adozona.hu
AVI 2003.2.15
AVI 2003.2.15
Egy bevallási időszakra csak egy bevallást lehet benyújtani, helyesbítés csak önellenőrzéssel lehetséges (1990. évi XCI. tv. 21. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Hatósági Osztály az 1999. június 30. napján hozott jogerős másodfokú határozatában, az elsőfokú határozatot helybenhagyva, kötelezte a perújító felperest 1998. II. negyedévre vonatkozóan előírt 741 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adóhiánynak, 371 000 Ft adóbírságnak, 92 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az áfa-visszaigénylés jogosulatlanságát az adóhatóság a 89241, 89242, 89243 számú számlák alapján írta el...
AVI 2003.2.15 Egy bevallási időszakra csak egy bevallást lehet benyújtani, helyesbítés csak önellenőrzéssel lehetséges (1990. évi XCI. tv. 21. §)
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Hatósági Osztály az 1999. június 30. napján hozott jogerős másodfokú határozatában, az elsőfokú határozatot helybenhagyva, kötelezte a perújító felperest 1998. II. negyedévre vonatkozóan előírt 741 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adóhiánynak, 371 000 Ft adóbírságnak, 92 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Az áfa-visszaigénylés jogosulatlanságát az adóhatóság a 89241, 89242, 89243 számú számlák alapján írta elő, ezeket nem tekintette hiteles dokumentumnak. A számla szerinti számlakibocsátó D. Jenő egyéni vállalkozó volt.A felperes a határozat bírói felülvizsgálatát kérte az 1999. augusztus 12. napján benyújtott keresetében. Petituma arra irányult, hogy a bíróság a határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - akként változtassa meg, hogy az adóbírság teljes összegét törölje. Keresetében a terhére megállapított adóhiány jogalapját és összegszerűségét nem vitatta.
A Fővárosi Bíróság a 9. számú jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az adóhatóság kivételes méltánylást érdemlő körülmény hiányában a felperest terhelő adóbírság összegét törvényesen állapította meg. A felperes kivételes méltánylást érdemlő körülményt a közigazgatási eljárásban és a perben nem bizonyított.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be perújítási kérelmet a Pp. 260. § (1) bekezdésének a) pontjára és (2) bekezdésére alapítottan. Azzal érvelt, hogy a folyamatban volt ügyben a határozatok jogalapja tekintetében bizonyításra iratok hiányában lehetősége nem volt, ezért kénytelen volt kereseti kérelmének e részétől "elállni". Ez azonban nem azt jelentette, hogy a terhére rótt adóhiányt nem vitatta, csupán nem volt abban a helyzetben, hogy álláspontját bizonyítsa. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság eljárása a perben is rosszhiszemű volt, mivel D. Jenő áfa-bevallása 1998. szeptember 11-én érkezett az adóhatósághoz és szerepelt benne a 89241, 89242, 89243 számlák szerinti áfa összege. D. Jenő ezért az adóhatósági határozatban és a jogerős ítéletben megállapított tényállással szemben nem nullás bevallást tett, így részére hiteles számlákat állított ki, ezek alapján jogosult volt az áfa visszaigénylésére. Ha pedig adóhiánya nem keletkezett, akkor a jogkövetkezmény (adóbírság, késedelmi pótlék) alkalmazása is jogszabálysértő volt.
A perújított alperes a kérelem elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak nem állnak fenn. A felperesre kedvezőbb határozat hozatalát 1998. szeptember 11-i adóbevallás benyújtása nem eredményezheti, ez ugyanis 1998. június hónapra vonatkozó ismételten benyújtott adóbevallás volt és a jogerős ítélettel érintett időszak tekintetében D. Jenő az önellenőrzés lehetőségével nem élt.
Az elsőfokú bíróság végzésében a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant a Pp. 266. § (2) bekezdése alapján elutasította. Határozatát az alperes észrevételében felhozott indokokra és az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 21. §-ához kapcsolódó 1. sz. melléklet 6. pontjára, a 42. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a perújító felperes fellebbezett, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a per tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az adóhatóságot mulasztás terheli, mert D. Jenőnél ellenőrzést nem folytatott le, ennek alapján ugyanis megállapíthatta volna, hogy D. Jenőnek a számlák szerinti gazdasági esemény alapján adó-befizetési kötelezettsége, a perújító felperesnek pedig adó-visszaigénylési joga keletkezett.
A perújított alperes az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a felperes által hivatkozott adóbevallás nem alkalmas arra, hogy a perújító félre nézve kedvezőbb határozatot hozzon. Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perújító felperes fellebbezési érvelése sem helytálló, mert az adóhatóság D. Jenőnél folytatott le ellenőrzést 1998. II. negyedévére vonatkozóan. Ennek eredményét az alapperben felülvizsgálni kért határozatában rögzítette is. D. Jenő 1998. április, május, június hónapokra benyújtott bevallásában értékesítésből, beszerzésből származó adót nem vallott. 1998. szeptember 11-én - 1998. június hónapra vonatkozóan - ismételten bevallást nyújtott be, ezt azonban nem lehet elfogadni. Az Art. 21. §, illetve az ehhez kapcsolódó 1. sz. melléklet 6. pontja valamint a 42. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésből következően egy bevallási időszakra csak egy bevallást lehet benyújtani, helyesbítés csak önellenőrzéssel lehetséges. D. Jenő az önellenőrzés lehetőségével pedig nem élt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, mint érdemben helyes döntést hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kpkf. IV. 35.452/2001.)