adozona.hu
AVI 2003.2.21
AVI 2003.2.21
Az adóhatóság azon tájékoztatása, hogy a felügyeleti intézkedésre nem talált okot, nem igényel határozati formát (1957. évi IV. tv. 71. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság az 1999. május 17-én kelt határozatában a kérelmezőt mulasztási bírsággal sújtotta. Az elsőfokú határozat a kérelmezőnek szabályszerűen kézbesítve lett. A kérelmező 2000. április 9-én kelt beadványában kérte a határozat saját hatáskörben történő visszavonását.
Az adóhatóság a 2000. július 5-én kelt levelében arról értesítette a kérelmezőt illetve képviselőjét, hogy a felügyeleti intézkedést mellőzi, tájékoztatta egyben annak indokairól is. Kérelmező ezt követően határozat megho...
AVI 2003.2.21 Az adóhatóság azon tájékoztatása, hogy a felügyeleti intézkedésre nem talált okot, nem igényel határozati formát (1957. évi IV. tv. 71. §)
Az adóhatóság az 1999. május 17-én kelt határozatában a kérelmezőt mulasztási bírsággal sújtotta. Az elsőfokú határozat a kérelmezőnek szabályszerűen kézbesítve lett. A kérelmező 2000. április 9-én kelt beadványában kérte a határozat saját hatáskörben történő visszavonását.Az adóhatóság a 2000. július 5-én kelt levelében arról értesítette a kérelmezőt illetve képviselőjét, hogy a felügyeleti intézkedést mellőzi, tájékoztatta egyben annak indokairól is. Kérelmező ezt követően határozat meghozatalát kérte. Az APEH elnöke levelében a kérelmezőt arról tájékoztatta, hogy beadványa ismételt felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősül. Az adóhatóság eljárása megfelelt a törvényes előírásoknak.
A kérelmező a bírósághoz benyújtott kérelmében az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 4. § (5) bekezdésére alapítottan kérte kötelezni az APEH elnökét a felülellenőrzés lefolytatására és határozat meghozatalára.
A kérelmezett a kérelmező kérelmének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a kérelmező kérelmét elutasította. Döntését az Áe. 4. § (5) bekezdésében, 71. § (1) bekezdésében, a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felügyeleti eljárás lefolytatása, felügyeleti intézkedés megtétele, határozat meghozatala a jogszabálysértés hivatalbóli orvoslásának eszköze, ez csak joga, de nem kötelezettsége a felettes szervnek. A kérelmezett nem köteles határozathozatalra, így arra a bíróság sem kötelezhette.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezett, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új határozat hozatalára. Jogi képviselő által fenntartott fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság végzése azért jogszabálysértő, mivel döntése előtt nem küldte meg a kérelmezőnek a kérelmezett nyilatkozatát, illetve azért mert végzésének meghozatalakor nem vette figyelembe az Áe. 42. § (1) bekezdése szerinti rendelkezést.
A kérelmezett az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben és akként változtatta meg, hogy kötelezte a kérelmezőt, hogy az állam javára - külön felhívásra - fizessen meg 3750 forint illetéket, egyebekben helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontot.
A kérelmezőnek az Áe. 42. § (1) bekezdésére alapított érvelése téves. Az Áe. 4. §-ának (5) bekezdése alapján ugyanis csak akkor van helye a közigazgatási szerv kötelezésének, ha az adott ügyben őt az irányadó jogszabályi rendelkezések szerint határozathozatali kötelezettség terheli. Az Áe. 71. § (1) bekezdése értelmében azonban a felügyeleti intézkedésre jogosultnak nincs intézkedési, határozathozatali kötelezettsége. Amennyiben a korábban hozott, első fokon jogerőre emelkedett határozatot a felügyeleti intézkedésre jogosult nem kívánja módosítani, megváltoztatni, akkor az erről történő tájékoztatása nem az ügy érdemében hozott döntés. Ez ugyanis a korábban jogerős határozatba foglalt kötelezettséget nem érinti. Ebből következően az a tájékoztatása, hogy a felügyeleti intézkedésre nem talált okot nem kíván határozati formát.
Az Áe. 4. § (5) bekezdéséből következően a bíróság eljárására a nemperes eljárásra vonatkozó szabályok, azaz a 105/1952. (XII. 28.) MT rendeletben foglaltak az irányadóak (a továbbiakban: MTR).
Az MTR 13. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek, vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a nem peres eljárásokban a Pp.</a> szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ezért a kérelmezett észrevételének meg nem küldése - az eljárás nemperes jellegére figyelemmel - érdemi elintézésre kiható lényeges eljárási szabálysértésnek nem minősíthető.
Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az illetékfizetési kötelezettség megállapítására nem talált alapot. Az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja az érdemi vizsgálat nélkül lefolytatott nemperes eljárást részesíti kedvezményben. Ebben az ügyben az elsőfokú bíróság az MTR alapján eljárva érdemben vizsgálta a kérelmet. Ezért a kérelmezőt az Itv. 39. § (3) bekezdés b) pontja és a 42. § (1) bekezdés h) pontja alapján illetékfizetési kötelezettség terheli.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2)-(3) bekezdése alapján eljárva változtatta meg, illetve hagyta helyben végzésnek rendelkező részében foglaltak szerint. (Legfelsőbb Bíróság Kpkf. IV. 35.670/2001.)