adozona.hu
AVI 2003.2.18
AVI 2003.2.18
A bíróság a perben csak a határozatok jogszerűsége tárgyában dönthet, eljárása során méltányosságot nem gyakorolhat (1990. évi XCI. tv. 86. §, Áe. 72. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt adóhatóság - új eljárásban hozott új határozatában - kötelezte a felperest 4 116 000 Ft kereseti adónak, 566 000 Ft vállalkozó nyereségadónak, 73 000 Ft kiegészítő adónak, 68 000 Ft műszaki fejlesztési hozzájárulásnak, 9 130 000 Ft adóbírságnak, 6 387 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az 1994. október 13. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok bírói felülvizsgálatát kérte. Petitumában v...
AVI 2003.2.18 A bíróság a perben csak a határozatok jogszerűsége tárgyában dönthet, eljárása során méltányosságot nem gyakorolhat (1990. évi XCI. tv. 86. §, Áe. 72. §)
Az első fokon eljárt adóhatóság - új eljárásban hozott új határozatában - kötelezte a felperest 4 116 000 Ft kereseti adónak, 566 000 Ft vállalkozó nyereségadónak, 73 000 Ft kiegészítő adónak, 68 000 Ft műszaki fejlesztési hozzájárulásnak, 9 130 000 Ft adóbírságnak, 6 387 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az alperes az 1994. október 13. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében a határozatok bírói felülvizsgálatát kérte. Petitumában vitatta az elsőfokú határozat 1., 2., 3., 4. pontjai szerinti adóbírságot és önellenőrzése kapcsán rögzített adóhatósági álláspontot. Kérte az elsőfokú határozat 7. pontja szerinti adóbírság törlését, az elsőfokú határozat 8., 10., 11. és 12. szerinti pontjai kapcsán a kereseti adó és annak jogkövetkezményei tekintetében hozott adóhatósági határozatok megváltoztatását arra hivatkozva, hogy azok jogalap nélküliek.
Az alperes ellenkérelmében - határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 42. §-ának (2) bekezdése nem ad lehetőséget az ellenőrzés alá vont adó és költségvetési támogatás önellenőrzéssel való helyesbítésére. A bírság csökkentésére nem látott indokot, a kereseti adó kivetése és annak jogkövetkezményei tekintetében pedig megalapozott és jogszerű határozatot hozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a perben felülvizsgálni kért határozatok - a felülvizsgálattal érintett körben - megalapozottak és jogszerűek. Ítélete indokolásának I. részében azt rögzítette, hogy a felperes ellenőrzése 1993. májusban indult, ennek alapján hozott határozatot az alperes módosította, az elsőfokú határozatot visszavonta és az ellenőrzés folytatásával a tényállás további tisztázását írta elő. Az Art. 62. § (1) bekezdésének b) pontjára, 62. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az adóhatóság eljárása egy folyamat. Ennél fogva nem nyílt meg olyan időszak a felperes számára, amely alatt a vizsgálat alá vont adót és költségvetési támogatást önellenőrzéssel helyesbíthette volna. Ezért önellenőrzése jogszabálysértő volt. A határozatok 1., 2., 3., 4. pontja szerinti törvénysértői adózói magatartást pedig a felperes sem vitatta, a terhére e körben előírt adóhiányt meg is fizette. Az adóhatóság az Art. 72. § (1) bekezdésének alkalmazásával a felperes által is elismert adóhiány után jogszerűen vetette ki az adóbírságot.
Az ítéleti indokolás II. részében arra utalt, hogy a felperes az elsőfokú határozat 7. pontja szerinti jogszabálysértést nem vitatta, kizárólag az adóbírságot tartotta méltánytalannak. A felperes azonban 3 éven keresztül folyamatosan hamarabb igényelte vissza a nem rubel elszámolású importja után megfizetett áfát, mint arra jogosult lett volna. A felperes olyan tényt, körülményt, amit az adóhatóság ne értékélt volna a perben, nem igazolt, ezért az alperes a terhére az adóbírságot törvényesen szabta ki, annak mértékét megfelelően állapította meg. A kereseti adó tekintetében az elsőfokú bíróság - a perben kirendelt szakértői véleményét aggálytalannak tekintve és azt elfogadva - azt állapította meg, hogy az alperes az elsőfokú határozat 8., 10., 11. és 12. pontja szerinti tényállást tisztázta. A feltárt tényállást megfelelő jogszabályokkal ütköztette. Döntése és annak jogi indokolása törvényes és helytálló. A felperes a perben nem bizonyított olyan tényt, körülményt, amely a járulékok csökkentését, mérséklését megalapozta volna. (Ítéleti indokolás IV. pont) Ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljeskörűen bizonyítatlannak és megalapozatlannak találta.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az önellenőrzés végzésekor nem állt adóhatósági ellenőrzés alatt. Az adóbírság tekintetében - a szakértői véleményre is utalva - méltányosság alapján, a bíróság mérlegelési jogkörére figyelemmel kérte a megváltoztatást. A kereseti adó tárgyában pedig az általa becsatolt APEH állásfoglalásra hivatkozott.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben. A fellebbezésben előadottakra figyelemmel csupán a következőkre kíván rámutatni:
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás helyességét a felperes sem vitatta, ezért azt a fellebbezési eljárásban a Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintette. E szerint pedig az adóhatóság a perben felülvizsgálni kért határozatát új, megismételt eljárásban hozta meg. A felperes az önrevíziót az adóhatóság ellenőrzésének ideje alatt gyakorolta annak ellenére, hogy azt Art. 42. § (2) bekezdése, 63. § (1) bekezdésének b) pontja és 62. §-ának (3) bekezdése kizárja.
Az Art. 72. §-ának (2) bekezdése értelmében a megállapított adókülönbözet után az adóhatóságnak a 72. § (1) bekezdése szerinti 50%-os bírság mértéket kell alkalmaznia. Az adóbírság mérséklésére csak az Art. 73. § (1) bekezdése alapján kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetében kerülhet sor. Az alperes a perben felülvizsgálni kért határozatában indokát adta annak, hogy mely okoknál, körülményeknél fogva nem látott lehetőséget az Art. 73. § (1) bekezdésének alkalmazására. Az elsőfokú bíróság pedig ítéletében kellő és helytálló indokát adta annak, hogy a felperesnek az adóbírságra vonatkozó érvelését miért nem találja megalapozottnak (elsőfokú ítélet II. pont 5. oldal). A bíróság a perben csak a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet. Eljárása során méltányosságot nem gyakorolhat [Áe. 72. § (1) bekezdés, Art. 86. § (1) bekezdés].
Az adóhatóság állásfoglalása nem jogszabály, ennél fogva jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztet. A felperes a kereseti adóhiány tekintetében érvelését nem alapította konkrét jogszabályi rendelkezésre. A 7/1987. (X. 25.) ÁBMH számú rendelet (továbbiakban: R.) 2. számú melléklete meghatározza az adózott nyereségből teljesített anyagi ösztönzési célú kifizetések közül melyeket nem kell számításba venni a bérköltségnél, azonban ezek között a többleteredményből kifizetett jövedelem nem szerepel. A belkereskedelmi számlakeret szerint az adózott eredményt terhelő anyagi ösztönzési célú kifizetéseket a 483 főkönyvi számlán kell kimutatni. E szerint a kifizetés a bérköltségbe tartozik. Ezért az alperes határozata és az elsőfokú bíróság ítélete megfelelt az R. 4. § (2) bekezdésében, 6. § (2)-(3) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperesnek felszámítható költsége a fellebbezési eljárásban nem merült fel, így e tárgyban határozni sem kellett [Pp. 78. § (2) bekezdése]. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.756/2000.)