adozona.hu
AVI 2003.1.5
AVI 2003.1.5
A szerződés minősítése kapcsán vizsgálni kell, hogy az ügylet kötvény adásvétel vagy prémium jellegű kifizetés révén valósul meg [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1993-1994. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónem (továbbiakban: szja.) ellenőrzést tartott. Ennek realizálásaként az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest 75 053 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának tényállása szerint a felperes munkáltatója a K.-E. Kft. 1993-1994. évben több esetben bocsátott ki dolgozói kötvényt úgy, hogy az értékpapírok névértékét kiboc...
AVI 2003.1.5 A szerződés minősítése kapcsán vizsgálni kell, hogy az ügylet kötvény adásvétel vagy prémium jellegű kifizetés révén valósul meg [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1993-1994. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónem (továbbiakban: szja.) ellenőrzést tartott. Ennek realizálásaként az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest 75 053 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek a megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának tényállása szerint a felperes munkáltatója a K.-E. Kft. 1993-1994. évben több esetben bocsátott ki dolgozói kötvényt úgy, hogy az értékpapírok névértékét kibocsátáskor meghitelezte alkalmazottainak, akik a munkáltatói kölcsönt a kötvények visszavásárlásának napján fizették be a társaság pénztárába. A kötvények lejárati ideje 2 hónap volt, azokat a gazdasági társaság 200%-os, 220%-os, 300%-os árfolyamon vásárolta vissza. A dolgozóknál keletkezett "árfolyamnyereség" után a kft. 20%-os mértékű forrásadót vont le. A felperes 1993-ban összesen 227 000 Ft névértékű, 1994-ben pedig 105 000 Ft névértékű dolgozói kötvényt vásárolt a kft.-től, amit a társaság 546 900, illetve 315 000 Ft-ért vásárolt vissza. Az alperes az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére figyelemmel azt állapította meg, hogy a kötvényvásárlási szerződések szerinti árfolyamnyereség az szja. vonatkozásában munkaviszonyból származó összevonandó jövedelemnek minősül.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a kötvénykibocsátás, annak alapját képező jogszabályi rendelkezéseknek teljes egészében megfelelt. E körben az 1982. évi 28. sz. Tvr.-re, az 1990. évi VI. törvényre, a 80/1992. (V. 12.) Korm. rendeletre, az 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.), valamint az 1991. évi LXXXVI. törvényre hivatkozott. Jogszabálysértőként kérte értékelni azt, hogy adóhatóság a felek szerződési szabadságába beavatkozva, a felek szerződési akaratát megváltoztatta, azt tévesen minősítette.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az adóhatóság eljárása jogszabálysértő volt, mert a felperes által kötött értékpapír adásvételi szerződés megjelenésében a valóságos szerződéstartalmat hordozta, a felperes valódi akaratától szerződéses nyilatkozata nem tért el, nem volt színlelt, nem irányult a jogügylet jogszabály kijátszására, nem palástolt és nem leplezett más szerződést. Az üzletkötés révén felperes által szerzett jövedelem nem tekinthető összevonandó jövedelemnek, az kötvényforgalmazásból származó árfolyamnyereségnek minősül, amit 10%-os mértékű forrásadó terhel. Utalt egyben az 1/1998., 2/1998. számú Jogegységi határozatokra, valamint arra, hogy a felperes által igénybevett konstrukciót semmilyen jogszabály nem zárja ki, ezért annak jogellenességére az alperes tévesen következtetett.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazásával megalapozottan jutott arra a ténybeli és jogkövetkeztetésre, hogy a felperes esetében ténylegesen nem értékpapír adásvétel történt, ezért az ügyletek adójogi konzekvenciáját helytállóan vonta le.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint a szerződés, ügyletek és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye is kimutatható. Ezért az adóhatóság jogosult volt adójogi szempontból a jogügyletet megvizsgálni és azt adójogi szempontból minősíteni. Ez a minősítés a szerződésben résztvevő felek polgári jogviszonyára kihatással nincsen. Az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti vizsgálat és értékelés, minősítés lehetőségét megerősíti az Alkotmánybíróság 724/B/1994. számú AB határozata, a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE számú Jogegységi határozata is.
Az 1/1998. KJE számú Jogegységi határozat az alapítványi befizetésekkel kapcsolatos és az Szja. tv. 34. § (1) bekezdésének a) pontja tekintetében rögzít döntést. A 2/1998. KJE számú Jogegységi határozat pedig az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdésének k) pontja kapcsán került meghozatalra. A perbeli ügyben az alperes nem a jogegységi határozatok szerinti törvényhelyekre alapította döntését. A jogegységi határozatoknak ezért csak olyan része tekinthető irányadónak a perbeli jogvita elbírálására, amely általános jogelvet fogalmaz meg akként, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is irányadó. Ezt az adózó polgárnak fizetési kötelezettségének teljesítése, az adóhatóságnak pedig eljárása során érvényesítenie kell (1/1998. KJE számú Jogegységi határozat IV. fejezet). "A személyi jövedelemadó célja az, hogy biztosítsa az állampolgárok közteherviseléshez való hozzájárulását a közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételek elérése érdekében". (2/1998. KJE számú Jogegységi határozat IV. fejezet)
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjának kialakításakor nem értékelte azt a tényt, hogy a kötvények kibocsátására zárt körben, mégpedig oly módon került sor, hogy az értékpapírok névértékét a kft. kibocsátáskor meghitelezte az alkalmazottainak, akik a munkáltatói kölcsönt a kötvények visszavásárlásának napján fizették be a társaság pénztárába. Figyelmen kívül hagyta továbbá azt a tényt, hogy a kötvények értékesítési, illetve visszavásárlási árának a tényleges piaci viszonyokhoz semmilyen köze nem volt. Ezek a felperes által sem vitatott tények pedig kihatnak a felperes által kötött ügylet adójogi minősítésére is. Az alperes a határozatába rögzített tényállás alapján megalapozottan, az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazásával helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az ügylettel nem kötvény adásvétel valósult meg, hanem alapfizetésen felüli prémium jellegű kifizetés. Ezért az Szja. tv. 8. §, 9. § és 32. § szerinti rendelkezések értelmében helytállóan minősítette a kifizetést adójogi szempontból munkaviszonyból származó összevonandó jövedelemnek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.524/2000.)