adozona.hu
AVI 2003.2.19
AVI 2003.2.19
Az adóhatóságnak a kedvezményezettség megállapítása iránti kérelem tárgyában a jogvesztő határidőn belül benyújtottak alapján kell döntenie (1957. évi IV. tv. 15. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a kérelmezett határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a kérelmező a személyi jövedelemadó törvényben meghatározott részére jogosult. Döntését az 1996. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Szf. tv.) 4. §-ában, és a 7. § (5) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatának indokolása szerint a kedvezményezettség megállapítása iránti kérelem azért alapos, mert az adóhatóságnak az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (6) bekezdése, és az 1990. évi XCI. törv...
AVI 2003.2.19 Az adóhatóságnak a kedvezményezettség megállapítása iránti kérelem tárgyában a jogvesztő határidőn belül benyújtottak alapján kell döntenie (1957. évi IV. tv. 15. §)
Az elsőfokú bíróság a kérelmezett határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a kérelmező a személyi jövedelemadó törvényben meghatározott részére jogosult. Döntését az 1996. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Szf. tv.) 4. §-ában, és a 7. § (5) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatának indokolása szerint a kedvezményezettség megállapítása iránti kérelem azért alapos, mert az adóhatóságnak az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (6) bekezdése, és az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdése értelmében kötelezettsége, hogy a jogosultakat tájékoztassa az esetleges köztartozásukról, illetve arról, hogy annak fennállásáról milyen módon kaphatnak információt. A kérelmező az adóhatóság felhívó levelét 2000. szeptember 4-én vette át, így a számára nyitva álló 30 napos jogvesztő határidő október 4-én lejárt. Az adóhatóság csak október 6-án készített igazolást a kérelmező hátralékáról, akit erről október 12. napján értesített, és ebben szólította fel, hogy nyilatkozatát a 0037-es adatlap 5. pontjában változtassa meg a fennálló adótartozására figyelemmel. A kérelmező adóhátraléka tudomásra jutásától számított rövid időn belül tartozását rendezte, ezért az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a kérelmező az adatlapot jóhiszeműen töltötte ki, adófizetés elkerülésére irányuló szándék nem motiválta. Az adatlapon tett nyilatkozata a törvényes tájékoztatás hiányán alapult.A végzés ellen a kérelmezett fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és a kérelem elutasítását. Azzal érvelt, hogy az Szf. tv. 7. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság csak a feltételek fennállásának megállapítása esetén változtathatja meg határozatát. Ebben az esetben pedig a feltételek fennállásával kapcsolatos bírói megállapítások nem helytállóak. Jogszerűen jár el, mivel a 30 napos jogvesztő határidőn belül a kedvezményezettség igazolásához szükséges valamennyi nyilatkozatot a kérelmező nem tette meg. Hivatkozott egyben arra is, hogy a kérelmezőt fennálló adóhátralékáról már egy évvel korábban értesítette, illetve, hogy az adózó maga is tájékozódhatott volna folyószámlájának egyenlegéről.
A kérelmező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kérelmező kérelmét elutasította.
Az Szf. tv. 4. § (2) bekezdésének d) pontja szerint - további törvényi feltételek fennállása esetén - az lehet kedvezményezett, aki nyilatkozik arról, hogy esedékes köztartozása nincs, illetve a (3) bekezdés szerint hozzájárul az őt e törvény szerint megillető összegből a köztartozásainak kiegyenlítéséhez, pontosan megjelölve az összeg címzettjét és a kiegyenlítés sorrendjét.
Az Szf. tv. az Áe.</a> szabályaitól eltérő speciális szabályokat rögzít. Pontosan meghatározza az adóhatóságnak a kedvezményezettnek megjelölttel, valamint a kedvezményt biztosítóval szembeni eljárását. Az Szf. tv. 5. §-ának (6) bekezdése a kedvezményezettnek jelölttel szembeni kötelezettség kapcsán pusztán azt írja elő, hogy minden évben szeptember 1. napjáig hívja fel a 4. § (1) bekezdése szerinti kedvezményezettet a 4. § (2) és (3) bekezdésében meghatározottak 30 napon belüli teljesítésére.
Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a kérelmezett nem az Áe. 16. § (1) bekezdése szerinti kérelem alapján, és nem hivatalból jár el. A tájékoztató az Áe. 2. § (6) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségnek eleget tett. A kérelmezettnek az Áe. 26. § (1) bekezdése szerinti hivatalbóli kötelezettsége nincsen. A kérelmezett részére sem az Áe.</a>, sem az Szf. tv. hiánypótlási felhívási kötelezettséget nem ír elő. Az Áe. 15. § (1) bekezdése szerinti 30 napos ügyintézési határidő is kizárja a hiánypótlás elrendelésére vonatkozó kötelezettség előírását. Mindezekből következik, hogy az adóhatóságnak a hozzá jogvesztő határidőn belül benyújtottak alapján kell döntenie. E határidő lejártát követően a feltételek már joghatályosan nem igazolhatók, még a bírósági eljárásban sem. Ezért a bíróság a kérelmezetti határozatot az Szf. tv. 7. § (3) bekezdése alapján csak a törvényi határidőben teljesítettek figyelembevételével változtathatja meg. Ebben az ügyben a kérelmezőt nemleges nyilatkozata ellenére köztartozás terhelte, ezért kedvezményezettségét nem lehetett volna megállapítani, a kérelmezett határozata megváltoztatásának nem volt helye. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a kérelmezett helytállóan hivatkozott arra, hogy a köztartozás döntő része 1998. évre vonatkozóan automatikusan felszámolt késedelmi kamat, erről a hátralékról az adóhatóság az adózót 1999. szeptember 30án ajánlott levélben értesítette. Egyéb tartozás önellenőrzés alapján került könyvelésre, amely hátralékról az adózónak tudomással kellett bírnia. Az adóhatóságnak pedig az adó-folyószámla egyenlegéről az értesítést nem az elsőfokú bírósági végzésben megjelölt időpontig, hanem október 31. napjáig kellett kiküldenie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kérelmező kérelmét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kpkf. IV. 35.524/2001.)