adozona.hu
AVI 2003.1.9
AVI 2003.1.9
A közigazgatási perekben a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lenni (1957. évi IV. tv. 72. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1995. december 20-án egy Opel Astra Caravan típusú személygépkocsit vásárolt átalakítottan az O. R. Kft.-től. Az értékesítésről kiállított számlán a gépjármű ITJ 41-3 számon került feltüntetésre. A gépjármű gyárilag személygépkocsiként lett kibocsátva. A felperes költségei között elszámolta a jármű nettó vételárát, a rendszámtábla vásárlásával és a gépjármű forgalomba helyezésével kapcsolatos kiadásait összesen 1 702 027 Ft-ot, to...
AVI 2003.1.9 A közigazgatási perekben a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lenni (1957. évi IV. tv. 72. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1995. december 20-án egy Opel Astra Caravan típusú személygépkocsit vásárolt átalakítottan az O. R. Kft.-től. Az értékesítésről kiállított számlán a gépjármű ITJ 41-3 számon került feltüntetésre. A gépjármű gyárilag személygépkocsiként lett kibocsátva. A felperes költségei között elszámolta a jármű nettó vételárát, a rendszámtábla vásárlásával és a gépjármű forgalomba helyezésével kapcsolatos kiadásait összesen 1 702 027 Ft-ot, továbbá benzinköltségeit. Az 1995. IV. negyedévi általános forgalmi adó (áfa) bevallásában a gépjárműbeszerzéssel kapcsolatos áfát levonandó adóként szerepeltette. 1996. évre a felperes a személygépkocsi casco biztosítását, valamint a gépjárműjavítást is költségként számolta el összesen 24 165 Ft értékben, könyvelésében a benzinköltséget is szerepeltette.Az adóhatóság a felperesnél 1995-1996. évekre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte el. Ennek realizálása tárgyában kiadott elsőfokú határozat a felperest áfa adónemben 183 000 Ft, személyi jövedelemadó címén (szja.) 439 058 Ft megfizetésére kötelezte. A felperest adóbírsággal sújtotta és késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget is előírt. Az alperes 1998. október 16. napján hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a per során az 1999. október 15. napján hozott határozatában a korábbi határozatát módosította, az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes áfa adó címén 130 000 Ft-nak, szja. címén 439 058 Ft-nak, késedelmi pótlék címén pedig 192 466 Ft-nak a megfizetésére kőtelezte. Ezáltal a korábbi határozatok szerinti áfa-adókülönbözetet csökkentette, az adóbírságot teljes egészében törölte, a késedelmi pótlék összegét mérsékelte.
A felperes az alperes módosító határozatára figyelemmel az áfa adóhiány és jogkövetkezményei tekintetében a keresetétől elállt. Ezért a bíróság 15. sorszámú végzésében a pert az 1995. IV. negyedévére, illetve III. negyedévre áfa-hiány és különbözete, illetve az alperesi módosító határozat alapján 311 029 Ft adóbírságra és 50 649 Ft késedelmi pótlékra megszüntette.
A felperes a perben fenntartott keresetében az elsőfokú határozat 1. és 2. pontja szerinti 1995. és 1996. évet érintő szja. adónemben tett megállapításokat, ennek kapcsán előírt fizetési kötelezettségét vitatta, annak törlését kérte. Az adóhatóság, az alperes a határozatok 1. és 2. pontja szerinti döntését arra alapította, hogy a gépjármű értékesítéséről kiállított számla az ITJ 41-3 szám miatt azonosításra nem alkalmas. A gépjármű gyárilag személygépkocsiként került kibocsátásra [1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 67. §, 33. § (2) bekezdés b) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, 13. § (1) bekezdés 16/g. pontja]. Mivel a felperes személygépkocsit szerzett be, így a költségelszámolása a beszerzés, továbbá a rendszámtábla és a forgalomba helyezés tekintetében nem felelt meg az 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) I. sz. melléklet B. fejezet II/6. pontjában foglaltaknak. Ezen oknál fogva nem fogadta el az alperes 1996. év tekintetében a biztosítási díj és gépjárműjavítás költségét sem. A rendelkezésre álló útnyilvántartás alapján, a felperes nyilatkozatának figyelembevételével az adóhatóság ún. általános személygépkocsi normaköltséget állapított meg, amivel a költségek összegét megnövelte. A költségnövelésre és költségcsökkentésre figyelemmel módosította a bevalláshoz képest a jövedelmet, és írta elő a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget és annak jogkövetkezményeit.
A felperes azzal érvelt, hogy okiratokból megállapíthatóan haszongépjárművet, tehergépkocsit vásárolt, az Áfa. tv. adóhatóság által hivatkozott rendelkezései a költségelszámolás és szja. adónem tekintetében nem irányadóak. Az Szja. tv. a személygépkocsi fogalmát nem határozta meg. Az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) rendelkezései sem írták elő a perbeli időszakban az ITJ szám feltüntetését. Az általa beszerzett és használt gépjármű az Szja. tv. szerint nem minősül személygépkocsinak, erre figyelemmel költségelszámolása a perbeli időszakot érintő jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt. Hivatkozott az adóhatóság által kiadott állásfoglalásokra is.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte, fenntartva határozataiban is kifejtett jogi álláspontját.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az adóhatóság eljárása jogszerű volt, a határozat a perben felülvizsgálni kért közben nem sért anyagi jogszabályt sem.
Az eladó által kibocsátott számla az ITJ besorolás miatt alkalmatlan a jármű azonosítására. A járművet személygépkocsiként gyártották, azt 1997. évben a felperes visszaalakítva, személygépkocsiként is használta. A költségelszámolás alapjául szolgáló számla nem felelt meg az Áfa. tv. 13. § 16/g. pontjában foglaltaknak, így nem volt alkalmas elszámolásra sem. [Szja. tv. I. számú melléklet B/I. pontja, 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdés, 85. § (1) bekezdés e) pontja]. Ezért az adóhatóság helyesen jutott arra a kővetkeztetésre, hogy a gépkocsi és tartozékok beszerzése, valamint forgalomba helyezése után a felperes a költségeit nem számolhatta el, mert az átalakítás nem eredményezte a termék átminősítését, az továbbra is személygépkocsinak minősül. Az adóbírság és a késedelmi pótlék tekintetében az alperes méltányosan járt el. Az alperes téves tájékoztatása következményeinek elbírálására pedig a bíróságnak nincs hatásköre.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak megváltozatását kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az Szja. tv. a perbeli időszakban nem határozta meg a személygépkocsinak, illetve haszongépjárműnek a fogalmát. A szja. tekintetében az Áfa. tv. rendelkezései nem alkalmazhatóak. Az Sztv. az 1995-96. évekre vonatkozóan nem követelte meg az ITJ besorolás bizonylaton történő feltüntetését, ezért az Áfa. tv. szempontjából hiányos számla az Szja. tv. értelmében bizonylatolásra alkalmasnak minősül. A jogerős ítéletben megállapított tényállás téves, mivel nincs olyan bizonyíték, amely azt igazolná, hogy a gépjárművet ne üzemi célból és ne haszongépjárműként használta volna. Az alperes határozata eljárási jogszabályt sért, nem felel meg az 1990. évi XCI. törvény 75. § (4) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte korábbi jogi álláspontját fenntartva. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.494/1997/6. számú, a Kfv. I. 35.149/2000/4. sorszámú ítéleteire is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei Bíróság 17. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes 1999. október 15. napján hozott és 1998. október 16. napján hozott határozatainak személyi jövedelemadó-hiányt megállapító és előíró részét, az ezzel kapcsolatos jogkövetkezményeket - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A felperes az iratokból megállapíthatóan helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperes határozata nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a felperes az általa beszerzett gépjárművet ne üzleti célra és ne egyéni vállalkozói tevékenységével kapcsolatban használta volna. Az alperes a határozatában megállapításait az szja tekintetében, a költségelszámolás kapcsán kizárólag arra figyelemmel eszközölte, hogy a gépjárművet személygépkocsinak minősítette. Alapos az a felperesi érvelés is, amely szerint 1997. évre vonatkozóan rendelkezésre álló adatoknak az 1995. és 1996. évek vonatkozásában nincs jelentősége.
A felek között nem volt vita abban, hogy az Szja. tv. I. sz. melléklet B/II/6. pontja egyéni vállalkozók tekintetében lehetővé tette az ebben felsorolt tárgyi eszközök 1993. január 1. után történő beszerzése esetén értékcsökkenési leírás helyetti egyösszegbeni elszámolást is a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen bizonylatolt összegek kapcsán.
Az Sztv. perbeli időszakban hatályos rendelkezése, a 83. § (2) bekezdése is előírta, hogy számviteli könyvviteli nyilvántartásba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Ugyanakkor csak az 1996. évi CXV. törvény 43. §-a, ami 1997. január 1-jétől hatályos rendelkezett úgy az Sztv. 83. § (2) bekezdése szerinti szabályozást kiegészítve, hogy az a bizonylat minősül szabályszerűnek, amely "az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályokban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak". A perben vitatott időszakban tehát az Áfa. tv.-nek a számlára vonatkozó előírásai nem voltak kötelezően alkalmazandóak. Az szja. adónemet érintően 1995-1996. évekre vonatkozóan az Sztv. 85. § (1) bekezdésének e) pontja pedig úgy rendelkezett, a bizonylat alaki és tartalmi kelléke "a (megtörtént) gazdasági művelet tartalmának leírása, vagy megjelölése, a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és - a gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli elszámolás rendjétől függően - értékbeni adatai". E követelménynek a perbeli számla megfelelt, mivel tartalmazta a gépkocsi megjelölését, a vevő nevét, a számla sorszámát, az eladót, a számlaértéket, a gépkocsi azonosítására alkalmas valamennyi azonosítási kódot, alvázszámot, motorszámot, kulcskódot, színt, kárpitszínt, gumiabroncsot, modellévet, az áfa nagyságát, a teljes vételárat, a fizetés módját és a számlakiállító aláírását is. Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Szja. tv. sem kifejezetten, sem közvetett módon nem írta elő a számlabizonylat tekintetében az Áfa. tv. rendelkezéseinek alkalmazását. Az Áfa. tv. személyi hatálya pedig az Áfa. tv. 4. § szerinti adóalanyokra terjed ki, tárgyi hatályát pedig a 3. § a) és b) pontja határolja be.
Közigazgatási perekben a bíróság kizárólag a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában határozhat. [Art. 86. § (1) bekezdése, az 1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése] Ennek vizsgálatánál pedig mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lenni.
Az Szja. tv. 1995-96-os évekre vonatkozóan nem határozta meg a személygépkocsi fogalmát. Az Szja. tv.-t az 1996. évi LXXXIII. törvény 2. § (9) bekezdése módosította e tekintetben, e rendelkezés azonban 1997. január 1-jétől hatályos. Az 1997. január 1-jétől hatályos Szja. tv. 3. § 45. pontja az Szja. tv. alkalmazása tekintetében a fogalmak és értelmező rendelkezések között rögzíti, hogy mit tekint személygépkocsinak, ezt azonban visszamenőleges hatállyal alkalmazni nem lehet. Az Szja. tv. alkalmazása kapcsán az Áfa. tv.-nek a gépjárművek minősítésére vonatkozó rendelkezése nem lehet irányadó erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés és felhatalmazás hiányában. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az 1996. évi LXXXIII. törvény indokolása is rögzíti, hogy a személygépkocsi fogalmát korábban a cégautó adóról szóló rendelkezés tartalmazta, de csak erre a tételes adóra vonatkozóan. Egyéni vállalkozók egészét érintően változott 1997-től a személygépkocsi használatához kapcsolódó költségelszámolás és cégautó adófizetés. Emiatt a törvény az Szja. tv. egészére kiterjedő érvénnyel - hasonlóan a társasági adóról szóló törvényhez és összhangban az áfa rendszerével - általános jellegű módszerrel határozza meg a személygépkocsi fogalmát.
Tekintettel arra, hogy a felperes, mint egyéni vállalkozó a vállalkozásához haszongépjárművet vásárolt, amit a forgalmazó az értékesítést megelőzően átalakított személygépkocsiból tehergépkocsivá és ezt a forgalmi engedély is igazolja, az 1995-ben hatályos Szja. tv. I. sz. melléklet B/II/6. pontja szerint a jármű beszerzési költségét egy összegben is elszámolhatta. Az Szja. tv. ugyanis nem tartalmazott külön rendelkezést arra vonatkozóan, hogy mely járművek minősülnek személygépkocsinak, és melyek nem. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az alperes által hivatkozott ítéletek nem szja., hanem áfa adónemet érintően tett megállapításokat és jogalkalmazói álláspontot tükröznek. A felperes költségelszámolása tehát megfelelt az 1995-1996-os adóévekre vonatkozó Szja. tv.-ben rögzített jogszabályi rendelkezéseknek. Mivel pedig az alperes kizárólag az ITJ számra és a gépjármű minősítésére alapított téves jogi álláspontja miatt nem fogadta el a felperes adóbevallását, a perben felülvizsgálni kért határozata e körben jogszabálysértő volt.
A felperes érvelésével ellentétben az alperes eljárása során ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértést a határozathozatalra nyitva álló határidő túllépésével nem követett el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet jogszabályt sért, ezért a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján azt hatályon kívül helyezte, a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint. Az adóhatóságnak az új eljárásra kötelezését azért mellőzte, mert a hatályon kívül helyezés folytán a költségelszámolás és az szja. tekintetében a felperes bevallásában foglaltak az irányadóak.
A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a perköltség megfizetésére. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.434/2000.)