teljeskörűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és a 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Határozatokban és ítéletben megállapított tényállás nem kizárólag az ellenőrzési jegyzőkönyvben foglaltakon alapul, hanem a rendelkezésre álló valamennyi bizonyíték egybevetésén és okszerű mérlegelésén. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, a felperesnek a bizonyítékok felülmérlegelésére alapított érvelése nem helytálló. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a 39 500 liter kőolajszármazékból 7500 literre vonatkozóan származás igazolása tekintetében még bizonyítási indítványt sem terjesztett elő. A fellebbezésében nem hivatkozott olyan tényre vagy körülményre, amelyeket az elsőfokú bíróság ne értékelt volna megfelelően. Az elsőfokú bíróság a felperestől lefoglalt termékeket a vámlaboratórium és a P. Laboratórium egybehangzó véleményére figyelemmel helyesen minősítette a Jszt. 3. § (4) és (5) bekezdésének értelmében a törvény tárgyi hatálya alá tartozónak. A jövedéki törvénysértés megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a jövedéki termék vegyi összetételét a felperes vagy más változtatta-e meg, illetve, hogy a felperes tudott-e a jövedéki termék "savazásáról". Kereskedelmi mennyiségnek minősülő jövedéki termék tekintetében ugyanis a felperes a származás, eredet és birtoklás jogszerűségét a Jszt. által előírt módon számlával, vámokmánnyal vagy a számviteli törvény előírásainak megfelelő bizonylattal igazolni nem tudta. Ugyancsak nem igazolta a termék adózott voltát. Az [Jszt. 67. § (1) bekezdés m), n) pontja] elsőfokú bíróság ítéletének 7. oldal utolsó előtti bekezdésében 8. oldal 1. és 2. bekezdésében a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan mutatott rá arra is, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel [Jszt. 67. § (1) bekezdésének c) pontja]. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének. A Jszt. 67. § (1) bekezdésének m) és n) pontja alapján ugyanis a kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék tekintetében - a törvényi szabályozásból következően - a bizonyítási kötelezettség nem az alperest, hanem a felperest terhelte. A Jszt. az objektív felelősség talaján áll és nemcsak a bizonyítási kötelezettséget rója a kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék birtokosára, hanem a bizonyítás módját is meghatározza. E törvényi feltételeknek pedig a felperes nem tett eleget. Érvelésével ellentétben ezért önmagában a kereskedelmi mennyiségű jövedéki termék birtoklásának ténye, ha a származás eredet jogszerűsége nincs igazolva, jövedéki törvénysértést valósít meg, és szankciókat von maga után.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban a pernyertes alperest nem ügyvéd és nem jogtanácsos képviselte, ezért javára perköltséget megállapítani nem lehetett.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének fellebbezési illetékre vonatkozó rendelkezése az 1990. évi XCIII. törvény 46. § (1) bekezdésében és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltakon alapul. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35. 622/2000.)