adozona.hu
AVI 2003.3.26
AVI 2003.3.26
Az önadózás rendszerében a támogatás igénybe vétele nem az adóhatóság engedélyén, hanem az adózó igénylésén, bevallásán alapul (1990. évi XCI. tv. 18. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél agrárfinanszírozási támogatás kiutalás előtti ellenőrzését végezte el 1999. július hónapra vonatkozóan. Ennek realizálása tárgyában kiadott határozatban a felperes terhére 1 989 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és az ennek megfelelő adó kiutalását, mint jogosulatlant, elutasította. A bírság kiszabásától eltekintett. Az alperes a 609/1999. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 273/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet (továbbiakban: R...
AVI 2003.3.26 Az önadózás rendszerében a támogatás igénybe vétele nem az adóhatóság engedélyén, hanem az adózó igénylésén, bevallásán alapul (1990. évi XCI. tv. 18. §)
Az adóhatóság a felperesnél agrárfinanszírozási támogatás kiutalás előtti ellenőrzését végezte el 1999. július hónapra vonatkozóan. Ennek realizálása tárgyában kiadott határozatban a felperes terhére 1 989 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és az ennek megfelelő adó kiutalását, mint jogosulatlant, elutasította. A bírság kiszabásától eltekintett. Az alperes a 609/1999. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 273/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdésének a) pontjában, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 27. § (4) bekezdésében, 2. sz. melléklet IV/2/b. pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes nem a támogatás igénylésekor érvényben lévő jegybanki alapkamat alapján számította ki a támogatás mértékét, illetve, hogy az igénylés benyújtásakor lejárt esedékességű köztartozással rendelkezett.A felperes keresetében a határozatok részbeni megváltoztatását kérte. Petituma arra irányult, hogy a bíróság az adókülönbözet és jogosulatlan igénylés mértékét 366 000 Ft-ra mérsékelje és kötelezze az alperest 1 623 000 Ft kiutalására. Nem vitatta az adóhatóságnak a kamatszámítás körében (366 000 Ft-ot érintően) tett megállapításait. Nem vonta kétségbe azt sem, hogy támogatás iránti igényét 1999. július 7-én kelt igazolás alapján nyújtotta be. 1999. július 19-én nyilatkozott, hogy még ezen a napon átutalási megbízást adott a pénzintézetnek folyószámláján fennálló tartozás kiegyenlítése érdekében, amit a bank 1999. július 21-én teljesített. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság a jogszabályt tévesen értelmezte, a hátralék hiánya ugyanis nem az igénylés benyújtásának, hanem a támogatás elnyerésének feltétele. Az adóhatóság tévesen alkalmazta a határozata szerinti Art.-ban rögzített rendelkezéseket.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes tévesen azonosította a támogatás igénybevételét annak igénylésével, mivel e két cselekmény az eljárás időbelileg egymástól eltérő mozzanata. Igénylés a tevőleges magatartás, amely a későbbi igénybevétel lehetőségét megnyitja, az eljárást megindítja. Az igénybevétel pedig a hatóság engedélye alapján a támogatás kiutalásával nyílik meg. Ezért a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperes kiterjesztő jogértelmezéssel jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy az R. 3. § (1) bekezdésében írt feltételnek az igénylés benyújtásakor kell fennállnia. Mivel pedig a felperes a kiutalás előtti ellenőrzés megkezdésének időpontjára köztartozását rendezte, így amikor az igénybevétel lehetősége megnyílt, lejárt adó vagy járulékhátralékkal nem rendelkezett. Rögzítette továbbá azt is, hogy az Art. 32. § (4) bekezdése értelmében az adóhatóságnak abban az esetben, ha a kiutalás előtti ellenőrzés időpontjára a felperes nem rendezte volna tartozását, akkor elsődlegesen az igényelt összegből a tartozás rendezésére szolgáló összeget kellett volna visszatartani, és a fennmaradót kiutalni. Az új eljárásra vonatkozóan előírta annak vizsgálatát, hogy az elsőfokú határozat meghozatalakor a felperes az R.a> és az Art. rendelkezéseinek megfelelően az agrárfinanszírozási támogatás igénybevételére jogosult volt-e, amennyiben igen, annak kiutalásáról kell rendelkezni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves, nem felel meg az R. 3. § (1) bekezdés a) pontjában, 11. § (1) bekezdésében, az Art. 21. § (4) bekezdésében, 2. sz. melléklet IV/2/b. pontjában, 18. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Vitatta az új eljárásra vonatkozóan előírtakat is.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az R. 3. § (1) bekezdése kimondja, hogy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában támogatásban felszámolási, vagy végelszámolási eljárás alatt nem álló jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság részesülhet, feltéve, ha lejár adó, vám, egészség-, nyugdíjbiztosítási járulékhátralékkal nem rendelkezik, mely körülményt - az adóhatóság által folyósított támogatás kivételével - a támogatás igénybevétele előtt igazolnia kell. Az R. 11. §ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóságon keresztül folyósított támogatás igénybevételére az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni. A perbeli esetben adóhatóság által folyósított támogatás kapcsán kellett jogkérdésben állást foglalni. A perben nem vitatott tényállás alapján a felperes 1999. július 19-én nyújtotta be igényét, az egészségügyi hozzájárulás adónemben fennálló lejárt esedékességű tartozásának kiegyenlítésére pedig 1999. július 21-én került sor. Az Art. 27. § (2) bekezdése értelmében az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó bankszámláját az azt vezető pénzintézet megterheli. Ezért a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy az igénylés időpontjában köztartozását kiegyenlítette. Az Art. 27. § (4) bekezdése kimondja, hogy az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről a törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. Eltérő rendelkezés hiányában a költségvetési támogatást az igény benyújtásának napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 15 napon belül, a visszatérítendő adót a bevallás benyújtásától számított 30 napon belül kell kiutalni. A jogszabályból, valamint az Art. 2. sz. melléklet IV/2/b. pontjának egybevetéséből megállapítható, hogy a támogatás esedékessége megegyezik a bevallás benyújtásának időpontjával, amely időponttól számított 30 napon belül kell a támogatást kiutalni. Az önadózás rendszerében a támogatás igénybevétele nem az adóhatóság engedélyén, hanem az adózó igénylésén, bevallásán alapul. [Art. 18. § (1) bekezdése] A kiutalás előtti ellenőrzés nem feltétele a kiutalásnak. Az adóhatóság eldöntheti, hogy szükségesnek tartja-e, vagy sem a kiutaláshoz a jogszerűség előzetes ellenőrzését. Amennyiben nem él ezzel a jogával, akkor elévülési időn belül utólag ellenőrizheti az igénylés jogszerűségét. A kifejtettekből következik, hogy a támogatás igénylésére, a bevallás benyújtására 1999. július 19-én került sor, ez egyben az esedékesség napja is, mivel pedig a felperes köztartozását csak 1999. július 21-én egyenlítette ki, igénylését az alperes helytállóan minősítette jogosulatlannak a perben vitatott összeg tekintetében. Tévesen hivatkozott a jogerős ítélet az Art. 32. § (4) bekezdésében foglaltakra is. A felperest ugyanis a költségvetési támogatás az előzőekben részletezettekből következően nem illette meg, így visszatartása felől sem lehetett intézkedni. A kifejtettekből következően a megyei bíróság téves jogi álláspontra alapította a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az új eljárásra vonatkozó előírást is alappal kifogásolta az alperes az Art. 42. § (2) bekezdése szerinti kógens rendelkezésre figyelemmel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak nem felel meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.816/2000.)