adozona.hu
AVI 2003.2.16
AVI 2003.2.16
Az adóellenőrzés megkezdése után, annak időtartama alatt számlakorrekciót elvégezni nem lehet (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998. X. 27-1998., X. 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést tartott. Az ennek realizálása tárgyában hozott határozatban a felperes terhére 6 593 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 1 648 000 Ft adóbírságnak a megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. ...
AVI 2003.2.16 Az adóellenőrzés megkezdése után, annak időtartama alatt számlakorrekciót elvégezni nem lehet (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1998. X. 27-1998., X. 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést tartott. Az ennek realizálása tárgyában hozott határozatban a felperes terhére 6 593 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 1 648 000 Ft adóbírságnak a megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (4) bekezdésének a) és b) pontjában 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) pontjában foglaltakra alapította. Határozatának tényállása szerint a felperes a készpénzfizetési számla alapján, a G. C. 2000 Kft.-től 2 000 000 + 500 000 Ft áfa ellenértékben részesült. Az adóhatóság a számla szerinti összeget előlegnek minősítette azzal, hogy az nem számít bele az adó-visszatérítésre jogosító összeghatárba, ezért a felperesnek erre alapított visszaigénylése jogosulatlan volt. Utalt egyben arra is, hogy a tárgyi eszköz ellenértéke a bevallás benyújtásának időpontjában nem került kiegyenlítésre, így a felperest az adó-visszaigénylési jog ezen a jogcímen sem illeti meg. A 6 593 000 Ft-ot a következő időszakra átvihető követelésként figyelembe vette.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a számla szerinti összeget, az ehhez kapcsolódó megállapodásokat az alperes tévesen minősítette. A szerződés ugyanis nem tartalmazza azt, hogy a megrendelő akárcsak egy alkalommal is biztosan megrendelést fog eszközölni. A megállapodás azt rögzíti, hogy egy naptári éven keresztül a vállalkozó kizárólag a megrendelő, vagy az általa megjelölt cég megbízását fogja teljesíteni, ruhaipari termékeket kizárólag nekik fog előállítani. Hivatkozott arra is, hogy a megrendelő az összeget az 563. számlacsoportban, ő pedig a 911. árbevétel számlacsoportban könyvelte le.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, kötelezte 5000 Ft perköltségnek és 7500 Ft kereseti illetéknek a megfizetésére.
Azt állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos. A felperes az áfa-visszaigényléshez ugyanis azt a számlát használta, amely munkaruha legyártásához kifizetett előlegnek minősíti a 2 500 000 Ft-ot. A számla a szerződésnek megfelelően, azzal egy időben került kibocsátásra. A módosító szerződést nem követte a számla korrigálása az adóigazgatási eljárás megkezdéséig. Egy nappal később módosított szerződésből megállapíthatóan a felek szándéka megváltozott ugyan, a jogügylet mibenlétét és az összeg rendeltetését illetően, azt azonban szabályszerűen nem bizonylatolták le, ezért az alperes jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az áfát kiutalni nem lehet. Utalt egyben arra is, hogy a módosító szerződés léte és tartalma a számlakorrekció elmaradása miatt a perben felülvizsgálni kért határozatok tekintetében nem releváns. Osztotta az alperes azon álláspontját, hogy tényleges szolgáltatásnyújtás hiányában a pénzösszeg átadása nem áru, vagy szolgáltatásnak a végső fogyasztóhoz való eljuttatását célozta, hanem a 2 000 000 Ft-os bevételi küszöbérték eléréséből adódó visszatérési jogosultság megszerzését. Ezért az alperes határozata nem volt jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság pertárgyértéknek az 500 000 Ft áfát tekintette.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Azzal érvelt, hogy az adóhatóság megszegte az Art. 51. § (7) bekezdésében, 58. § (3) bekezdésében 1. § (3) és (5) bekezdésében foglaltakat. Jogerős ítélet iratellenesen tartalmazza, hogy a revizoroknak csak az előlegről szóló számla áll rendelkezésére. Megismételte a keresetében kifejtett jogi álláspontját is. Hangsúlyozta, hogy a számla módosított szerződés szerinti kijavítása az adóhatóság miatt hiúsult meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás helyes, az alperes eljárása és határozata megfelelt az eljárási szabályoknak és a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogszabályi rendelkezéseknek. Az ügy eldöntése szempontjából releváns tényállás a felek között nem volt vitatott, a számla "munkaruha gyártási előleg" címén került kibocsátásra. E számla képezte az adóvizsgálat tárgyát, mivel ez volt a bevallás alapja. A számla az 1998. október 30-ai vállalkozási szerződés alapján 1998. október 30-án került kiállításra. Az 1998. október 30-i számla az 1998. október 31-i szerződésnek megfelelően helyesbítésre, javításra nem került. Helyesbítés, javítás egyébként is csak annak dátumával szerepeltethető a könyvelésben, a szerződés-módosítás pedig automatikusan nem jelenti a korábbi szerződés szerinti számla sztornírozását, helyesbítését, javítását. Az adóellenőrzés megkezdése után, annak időtartama alatt számlakorrekciót elvégezni nem lehet [Art. 51. § (1) bekezdése], a gazdasági eseményről kiállított bizonylat téves könyvelése az adójogi jogkövetkezmények alól nem mentesít. A per tárgyát képező előleg számlának más az adójogi megítélése a tekintetben, hogy felszámított adóként, avagy levonható adóként lehet-e figyelembe venni, ezért az alperes eljárása megfelelt az Art. 1. § (3) bekezdésében foglaltaknak, és nem sértette meg az Art. 1. § (5) bekezdésében rögzített rendelkezést sem. Az adóhatóságnak szakértőt nem kellett kirendelnie, mivel az ügyben eldöntendő kérdés jogkérdés volt.
A felperes az adó-visszaigénylést az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdésének a) pontjára alapítottan kérte. E törvényhely értelmében pedig az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha a 28. és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől az adóéven belül göngyölítetten eléri, vagy meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító 2 000 000 Ft összeghatárt. A felperesnek tehát a számla alapján az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdése értelmében a fizetendő áfát érvényesítenie kellett. Ez az összeg azonban mint előleg az adó visszaigénylési jogosultság eléréséhez nem volt beszámítható, a felperesnek pedig a vizsgálattal érintett bevallási időszakban más bevétele nem volt, így adó-visszaigénylési jogosultságát jogszabálysértően alapította az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdésének a) pontjára. Azt pedig maga a felperes sem vitatta, hogy a visszaigénylési jogosultsága más törvényhely alapján [Áfa. tv. 48. § (4) bekezdésének b) pontja] sem nyílt meg. A felperes ugyanis a tárgyi eszköz ellenértékét nem fizette meg.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási szabályt, anyagi jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.712/2000.)