adozona.hu
AVI 2003.3.28
AVI 2003.3.28
Az Art. nem szabályozza a feltétel és időhatározás jogintézményét, ezért feltételes áfa-visszaigénylésre nincs lehetőség (1990. évi XCI. tv., 1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság 1992. március 21-én kelt végzésével rendelte el a felperesi termelő szövetkezet felszámolását. A felperes felszámolója a P. Kft. 1999 júliusában készítette el a zárómérleget, a vagyonfelosztási javaslatot, valamint adóbevallást nyújtott be. A zárómérleg tartalmazta a felszámolói díjra tett összegszerű javaslatot is.
Az APEH Megyei Igazgatóságának Csődeljárási és Felszámolási Osztálya a zárójelentésre és a zárómérlegre kifogást terjesztett elő a felszámoló felé. Jelezte, hogy...
AVI 2003.3.28 Az Art. nem szabályozza a feltétel és időhatározás jogintézményét, ezért feltételes áfa-visszaigénylésre nincs lehetőség (1990. évi XCI. tv., 1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
A megyei bíróság 1992. március 21-én kelt végzésével rendelte el a felperesi termelő szövetkezet felszámolását. A felperes felszámolója a P. Kft. 1999 júliusában készítette el a zárómérleget, a vagyonfelosztási javaslatot, valamint adóbevallást nyújtott be. A zárómérleg tartalmazta a felszámolói díjra tett összegszerű javaslatot is.Az APEH Megyei Igazgatóságának Csődeljárási és Felszámolási Osztálya a zárójelentésre és a zárómérlegre kifogást terjesztett elő a felszámoló felé. Jelezte, hogy nem részletezte a zárójelentés a felszámolási költségeket, ugyanakkor nem ért egyet az 1 193 000 Ft visszaigényelhető általános forgalmi adó szerepeltetésével sem, hiszen a felperesi társaságnak bevallással alátámasztott ilyen jellegű követelése nincsen.
A felperes ezen álláspontra figyelemmel előterjesztette 1999. első félévére vonatkozóan a 99651-es áfa bevallását, emellé egy olyan iratot csatolt, mely szerint a bevallás csak a bírósági záró végzés után lesz jogérvényes. Az áfa-visszaigénylés a le nem számlázott felszámolói díj általános forgalmi adóját, valamint a zárómérlegben tartalékként várható áfa tartalmat foglalja magába, ami a tényleges felmerüléskor lesz visszaigényelhető. Ebben az adóbevallásban a felperes 1 193 000 Ft adót helyezett levonásba és igényelt vissza.
A felperesnél az adóhatóság kiutalás előtti adóellenőrzést végzett 1999. január 1. és június 15. között, amelynek eredményeképpen meghozott 1999. november 10-én kelt határozatával a felperes terhére 1 168 000 Ft jogosulatlanul igényelt általános forgalmi adót állapított meg, mely bírságalapnak minősülő összeg után 584 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2000. január 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Nem vitatta, hogy a felszámolói díj általános forgalmi adó tartalmát igényelte vissza 1 167 622 Ft összegben, és a felszámolói díjról számlával vagy egyéb bizonylattal nem rendelkezett. A felperesnek azonban az volt a jogi álláspontja, hogy a bevallását feltétellel nyújtotta be, amelyre a Ptk. 228. és 229. §-a alkalmat ad. Sérelmezte, hogy az alperesi határozat a felszámolási eljárásról kiadott 1986. évi 11. tvr. mellett a csődtörvényre is hivatkozott. A felszámoló díj csak a felszámolási eljárás jogerős befejezésekor esedékes, addig tehát számlát nem állíthatott ki. Amennyiben ugyanis az ezzel ellentétes álláspont igaz lenne, akkor a felszámolási eljárással megszűnt gazdálkodó nem igényelhetne vissza általános forgalmi adót.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, majd módosította a határozat indokolását annyiban, hogy kizárólag a felszámolási törvényerejű rendeletre hivatkozott a határozatban.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet megállapította, hogy a jelen esetekben az adóügyi és a felszámolási jogviszony elvált egymástól, az adóhatóság az adóügyi jogviszonyban az adójogszabályokat volt köteles alkalmazni. Sem az adózás rendjéről szóló törvény, sem az Áfa. törvény nem tartalmaz ugyanis olyan rendelkezést, amely alapján lehetőség lenne feltételhez kötött adóbevallás benyújtására, így a felperes által hivatkozott Polgári Törvénykönyv 228., 229. §-ai nem alkalmazhatók. A jogerős ítélet idézi az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdés a) pontját és megállapítja, a felperes sem vitatta, hogy az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentummal az 1 167 622 Ft általános forgalmi adó összeg vonatkozásában nem rendelkezett. Helytálló volt az alperes megállapítása, mely szerint az általános forgalmi adó levonás jogosulatlannak minősült.
A felperes által kifogásolt csődtörvényre való hivatkozást a módosított alperesi határozat mellőzte. A bíróság egyezően állapította meg az alperessel azt is, hogy a perbeli esetben nem merült fel olyan kivételes méltánylást érdemlő körülmény, amely a kiszabott bírság mértékét az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 73. § (1) bekezdése alapján megállapította volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete szerinti ítélet meghozatalát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy a perbeli esetben az adójogszabályokat kellett alkalmazni, azonban mégis fenntartotta azt a Ptk. 228. és 229. §-ra való hivatkozását, mely szerint jelezte az adóbevallásában, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésére a feltétel bekövetkezte után fog sor kerülni. A felszámoló díja nem volt esedékes a bírósági határozat előtt, ezért nem tudott számlát kiállítani, ezért kötötte az általános forgalmi adó visszaigénylésének hatályosságát feltételhez.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A felperes sem vitatta, hogy az adójogi jogviszonyban az adójogszabályokat kell alkalmazni, a jelen eljárás tárgya a felperes általános forgalmi adó visszaigénylés jogszerűségének felülvizsgálata volt. Sem az Áfa. tv., sem az Art. nem szabályozza a feltétel és időhatározás jogintézményét, ezért a felperes által benyújtott adóbevallásban megjelölt feltételes általános forgalmi adó visszaigénylésre nincsen lehetőség. A felperes az 1999. szeptember 2-án benyújtott adóbevallásában előterjesztette a visszaigényelt 1 193 000 Ft általános forgalmi adó kiutalását. Ezzel a visszaigénylés megvalósult. Helytállóan állapította meg az adóhatóság és a jogerős ítélet azt is, hogy az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján az általános forgalmi adó visszaigényléséhez szükséges jogszabályi feltétel nem állt fenn, ugyanis a felszámított adó tekintetében a felperes az adó összegét hitelesen igazoló bizonylattal nem rendelkezett.
Az Art. 73. § (1) bekezdése kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén teszi lehetővé a bírság mérséklését, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóhatóság megállapította az eset összes körülményeinek mérlegelésével, hogy ilyen kivételes méltányosságot az adott esetben nem észlelt. A Legfelsőbb Bíróság az adóhatóságnak e bizonyítékok mérlegelésén alapuló döntését egyezően a megyei bíróság ítéletében foglaltakkal jogszabálysértőnek nem tekintette.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során jogszabálysértést nem észlelt, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.451/2000.)