adozona.hu
AVI 2003.1.1
AVI 2003.1.1
Az Áfa. törvény nem tartalmaz speciális szabályt a részkifizetés esedékességének napja tekintetében, ezért e tekintetben a Ptk. szabályai és a felek megállapodása az irányadó (1992. évi LXXIV. tv. 16. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett 1998. év január hónapra vonatkozóan. A vizsgálat megállapításai alapján az adóhatóság az elsőfokú határozatban a felperes terhére 23 921 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és a felperest 5 980 000 Ft adóbírsággal sújtotta. Az alperes az 1998. június 8. napján hozott határozatában az adóbírságot 1 196 000 Ft-ra leszállított...
AVI 2003.1.1 Az Áfa. törvény nem tartalmaz speciális szabályt a részkifizetés esedékességének napja tekintetében, ezért e tekintetben a Ptk. szabályai és a felek megállapodása az irányadó (1992. évi LXXIV. tv. 16. §)
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett 1998. év január hónapra vonatkozóan. A vizsgálat megállapításai alapján az adóhatóság az elsőfokú határozatban a felperes terhére 23 921 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és a felperest 5 980 000 Ft adóbírsággal sújtotta. Az alperes az 1998. június 8. napján hozott határozatában az adóbírságot 1 196 000 Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat 1. pontjában az adóhatóság azt állapította meg, hogy a számla szerinti ellenérték 544 408 Ft, áfa tartalma pedig 136 102 Ft. A felperes a számla szerinti áfa helyett 544 408 Ft-ot igényelt vissza, erre tekintettel 408 306 Ft visszaigénylése jogosulatlan. A határozat 2. pontjában az adóhatóság azt rögzítette, hogy a felperes a bevallásában a folyamatos teljesítéshez kapcsolódó 47 db számla 23 513 000 Ft-os adótartamát tévesen helyezte levonásba. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 16. § (5) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy bár a számlákon feltüntetett teljesítés időpontja 1998. január 1. és 31. közötti időszak, januári teljesítés nem valósult meg, mivel a felperes a számlákat 1998. február 6-tól 17-e között időben egyenlítette ki. Folyamatos teljesítés esetén elválik egymástól a fizikai teljesítés és az Áfa. tv. szerinti teljesítés időpontja. A részkifizetések teljesítéséhez kapcsolódó időpontban kell a számlakibocsátónak a fizetendő adót bevallásában szerepeltetni, és ebben az időszakban keletkezik a számlát befogadó alany visszaigénylési jogosultsága is.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatva annak jogalapját mindkét határozati pont tekintetében. A 23 513 000 Ft-os adókülönbözet tekintetében azzal érvelt, hogy nem az alperes határozatában megjelölt törvényhely, hanem az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak az irányadóak. Folyamatos szolgáltatás esetén a szerződés határozza meg a teljesítési időpontot. A számlák szerinti teljesítési időpont a számlakibocsátás alapjául szolgáló szerződésekben rögzített, és felek által megállapított teljesítési időnek megfelel. Az alperes tévesen tekintette teljesítési időpontnak és a részkifizetés esedékességének a számlákban feltüntetett fizetési határidőt.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel. A határozat 2. pontját illetően hivatkozott az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16/d. pontjában foglaltakra is.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozata megalapozott és törvényes. Ezért a felperes keresetét teljeskörűen (mindkét határozati pont tekintetében) elutasította, kötelezte 250 000 Ft perköltségnek és 750 000 Ft kereseti illetéknek a megfizetésére. A folyamatos teljesítésekhez kapcsolódó adó-visszaigénylés kapcsán a jogvita elbírálására irányadó jogszabályi rendelkezésként az Áfa. tv. 43. § (1) bekezdésében, 13. § (1) bekezdés 16. pontjában, 16. § (6) bekezdésében, 35. § (1) bekezdés a) pontjában és az 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezéseket jelölte meg. Az volt a jogi álláspontja, hogy a folyamatos teljesítések alapján kibocsátott, perben vitatott 47 db számlában a teljesítés időpontjaként nem a részkifizetések esedékességének napja került feltüntetésre. A teljesítés időpontja tekintetében törvénysértően kiállított, jogszabályi előírásoknak nem megfelelő adattartalmú számla nem hiteles, nem megbízható dokumentum, ezért arra adólevonási jog nem alapítható.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát a folyamatos teljesítésekhez kapcsolódó adó-visszaigénylése, az adóhatósági határozatok 2. pontja tekintetében. Fellebbezésében megismételte a keresetben is kifejtett jogi álláspontját. Vitatta az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem teljeskörűen tett eleget. E körben előadta, hogy az általa becsatolt szerződések érvelésének ténybeli és jogi megalapozottságát igazolják. Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a szerződések szerinti teljesítési időpontot miért nem fogadta el.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett részének helybenhagyását kérte. Nem vitatta, hogy a számlák szerinti teljesítési időpontok a szerződéseknek megfelelnek. Azzal érvelt, hogy a részkifizetés esedékességének napja a számlák szerinti fizetési határidő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (3) bekezdésében meghatározott keretek között bírálta felül.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem érintett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és az alperes 1998. június 8. napján kelt határozatának 23 513 000 Ft jogosulatlannak minősített általános forgalmi adókülönbözet és jogkövetkezményei tekintetében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Erre figyelemmel a felperes által fizetendő elsőfokú perköltséget 10 000 forintra, a kereseti illetéket pedig 24 500 forintra leszállította.
A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 163. § (2) bekezdése alapján - kiegészíti az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást azzal, hogy a perben vitatott 47 db számlában rögzített 1998. január hónapi teljesítési időpontok megfelelnek a számlakibocsátás alapjául szolgáló folyamatos szolgáltatás kapcsán a felek között létrejött megállapodásokban, szerződésekben rögzítetteknek. Rámutat egyben arra, hogy a számlákban a februári időpontok fizetési határidőként kerültek feltüntetésre.
Az Áfa. tv. 16. §-ának (1) bekezdése az adófizetési kötelezettség keletkezését a teljesítés időpontjához köti. A 16. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy "ha e törvény rendelkezéseiből más nem következik, a teljesítés időpontjának megállapítására a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni". A 16. § (6) bekezdése értelmében a folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja. Az Áfa. tv. nem határozza meg, hogy mit ért a részkifizetés esedékességének napján.
Az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adólevonási jog keletkezésének időpontja a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kiállított dokumentumban (számlában) a "teljesítés időpontjaként feltüntetett nap". A folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásoknál ez a nap az egyes részkifizetések esedékességének napjával egyezik meg. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az áfa összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pont d), e)</a>, f) pontja értelmében a számlának kötelező adattartalma a teljesítés időpontja, a számlakibocsátás kelte, a fizetés módja és határideje is.
Tekintettel arra, hogy az Áfa. tv. nem tartalmaz speciális szabályt, megfogalmazást a részkifizetés esedékességének napja tekintetében, ezért az a Ptk.-ban és a felek polgárjogi jogviszonyában meghatározott feltételeknek a függvénye. Olyan szolgáltatás esetén tehát, amelyeknél a teljesítés időpontját a szerződő felek között megkötött megállapodás tartalmazza, akkor a teljesítés időpontjának tényleges igazolására a kiállított számla hivatott. Az ilyen számla pedig akkor hiteles dokumentum, ha a szerződés szerinti teljesítési időpontot tünteti fel. E követelménynek pedig az alperes által sem vitatottan a perbeli számlák megfelelnek.
Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy visszterhes szerződéseknél általában az egyidejű teljesítés követelménye érvényesül. E szerint pedig a saját teljesítés egyidejű felajánlása mellett bármelyik szerződő fél felszólíthatja a másik szerződő felet a teljesítésre, ezzel az ellenszolgáltatás (fizetés, részkifizetés) esedékessé válik. A szerződés szerinti teljesítési határidővel kibocsátott számla a részkifizetést esedékessé tette.
Az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdésének a) pontja a teljesítés időpontjaként feltüntetett naphoz köti a levonási jog keletkezését és nem a fizetési határidőhöz. A perbeli jogvita eldöntése kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az adóhatóságnak a számlakiállítás alapjául szolgáló szerződések tekintetében a szerződés tartalmának megítélésénél a felperessel azonos álláspontja volt. A felperes a kifejtettekből következően a teljesítési időpontnak megfelelő adóbevallási időszakban szerepeltetette az áfás bizonylatot. A perben pedig csak kizárólag ebben a kérdésben kellett dönteni. Határozati megállapítás, kereset, ellenkérelem, fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem hiányában a bíróság nem vizsgálhatott meg olyan egyéb kérdéseket, amelyek az adólevonási joggal egyébként még kapcsolatosak lehetnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett rendelkezését a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a 23 513 000 Ft adókülönbözet és ehhez kapcsolódó bírság tekintetében - hatályon kívül helyezte.
A felülbírálat terjedelmére figyelemmel az alperesi határozatok 1. pontja szerinti 408 306 Ft-os pertárgyértéket alapul véve szállította le a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség és kereseti illeték összegét.
A fellebbezési eljárásban 23 513 000 Ft pertárgyérték tekintetében a felperes teljeskörűen pernyertes lett, ezért az alperes perköltség fizetési kötelezettségét ennek alapulvételével határozta meg a Legfelsőbb Bíróság [Pp. 78. § (1) bekezdése, 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdésének b) pontja].
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének kereseti és fellebbezési illetékre vonatkozó rendelkezése az 1990. XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontjában és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében és 14. §-ában foglaltakon alapul. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.380/2000.)