adozona.hu
AVI 2003.3.27
AVI 2003.3.27
Az adózó egyes üzleteiben elkövetett jogszabálysértések a mulasztás ismétlődésének tekinthető akkor is, ha a különböző üzletek egymástól függetlenül és eltérő helyen működnek (1990. évi XCI. tv. 74. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1997. május 28-án nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte a felperes által üzemeltetett B., D. u. 40. szám alatti M. Étteremben. Az ellenőrzéskor az alkalmazott a próbavásárlás során nem bocsátott ki és nem adott át nyugtát az eljáró revizoroknak, az elsőfokú hatóság 1997. június 20. napján kelt határozatában ezért nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 230 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat megállapította, hogy az ellenőrz...
AVI 2003.3.27 Az adózó egyes üzleteiben elkövetett jogszabálysértések a mulasztás ismétlődésének tekinthető akkor is, ha a különböző üzletek egymástól függetlenül és eltérő helyen működnek (1990. évi XCI. tv. 74. §)
Az adóhatóság 1997. május 28-án nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte a felperes által üzemeltetett B., D. u. 40. szám alatti M. Étteremben. Az ellenőrzéskor az alkalmazott a próbavásárlás során nem bocsátott ki és nem adott át nyugtát az eljáró revizoroknak, az elsőfokú hatóság 1997. június 20. napján kelt határozatában ezért nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 230 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat megállapította, hogy az ellenőrzést megelőzően az adóhatóság már több esetben szabott ki bírságot a felperes különböző üzleteiben feltárt nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt. A jelen ellenőrzést megelőzően 1997. április 23-án a felperes R. tér 9. szám alatt üzemelő üzletében lefolytatott ellenőrzés során feltárt mulasztás miatt szabtak ki 150 000 Ft-os adóbírságot. Megjegyezte a határozat, hogy a maximális összegű bírság kiszabásától azért tekintett el, mert a mulasztást az adózó kisegítő tanulója követte el.A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes 1997. augusztus 13-án hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság 1997. szeptember 26-án nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte a felperes B., K. u. 2. szám alatti telephelyén, a borozóban. Az alkalmazott a próbavásárlás során nem bocsátott ki és nem adott nyugtát a revizoroknak, ezért az elsőfokú adóhatóság 1997. október 22-én kelt határozatával a felperes terhére nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 340 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A határozat megállapította, hogy a jelen ellenőrzést megelőzően 1997. május 28-án végzett vizsgálat is hasonló mulasztást tárt fel és kiszabott 230 000 Ft-os mulasztási bírság jogerőre emelkedett. Tekintettel arra, hogy a kiszolgálást végző kezdő alkalmazott volt, nem alkalmazta a bírság kétszeres mértékét.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 1997. december 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes mindkét határozat ellen keresetet terjesztett elő, a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt kiszabott bírság jogalapjának fennállását nem vitatta, elfogadta, hogy mindkét esetben elmulasztotta alkalmazottja a nyugtaadási kötelezettséget, de a mulasztási bírság összegének mértékét sérelmezte és kérte, hogy a bíróság 20 000 Ft-ra mérsékelje a kiszabott bírságot. A felperesnek az volt az álláspontja, elfogadhatatlan, hogy az adóhatóság ismétlődő mulasztást állapítson meg, tekintettel arra, hogy nem ugyanazon a telephelyén történtek a mulasztások, Budapest területén ugyanis a felperes több, eltérő helyen működő üzletet üzemeltet.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletével, az alperes keresettel támadott határozatait megváltoztatta, az elsőként ismertetett 1997. augusztus 13-án kelt határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően úgy változtatta meg, hogy a mulasztási bírság összegét 160 000 Ft-ra, a másodikként ismertetett 1997. december 29-én kelt határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően úgy változtatta meg, hogy a mulasztási bírság összegét 256 000 Ft-ra mérsékelte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét egyebekben elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy adózó a felperes által is elismerten az O. Vendéglátó Rt. Az adótörvények tehát nem a felperesi telephelyre, hanem az adózóra írnak elő jogokat és kötelezettségeket. Az a körülmény, hogy a felperes nem egy, hanem 140 üzletet üzemeltet, nem mentesíti az adótörvények alól, és nem ad kedvezményt a nyugtaadási kötelezettség körében. A felperes kötelessége, hogy az egyes üzleteiben kellő módon megszervezze a nyugtaadási kötelezettség teljesítését. E vonatkozásában az elsőfokú bíróság idézte az egyik legfelsőbb bírósági eseti döntést, amely hasonló álláspontra helyezkedett.
Az elsőfokú bíróság a mulasztási bírság összegszerűsége vonatkozásában megállapította, hogy az egyes ügyekben az alperes kialakított már egy alkalmazott gyakorlatot: a felperes ezen ügyeiben mindig 30% az az emelt összegű bírságmérték, amely az egyes mulasztás gyakoriságához igazodik, illetőleg, amely az egymást követő mulasztásokat szankcionáló, egymásra épülő mulasztási bírságok sorrendjében következik, figyelemmel az egyes enyhítő és súlyosító körülményekre. Ehhez képest áttekintette az elsőfokú bíróság mind az első, mind a második ügyben a kiszabott bírságot megelőző ügyben kiszabott bírságot és megállapította, hogy az előző ügyekben alkalmazott bírság összege lecsökkent, és ehhez mérten döntött jelen ügyben is a kiszabott bírságok mértékének csökkentéséről.
Az elsőfokú ítélet keresetnek részben helyt adó döntése ellen a felek nem fellebbeztek, e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet nem bírálta felül. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést és kérte a kiszabott bírságok további mérséklését maximum 50 000 Ft mértékben.
A felperes ismét hangsúlyozta, sérelmesnek tartja azt az elvet, amely szerint a részvénytársaság egyik üzletében elkövetett mulasztást egy másik üzletben történt mulasztás esetén ismétlődő mulasztásként kezeli az adóhatóság. Erre figyelemmel ugyanis már az adóhatóság 2 000 000 Ft összegű bírságot is kiszabott, ez olyan irreálisan magas összegű magas összegű bírság kiszabására ad lehetőséget, amely álláspontja szerint nincs összhangban az elkövetett mulasztás mértékével.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróság azt vizsgálja, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabálynak megfelel-e vagy sem.
A nem vitás tényállás szerint a felperes a perbeli esetben a mulasztási bírság jogalapját nem vitatta, kizárólag a mulasztásért kiszabott bírság mértékét tartotta eltúlzottnak. Az elsőfokú bíróság és az alperes által helyesen idézett Art. 74. § (12) bekezdése kimondja, ha az adózó a nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, az adóhatóság az első alkalommal 100 000 Ft-ig, a mulasztás ismétlése esetén az előző bírság összegének kétszereséig terjedő mulasztási bírságot állapít meg. E bírságösszeg határok között az adóhatóság mérlegeléssel állapítja meg a kiszabandó összeg mértékét, amely mérlegelésnél figyelembe veszi az Art. 74. § (17) bekezdésében felsoroltakat.
A Legfelsőbb Bíróság - mint ahogy azt az elsőfokú bíróság ítéletében idézte -, a Kfv. II. 25.082/1994/6. számú ítéletében is kimondta már, egyetértett azzal az elvvel, hogy az adójogi jogviszonynak az alanya az adózó, jelen esetben az O. Vendéglátó Rt. és nem annak az önálló tevékenységet végző üzlete. Az adóhatóság a felperessel mint adózóval van adójogviszonyban, ezért az adózó egyes üzleteiben elkövetett jogszabálysértések a mulasztás ismétlődésének tekinthetők akkor is, ha a különböző üzletek mint telephelyek, egymástól függetlenül és távolság tekintetében is eltérő helyen működnek. Kétségtelen tény, hogy a felperesnek mint adózónak saját belső munkáját úgy kell szerveznie, hogy az egyes általa működtetett telephelyeken az adózással összefüggő kötelezettségeket megfelelően teljesítsék illetőleg ennek hiányában a jogkövetkezményeket viselnie kell.
A perbeli esetben az elsőfokú bíróság helyesen áttekintette az alperesi határozatokat megelőző jogerős határozatokban kiszabott mulasztási bírság összegét, és ezeket mint kiinduló pont figyelembe véve, értékelve az egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket, mérlegeléssel mérsékelte az alperesi határozatban megállapított bírságot. Az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelt, a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan körülményt, amelyet a bíróság mérlegelése során eljárva ne vett volna figyelemmel, így a további bírság mérséklésére lehetőséget nem látott.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokaira tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. I.35.410/2000.)