adozona.hu
AVI 2003.2.12
AVI 2003.2.12
A nem helyes ITJ számot tartalmazó számla nem hiteles, így arra adólevonási jogot sem lehet alapítani (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1996. április 17-én megvásárolt egy Daewoo Nexia GL 5A típusú átalakított gépjárművet. A számla szerinti általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) a II. negyedévi adóbevallásában levonható adóként szerepeltette. A számlán a gépjármű ITJ-41-34-11 számon tehergépkocsiként került feltüntetésre. A felperes a gépkocsi nettó beszerzési árát 1996. évre költségei között 20%-os értékcsökkenési leírásként számolta el. A felperes a gépkocs...
AVI 2003.2.12 A nem helyes ITJ számot tartalmazó számla nem hiteles, így arra adólevonási jogot sem lehet alapítani (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1996. április 17-én megvásárolt egy Daewoo Nexia GL 5A típusú átalakított gépjárművet. A számla szerinti általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) a II. negyedévi adóbevallásában levonható adóként szerepeltette. A számlán a gépjármű ITJ-41-34-11 számon tehergépkocsiként került feltüntetésre. A felperes a gépkocsi nettó beszerzési árát 1996. évre költségei között 20%-os értékcsökkenési leírásként számolta el. A felperes a gépkocsi átalakításának költségét és műszaki vizsgájának díját a vételárral együtt kifizette.Az adóhatóság a felperesnél költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte el. Az ellenőrzés realizálása tárgyában kiadott határozatában a felperes terhére áfa adónemben 363 000 Ft, személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemben pedig 60 317 Ft adókülönbözetet állapított meg. Az adókülönbözetből 167 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, ez után 33 000 Ft adóbírságot szabott ki és 54 891 Ft késedelmi pótlékot írt elő. Az alperes a 71/2000. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (2) bekezdésének b) pontjára, 35. § (1) bekezdésének a) pontjára, 13. § (1) bekezdés 16/g. pontjára, 67. §-ában foglaltakra, valamint az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 18. § (1) bekezdésének a) pontjára, 3. sz. melléklet IV/2. pontjának 4. bekezdésére alapította. A felperes által vásárolt gépjárművet személygépkocsinak minősítette, ennél fogva áfa adónemben és szja adónemben is adókülönbözetet írt elő a felperes terhére.
A felperes keresetében a határozatok bírói felülvizsgálatát kérte a gépjárműre vonatkozó megállapítások és jogkövetkezmények tekintetében. Vitatta azok ténybeli és jogalapját. Hivatkozott APEH állásfoglalásokra, gépjármű típusbizonyítványára, számlára, forgalmi engedélybe bejegyzett adatokra, arra, hogy a gépjárművet kizárólag üzemi célra, vállalkozási tevékenységével összefüggésben használta. Vitatta a gépjármű személygépkocsikénti minősítését, a KSH besorolás alkalmazását. Azzal érvelt, hogy tehergépjárművet, haszongépjárművet vásárolt, melynek költségkénti elszámolását a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően eszközölte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes visszamenőleges hatállyal alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes nem volt jogosult a gépjármű után az áfa levonására, és szja adónemben a 20%-os mértékű értékcsökkenés elszámolására. Az adóhatóság határozata a felülvizsgálni kért körben nem sértett jogszabályt, megfelelt a felülvizsgálni kért határozatokban nevesített jogszabályhelyeknek, továbbá az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltaknak is. A gépjárművet gyárilag személygépkocsinak gyártották, a felperes megrendelésére történt meg a jármű átalakítása. Az Áfa. tv. a levonási jog gyakorlását az ITJ számra való besoroláshoz köti. A szállítható személyek számának nincs jelentősége. Az ITJ felsorolásban önálló termékként átalakított személygépkocsi megjelölve nincs, az eszközölt átalakítást a gépjármű eredeti gyári jellegét nem változtatta meg. A KSH, illetve az adóhatóság eltérő tartalmú állásfoglalásai a felperest ugyan megtéveszthették, ennek adójogi következményei azonban csak az adóbírság, illetve a késedelmi pótlék megállapításánál értékelhető, az adókülönbözet és adóhiány leírása során nem vehető figyelembe. A forgalmi engedélyben alkalmazott megjelölésnek adójogi jelentősége nincs.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 195. § (1) és (4) bekezdésében, az 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésében, az 1991. évi XC. törvény 70. §-ában, a Pp. 221. § (1) bekezdésében, az Art. 1. § (7) bekezdésében rögzített rendelkezések megszegésére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. sorszámú ítéletének gépjármű költségelszámolására és ennek adójogi következményeire vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, erre figyelemmel az alperes által 2000. január 17. napján hozott határozatot is ugyanilyen körben hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélettel megállapított tényállás megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, és a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az 1996. április 17-én kelt 23/96. számú számla tartalmazza a gépjármű átalakítási, valamint műszaki vizsga költségét. A számlák, amely a felperes felé lett kibocsátva, egyértelműen rögzíti, hogy a gépjármű tehergépkocsinak lett átalakítva. A számlából következően a felperes ezt az átalakított, gyárilag személygépkocsiként kibocsátott járművet vásárolta meg. A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy a gépjárművek besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapot a meghatározó. Az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés d) pontjában a személygépkocsi ITJ számra hivatkozással van meghatározva. Az Áfa. tv. 67. §-a értelmében a statisztikai számra hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a KSH 1994. június 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Az Ipari Termékek Jegyzékének 1994. évben hatályos szövege ITJ 41-32-5. szám alatt tartalmazza a nagy rakodóterű személygépkocsi termékcsoportot, amit a 9026/1993. (SK.13.KSH) közlemény iktatott be az ITJ-be. A besorolás szerint ide tartoznak azok a vegyes használatú gépkocsik, amelyek rakodótere gyárilag kialakítva személyszállításra alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése van, amely révén a felhasználási cél szerint terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér. A forgalmi engedély adójogi szempontból nem tartalmaz jogilag releváns adatokat az Áfa. tv. jogerős ítéletben és alperesi határozatban is rögzített rendelkezéseire figyelemmel. A nem helyes ITJ számot tartalmazó számla nem hiteles, így arra adólevonási jogot sem lehet alapítani. Az áfa adóhiány és jogkövetkezményei tekintetében az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűségét. Döntése megfelel a jogvita eldöntésére irányadó hatályos jogszabályi rendelkezéseknek, és az e tárgyban követett következetes bírói gyakorlatnak.
Helytálló azonban a felperes érvelése a költségelszámolásra vonatkozó adóhatósági és jogerős ítéleti megállapítások és jogkövetkezmények tekintetében. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy az alperes e körben döntését kizárólag arra figyelemmel hozta meg, hogy a gépjárművet az Áfa. tv. előírásainak megfelelően személygépkocsinak minősítette. Az alperes határozata nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a felperes az általa beszerzett haszongépjárművet nem egyéni vállalkozói tevékenységével kapcsolatban szerezte volna be, használta volna fel. A felperes által utólag eszközölt visszaalakításnak a perben vitatott időszak tekintetében pedig nincs jogi relevanciája.
Az Sztv. perbeli időszakban hatályos rendelkezése, a 83. § (2) bekezdése is előírta, hogy a számviteli, könyvviteli nyilvántartásba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Ugyanakkor csak az 1996. évi XCV. törvény 43. §-a, ami 1997. január 1-jétől hatályos rendelkezett úgy az Sztv. 83. § (2) bekezdése szerinti szabályozást kiegészítve, hogy az a bizonylat minősül szabályszerűnek, amely "az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályokban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak". A perben vitatott időszakban tehát az Áfa. tv.-nek a számára vonatkozó előírásai nem voltak kötelezően alkalmazandóak.
Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Szja. tv. sem kifejezetten, sem közvetett módon nem írta elő a számla, bizonylat tekintetében az Áfa. tv. rendelkezéseinek alkalmazását. Az Áfa. tv. személyi hatálya pedig az Áfa. tv. 4. §-a szerinti adóalanyokra terjed ki, tárgyi hatályát pedig a 3. § a) és b) pontja határolja be. Közigazgatási perekben a bíróság kizárólag a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában határozhat. [Art. 86. § (1) bekezdése, 1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése.] Ennek vizsgálatánál pedig mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lenni. A felperes tehát alappal hivatkozott a Jat. rendelkezéseire is. Az Szja. tv. 1996. évre vonatkozóan ugyanis nem határozta meg a személygépkocsi fogalmát. Az Szja. tv.-t az 1996. évi LXXXIII. törvény 2. § (9) bekezdése módosította e tekintetben, e rendelkezés azonban csak 1997. január 1-jétől hatályos. Az 1997. január 1-jétől hatályos Szja. tv. 3. § 45. pontja az Szja. tv. alkalmazása tekintetében a fogalmak és értelmező rendelkezések között rögzíti, hogy mit tekint személygépkocsinak. Ezt azonban visszamenőleges hatállyal alkalmazni nem lehet. Az Szja. tv. alkalmazása kapcsán az Áfa. tv.-nek a gépjárművek minősítésére vonatkozó rendelkezése nem lehet irányadó erre vonatkozó adójogszabályi rendelkezés és felhatalmazás hiányában. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az 1996. évi LXXIII. törvény indokolása is rögzíti, hogy a személygépkocsi fogalmát korábban a cégautó adóról szóló rendelkezés tartalmazta, de csak erre a tételes adóra vonatkozóan. Egyéni vállalkozók egészét érintően változott 1997-től a személygépkocsi használatához kapcsolódó költségelszámolás és cégautó adófizetés. Emiatt a törvény az Szja. tv. egészére kiterjedő érvénnyel - hasonlóan a társasági adóról szóló törvényhez és összhangban az áfa rendszerével - általános jellegű módszerrel határozza meg a személygépkocsi fogalmát. Tekintettel arra, hogy a felperes vállalkozásához haszongépjárművet vásárolt, és ezt a forgalmi engedély is igazolja az 1996. évben hatályos Szja. tv. rendelkezései értelmében jogosult volt a gépjármű költségelszámolására. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes által hivatkozott Legfelsőbb Bíróság által hozott ítéletek nem szja, hanem áfa adónemet érintő megállapításokat és jogalkalmazói álláspontot tükröznek. Mivel az alperes kizárólag az ITJ számra és az Áfa. tv. rendelkezéseire alapított gépjármű minősítésre figyelemmel nem fogadta el a felperes költségelszámolását, a perben felülvizsgálni kért határozata e körben jogszabálysértő volt és jogszabálysértőek az ehhez fűzött jogkövetkezmények is.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint határozott. Az új eljárásra vonatkozóan előírja, hogy az alperesnek határozatát a gépjármű költségelszámolására és annak adójogi következményére vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtettek figyelembevételével kell meghoznia. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.668/2000.)