adozona.hu
AVI 2003.1.10
AVI 2003.1.10
A vámérték meghatározásánál nem lehet irányadó az, hogy a gépjármű belföldi értékesítése később milyen áron történt (1995. évi C. tv. 27. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. november 5-én egy AUDI A 6 típusú és egy OPEL Frontera típusú személygépkocsi vámkezelését kérte. A vámértékre vonatkozó nyilatkozatát az E. M. Ltd. (továbbiakban: Ltd.) 1997. október 27-én kiállított számlái alapján 10 000 illetve 8000 DM-ban jelölte meg. Gépjárművizsgáló lapon úgy nyilatkozott, hogy a járművek koruknak megfelelő állapotúak, az OPEL típusú járműnél annyit jegyzett meg, hogy a műszerfal hiányzik. A vámhivatal a gépjárművek vámkezelését elvégezte, egyben vámér...
AVI 2003.1.10 A vámérték meghatározásánál nem lehet irányadó az, hogy a gépjármű belföldi értékesítése később milyen áron történt (1995. évi C. tv. 27. §)
A felperes 1997. november 5-én egy AUDI A 6 típusú és egy OPEL Frontera típusú személygépkocsi vámkezelését kérte. A vámértékre vonatkozó nyilatkozatát az E. M. Ltd. (továbbiakban: Ltd.) 1997. október 27-én kiállított számlái alapján 10 000 illetve 8000 DM-ban jelölte meg. Gépjárművizsgáló lapon úgy nyilatkozott, hogy a járművek koruknak megfelelő állapotúak, az OPEL típusú járműnél annyit jegyzett meg, hogy a műszerfal hiányzik. A vámhivatal a gépjárművek vámkezelését elvégezte, egyben vámérték vizsgálatot rendelt el, amely során a német vámhatóságot is megkereste. A felperes az alpereshez benyújtott egy olyan számlát is, amelyet ugyancsak az Ltd. bocsátott ki a járművekre vonatkozóan 1997. október 31-i dátumozással.Az alperes a vámérték vizsgálat eredményeként elsőfokú vámhivatal által hozott határozatot megváltoztatva - határozatában - az AUDI A 6 típusú személygépkocsi vámértékét 60 869,56 DEM alapulvételével 6 788 782 Ft-ban állapította meg. Kötelezte a felperest, összesen 5 864 237 Ft (vám, fogyasztási adó, áfa) vámteher-különbözetnek a megfizetésére. A határozatában pedig az elsőfokú határozatot megváltoztatva az OPEL-Frontera típusú személygépkocsi vámértékét 46 000 DEM alapulvételével 5 130 380 Ft-ban határozta meg. Kötelezte a felperest 3 320 535 Ft (vám, fogyasztási adó, általános forgalmi adó) vámteher-különbözet megfizetésére. Határozatait az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 27. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a gépjárművek tulajdonosa 1997. október 29-ig az A. H., illetve az O. S. volt. Az AUDI A6 típusú gépjárművet eredetileg a H. E. Ltd. részére értékesítették 1997. október 29-én 60 869,56 DM ellenében, az OPEL-t pedig 46 000 DM nettó áron. 1997. február 27-én a felperes részére eladó cég tulajdonjoggal még nem rendelkezett. A rendelkezésre álló számlák kiállítása között eltelt igen rövid időtartamra vonatkozóan olyan okmányok nem kerültek benyújtásra, amelyek a gépjárművek jelentős mértékű sérülését, értékcsökkenését alátámasztották volna, így a német vámhatóság által hitelesnek elfogadott számlán feltüntetett vételár alapján határozta meg a gépkocsik vámértékét.
A felperes keresetében az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Petituma arra irányult, hogy a bíróság a járművek vámértékét a Vtv. 21. §-a alapján az Ltd. számlái szerinti 10 000, illetve 8000 DEM-ben határozza meg az új eljárás alapjaként. Azzal érvelt, hogy a hatóság nem biztosított lehetőséget számára a teljes körű bizonyításra. Nem a törvényesen alkalmazandó ügyleti értéket vette alapul, így meghatározása sérti a Vtv. 27. § (2) bekezdés g) pontjában foglaltakat. Csatolta N. Károly véleményét, szakértői bizonyítás felvételét kérte a vámérték megállapítására. A perben kirendelt szakértő véleményét elfogadta.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatában foglaltakra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte. A perben kirendelt szakértő véleményében foglaltakat nem fogadta el. Hivatkozott arra is, hogy a H. E. Gmbh, illetve az Ltd. a számlák szerinti címen nem létezik, csak bejegyezésre került, de gazdasági tevékenységet nem folytat.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes helyesen vette kontroll alá a felperes által becsatolt számlákat, azok valós tartalma felől kétsége jogszerűen merült fel. Vámkezeléskori érték meghatározásánál azonban egy az egyben nem vehetők át a korábbi szerződések szerinti külföldi árak. Két értékesítés között eltelt öt nap alatt mindkét járműben bekövetkezhettek ugyanis olyan értékcsökkenések, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. Gépjármű vámoláskori értékének megállapítására szakvéleményt szerzett be. Dr. H. László szakvéleményét a szóbeli kiegészítéssel együtt elfogadva azt állapította meg, hogy a gépjárművek vámkezeléskor fennálló értéke 3 810 000, illetve 3 006 000 Ft volt, ezért az alperes határozatait a Pp. 339. § (1) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra előírta, hogy az alperesnek a perben beszerzett szakértői vélemény figyelembevételével kell új határozatait meghoznia.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a döntéshez szükséges tényállást teljeskörűen tisztázta, általa figyelembe vett számlák szerinti értékcsökkentését semmi nem támasztja alá, annak indokoltságát a felperes nem bizonyította. Részletezte, hogy a szakértői véleményt mely okoknál fogva nem tartja elfogadhatónak, iratokat is csatolt. E körben utalt arra is, hogy a felperes keresetében az ügyleti érték elvetését ítélte jogszabálysértőnek, ugyanakkor a szakvélemény szerinti értékű számlával nem rendelkezik. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedve hozta meg döntését.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A peres feleknek a fellebbezési eljárásban további bizonyítási indítványa nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes petitumában vitatta a határozatokat a Vtv. 27. § (2) bekezdés g) pontjára alapítottan is. A szakértői véleményben foglaltakat elfogadta. Kereseti kérelmét akként módosította, hogy "a szakértői véleményben jelzett értékelést a vámkiszabás alapjául nem vitatja" (15. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv). Ezért a Pp. 146. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel az elsőfokú ítélet megfelel a Pp. 215. §-ában foglaltaknak.
Rögzíti ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes - a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva - nem bizonyította ellenkezőjét a következő okiratokba foglalt adatoknak:
Az OPEL Frotera gépjármű gyártási napja 1997. október 21. volt, első forgalomba helyezése 1997. október 23., 1997. október 29-i eladási ára 46 000 DEM, behozatalának napja 1997. november 1. Az AUDI A 6 típusú gépkocsi gyártásának napja 1997. szeptember 16., első értékesítése 1997. október 21., eladási ára 60 869,56 DEM, behozatalának napja 1997. november 1. AUDI A6 típusú gépjármű 1998-as modell volt. Szakértő ezért a gépjárművek "új kiindulási értékét" tévesen határozta meg, mivel a gyártási időpontként 1997. április hónapját vette figyelembe. A szakértő véleményét a gépjárművek megvizsgálása nélkül készítette el. A felperes a vizsgálati lapon korának megfelelő állapotúnak írta le mindkét gépjárművet. AUDI tekintetében hibát nem jelölt meg, nem bizonyította, hogy a komputer és motorhiba a vámkezeléskor is fennállt volna. Ilyet a számla sem tartalmaz. Gyártási időből megállapíthatóan az OPEL gépjármű garanciális volt így a műszerfal hiánya nem értékelhető olyan jellegű értékcsökkenésként, mint amit a szakértői vélemény rögzít. A felperes által utóbb becsatolt iratok nem alkalmasak annak alátámasztására, hogy a perben értékelt gépjárművek tekintetében bármiféle meghibásodás a behozatalkor a vámérték vizsgálatkor is fennállt volna.
A gépjárművek Németországban érvényes műszaki vizsgával rendelkeztek, tekintettel arra, hogy importról volt szó, az importált gépkocsik a behozatal időpontjában a vámérték vizsgálatkor értelemszerűen nem is rendelkezhetnek érvényes műszaki vizsgával, belföldi forgalmi rendszámmal, forgalmi engedéllyel. Ezen a jogcímen vámérték meghatározásnál értelemszerűen értékcsökkenés nem alkalmazható. A szakértőnek nem a gépjárművek belföldi forgalmi értékét kellett meghatároznia, hanem vámértékét. A vámérték meghatározásánál nem lehet irányadó az, hogy a gépjárművek belföldi értékesítése később milyen áron történt. Szakértő a gépjármű értékcsökkenését úgy rögzítette 40,5%-ban, hogy az ennek alapjául szolgáló, általa megjelölt adatok - az előzőekben részletezettekből következően - nem valósak, illetve a vámkezelés időpontjára vonatkozóan nem igazoltak. Ezért a perbeli szakvélemény nem fogadható el. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a német törzskönyvek, a kereskedők könyvelései illetve vámokmányok adatai, a gépjárműveknek a behozatalkor rögzített műszaki állapota, valamint az utolsó eladás és a behozatal között eltelt igen rövid idő megalapozta a határozatai szerinti vámérték meghatározást, és semmi nem indokolta az általa figyelembe vett számla szerinti értékek csökkentését. Határozata megfelelt a Vtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltaknak és nem ütközött a (2) bekezdés g) pontja szerinti törvényhelybe sem. Ennek ellenkezőjét a felperes a perben nem bizonyította, és a fellebbezési eljárásban sem élt ellenbizonyítással azon adatok tekintetében, amelyek kapcsán az alperes a szakvélemény el nem fogadhatóságát igazolta. Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a felperes a vámértéket egy olyan cég által kibocsátott számla alapján kérte meghatározni, amely a bejegyzés szerinti címen gazdasági tevékenységet nem folytat. A cég a felperes felé az első számláját olyan időben bocsátotta ki, amikor még nem is volt a perben vitatott gépjárművek tulajdonosa. Az O. S. cég nyilatkozata szerint a gépjármű tényleges vevője T. Kubik volt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.608/2000.)