adozona.hu
AVI 2003.1.2
AVI 2003.1.2
Az adólevonási jogosultság teljesíthetőségének abban az időpontban kell fennállnia, amikor az adózó az adó levonási jogát gyakorolni kívánja [1992. évi LXXIV. tv. 32. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1991., 1992., 1993. és 1994. évre vonatkozóan ellenőrzést tartott, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 1 940 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 1 940 000 Ft adóhiány, 1 744 000 Ft áfa és 200 000 Ft társasági adó, 970 000 Ft adóbírság, valamint 2 586 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert a felperes az E.-L. Bt. számlája alapján ingatlanértékesítési utalvány...
AVI 2003.1.2 Az adólevonási jogosultság teljesíthetőségének abban az időpontban kell fennállnia, amikor az adózó az adó levonási jogát gyakorolni kívánja [1992. évi LXXIV. tv. 32. §].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1991., 1992., 1993. és 1994. évre vonatkozóan ellenőrzést tartott, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 1 940 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 1 940 000 Ft adóhiány, 1 744 000 Ft áfa és 200 000 Ft társasági adó, 970 000 Ft adóbírság, valamint 2 586 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert a felperes az E.-L. Bt. számlája alapján ingatlanértékesítési utalványok címen költséget számolt el és a felszámított áfát szerepeltette úgy, hogy a megjelölt gazdasági esemény nem történt meg, a felperes az ellenértéket és a hozzá kapcsolódó forgalmi adót ténylegesen nem fizette meg. A felperes a T.-T. Bt. számlája alapján egyéb építőipari tevékenység címén felszámított áfát szerepeltetett úgy, hogy a számlán megjelölt gazdasági esemény nem történt meg.A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát 1 672 000 Ft erejéig kérte felülvizsgálni hivatkozva arra, hogy a gazdasági események a valóságban végbementek.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésének a) pontjára, amely alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdés] levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (továbbiakban: Sztv.) 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az Áfa. tv. és az Sztv. előírásai alapján csak a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor a levonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak, ha viszont a számla hitelességét akár az adóhatóság, akár az adóalany vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így
a) valóságosan végbement-e az a gazdasági esemény (termékértékesítés vagy szolgáltatás), amelyre az adó visszatérítését alapítják,
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ideértve az adót is) a vevő megfizette-e,
c) a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az eljárt adóhatóságok a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapították meg, hogy az E.-L. Bt. és a T.-T. Bt. számlája mögött nincs valóságos gazdasági esemény, vagyis az a) pontban írt tartalmai feltétel nem valósult meg.
Peradat, hogy a felperes az E.-L. Bt. számlájának ellenértékét és az ahhoz kapcsolódó forgalmi adót 1999. január 6-án átutalta az E.-L. Bt.-nek. Ez az utólagos teljesítés azonban nem cáfolja azt, hogy a számlán feltüntetett ellenérték költségkén ti elszámolása (és ezzel az 1992. évi adózás előtti eredmény ezen összeggel való csökkentése) és az áfa visszaigénylése jogszerűtlen volt.
Utalt arra is az elsőfokú bíróság ítélete, hogy az eljárt adóhatóságok helyesen állapították meg M. Zsolt beltag és Sz. László kültag tanúvallomása, valamint az APEH Megyei Igazgatóságától beszerzett ügyirat alapján, hogy a T.-T. Bt. gazdasági tevékenységet nem végzett.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését azzal, hogy 268 000 Ft adóhiány megfizetését nem kifogásolta. Fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság olyan jogszabályra hivatkozott, amelyre az alperes nem. (Sztv. 84. §-a) Az elsőfokú bíróság olyan jogszabályra hivatkozott, amely 1992-ben nem volt hatályban (Áfa. tv.) Egyébként is tévesen értelmezte az Áfa. tv. 32. §-át és az Sztv. rendelkezéseit. Az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló számla magánokirat bizonyító erejével bír, melyre vonatkozik a Pp. 192. § (1) bekezdés d) pontja és 197. § (2) bekezdése. Hivatkozott arra, hogy a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős. A gazdasági esemény megtörténtével kapcsolatban figyelmen kívül kell hagyni a T. -T. Bt. és tagjai nyilatkozatát. Az elsőfokú bíróság okszerűtlenül, és csak a felperes terhére szóló kiragadott tényeket vette figyelembe, azokat okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és ennek alapján érdemben is helytálló döntést hozott, ítéletének indokolása az alábbi kiegészítésekkel jogszerű volt.
Az adóhatóság vizsgálata két számla vonatkozásában állapította meg a gazdasági esemény hiányát, az egyik 1992ben, a másik 1994-ben kelt. Az 1992-es számlával kapcsolatban helytálló a felperesnek azon hivatkozása, hogy erre az elsőfokú bíróság által hivatkozott Áfa. tv.-t alkalmazni nem lehet, mert akkor még nem volt hatályban. Az 1992-ben hatályos általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 32. § (1) bekezdés a) pontja azonban lényegében hasonló módon szabályozza az adólevonás lehetőségét. A 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint az adóalany az értékesítésre irányuló tevékenységek körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót levonhatja a következők szerint: a belföldön vásárolt termék vagy szolgáltatás után a számlán elkülönítetten feltüntetett, illetőleg egyszerűsített számla esetén az azon feltüntetett adómérték alapján kiszámított, előzetesen felszámított adó összegét. Ezt a szöveget egybevetve az elsőfokú ítéletben hivatkozott Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjával megállapítható, hogy áfa levonás elvének szabályozásában alapvető különbség nincsen. A felperest az 1992-es számla vonatkozásában az 1989. évi XL. törvény 32. § (1) bekezdés a) pontján sem illette meg az adó levonási joga.
Az adólevonási jogosultság teljesíthetőségének abban az időpontban kell fennállnia, amikor az adózó az adó levonási jogát gyakorolni kívánja. A felperes által sem vitathatóan az 1992-es számla az 1992. adóévben megfizetésre nem került. Így annak a körülménynek, hogy később, 1999-ben megfizetésre került, az adólevonási jog gyakorlása szempontjából már nincs jogi relevanciája.
Az elsőfokú bíróság jogszerűen hivatkozott az Sztv. 84. § (2) bekezdésére is, amely szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. A felperes arra hivatkozott ugyanis, hogy az alperes által vitatott számlák alapján megilleti az adólevonási jog. A számla elfogadhatóságának pedig feltétele, hogy megfeleljen az Sztv. 84. § (2) bekezdésének.
Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott arra a hármas feltételre, amelyet a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata is kifejlesztett az adólevonási jog tartalmi feltételeinek vizsgálata körében. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, amennyiben a gazdasági esemény nem ment végbe, az adólevonási jog nem alkalmazható. Az alperes pedig a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a vitatott számlák alapján gazdasági esemény nem történt. A T.-T. Bt.-vel kapcsolatban M. Zsolt beltag és Sz. László kültag vallomása is alátámasztja ezt, amelyet az APEH Megyei Igazgatóságának iratai is alátámasztottak.
Az Áfa. tv. 44. § (4) bekezdése alapján a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A formailag, vagy tartalmilag meg nem felelő számla alapján azonban a számla befogadót adólevonási jog nem illeti meg. A számlakibocsátóval kapcsolatos követeléseit egyéb, polgári vitás úton rendezheti le.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.090/2000.)